Jelenleg a diplomácia síkján folyik az egyeztetés, hogy elkerüljük a fegyveres konfliktust Oroszország és Ukrajna között. Ha mégis összecsapás lesz, az bizony befolyással lehet az élelmiszer-termelésre és -ellátásra is, amivel a politikai döntéshozók egyelőre nem nagyon foglalkoznak.
Ukrajna egykor a Szovjetunió éléskamrája volt kiterjedt búzamezőivel, manapság pedig nagyüzemben folyik a mezőgazdasági termelés, csak sokkal hatékonyabban. Ennek sérülése egy konfliktus esetén azonnali reakciókat váltana ki elsősorban a gabona- és étolajpiacokon, a drágulás pedig még szorultabb helyzetbe hozná a magas inflációtól már így is szenvedő európai háztartásokat.
Ukrajna jelenleg az Európai Unió negyedik legnagyobb élelmiszer-szállítója, a közösség étolajszükségletének negyedét, kukoricaigényének felét onnan importálja. Mivel maga az unió is jelentős élelmiszer-termelő, ezért a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban bekövetkező hirtelen váltást, leállást még ellensúlyozni tudná. Ugyanakkor az ukrán mezőgazdasági termelés akadozása globális stratégiai gondokat idézne elő, hiszen Ukrajna az egyik legjelentősebb szállító a Közel-Keleten és Afrika északi részén. Az ukrán gabona egyik legjelentősebb felvásárlója Egyiptom.
Ritkán emlegetik, hogy sok más tényező mellett az élelmiszer-szállítás volt az egyik jelentős indikáló erő a tíz éve a Közel-Keleten végigsöprő arab tavasz beindulásához. A térségben akkoriban nagyon gyorsan drágult a búza, amit csak tetézett, hogy 2010-ben Oroszország leállította gabonakivitelét. Nem ez volt a legfontosabb, de az egyik komoly oka annak, hogy elindultak a forradalmi történések.
Egy esetleges konfrontáció esetén megjelenik az élelmiszer-ellátás biztosításának kérdése, ami újabb komoly fejfájást fog okozni az európai vezetőknek, már ezért is célszerű elvetni a katonai megoldásokat a nézeteltérések rendezésénél – mondta Nazar Bobitski, az Ukrán Kereskedelmi és Üzleti Szövetség brüsszeli irodavezetője.
Hozzátette, kár, hogy ez a lényeges kérdés még nem érte el a brüsszeli vezetés ingerküszöbét. Ezt erősíti meg egyébként az Európai Bizottság egyik illetékese is, aki megjegyezte, hogy szerinte erre a területre még nem készült semmilyen terv. A bizottság jelenleg csak a lehetséges konfliktus biztonság- és geopolitikai vetületeivel foglalkozik, az élelmiszer-ellátással nem.
Az Európai Unió összességében élelmiszer-exportőr, és bár Ukrajna a közösség egyik jelentős kereskedelmi partnere, mégis csak a teljes uniós agrárbehozatal 4,9 százalékát adja. Vagyis az ukránok a negyedik legfontosabb élelmiszer-beszállítói az uniónak a brazilok, a britek és az amerikaiak mögött. Viszont az ördög a részletekben lakozik. Ugyanis Európa – bizonyos termékek esetében – sokkal jobban függ Ukrajnától, mint gondolnánk. Ugyanis a napraforgóolaj 88, a repce 41, míg a méz 26 százaléka érkezik az ukránoktól.
Bobitski szerint egy esetleges háború leginkább a nagybani importőröket és az élelmiszergyártókat érintené, akik már így is szenvednek a magas világpiaci áraktól és az igencsak becsvágyó uniós fenntarthatósági előírásoktól. Tarasz Kacska ukrán gazdaságiminiszter-helyettes azt mondta a Politicónak, hogy nem szabad megfeledkezni a nagyon jelentős ukrán kukoricakivitelről sem. A kukorica fontos az állattenyésztésben, és ha hirtelen megszakad a beszállítói lánc, az európai sertés- és baromfitartók kerülhetnek igen gyorsan komoly bajba. Különösen igaz ez Spanyolországra, amely messze a legnagyobb kukoricaimportőr az unióban.
A SovEcon orosz mezőgazdasági tanácsadócég vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy 2014-ben, amikor az oroszok bekebelezték a Krím félszigetet, mindenki attól tartott, hogy emiatt akadozni fognak a kereskedelmi szállítások, azonban végül ez nem következett be. Viszont egy időre mintegy húsz százalékkal hajtotta fel a búza világpiaci árát. Ilyen mértékű drágulásra most nem számít az első fegyveres összecsapásig.
Vannak azonban a gabonaellátás szempontjából veszélyes helyek a világon. Az ENSZ Élelmezésügy Szervezetének (FAO) adatai szerint például Libanon búzaigényének 55 százalékát Ukrajnából elégíti ki. Törökország szükségletének 23 százalékát adja az ukrán és 62 százalékát az orosz búza. És ott van Egyiptom is, amely nagyban függ az orosz és az ukrán búzaszállításoktól.
Az ukrán gazdasági és agrárvezetők igyekeznek nyugtatni a kedélyeket, amikor azt mondják, hogy a gazdák nagy többsége már az idei évre koncentrál, és mindenáron azon lesz, hogy betartsa hosszú távú szerződéses kötelezettségeit. A kijevi vezetés pedig biztosítani fogja, hogy a betakarított gabonát zökkenőmentesen lehessen vasúton szállítani a silókba vagy a tengeri kikötőkbe. Vannak, akik a járvány kezdeti időszakát hozzák fel példaként. 2020 elején, amikor elkezdődtek a lezárások, sok elemző vélte úgy, hogy ennek nyomán akadozni fog majd a gabona- és az élelmiszer-szállítás a világon. Szerencsére ez nem következett be, más beszállítói csatornák azonban – ha ideiglenesen is – leálltak.
(Borítókép: Gabonát takarítanak be Ukrajnában 2009. augusztus 11-én. Fotó: Genya Savilov / AFP)