A volt csempész információi fényt deríthettek volna a Törökország által folytatott, feltehetően rendszerszintű és illegális fegyverkereskedelemre. A törökök szerint az ukránokkal folytatott közös munkának köszönhetik, hogy elkapták. A két állam szövetsége mögött több van, mint azt elsőre gondolnánk.
Nuri Bozkir egyike lehet azon keveseknek, akik terhelő információkkal rendelkeznek a regnáló török vezetésről. A török titkosszolgálat (MIT) akcióját múlt héten személyesen jelentette be Recep Tayyip Erdoğan államfő. Szavai szerint miután rájöttek, hogy Bozkir Ukrajnában tartózkodik, egyeztettek Volodimir Zelenszkij elnökkel, és megegyeztek a „kiadatásról”.
Bozkir a török különleges erők kapitányaként legálisan vásárolt fegyvereket Kelet-Európában, majd azokat Törökországba szállíttatta, ahonnan a titkosszolgálat emberei továbbirányították az árut a régió különböző konfliktuszónáiba. Műveleteinek részleteiről 2020 végén nyilatkozott egy ukrán oldalnak, ahol elmondta: többségében Szíriába és Líbiába juttattak így fegyvereket, az MIT-ügynökök pedig szabadon vették ki a rájuk eső osztalékokat.
Elmondása szerint rajta keresztül 50 alkalommal jutott Szíriába fegyver, legutoljára azonban a török rendőrség tetten érte, mivel a titkosszolgálat abban az akcióban nem vett részt, így gyorsan kellett lépniük, és az MIT kapkodva menekítette ki Ukrajnába. Bozkir azonban nem bízott a török hatóságokban, ezért az ukránoktól politikai menekült státuszt kért. Félelme rövidesen igazolódott is, mert a törökök meggyanúsították egy 2002-es gyilkossággal, és nemzetközi körözést adtak ki ellene.
Bozkir ügyvédjének tagadta bűnrészességét, aki a vádiratokat átvizsgálva úgy véli, megalapozatlan a gyanú, és nem tud közvetlen bizonyítékot felmutatni a török fél. A kiadatási eljárás még javában folyt ellene, amikor Bozkirt visszarabolta az MIT. A Deutsche Welle munkatársai nem kaptak választ se az ukrán, se a török hatóságoktól, de ügyvédje szerint az ukrán titkosszolgálat komoly visszaélést, bűncselekményt követett el azzal, hogy beengedték török kollégáikat.
Az eset nem számít egyedülállónak, az MIT 2015-ben egy újságírót üldözött sikertelenül Berlinig, aki szintén Törökország államosított fegyvercsempészetére hívta fel a nemzetközi sajtó figyelmét. Az amerikai Freedom House számai szerint 2014-től a török hatóságok 58 alkalommal vettek részt ilyen és ehhez hasonló kiadatásokban.
Erdoğan a sikeres akció bejelentése után egy héttel, szerdán tett látogatást Zelenszkijnél. A két ország fegyveripara egyre szorosabban dolgozott együtt az utóbbi években, miután 2019-ben Ukrajna Bayraktar TB2-es drónokat vásárolt Törökországtól, amiket először a Donyec-medencében állomásozó orosz szeparatisták egy lövege ellen vetettek be. Azóta a drónokat gyártó Baykar Defence egy ukrajnai telephelyet is elkezdett felhúzni.
Zelenszkij részéről érthető, hogy igyekszik ápolni az Erdoğannal kialakított jó viszonyát, hiszen Törökország az egyik legnagyobb hatalom a Fekete-tengeren, és hajóval közvetlenül eléri egymást a két fél. Az orosz fenyegetés és például a németek tétlensége mellett könnyen magyarázható, hogy miért nem válogat a szövetségesek között Ukrajna, de az ország támogatása sok szempontból magától értetődő a törököknek is.
A két állam közti barátság egyszerre praktikus és történelmi alapokon is nyugszik a Middle East Eye cikke szerint. Az oroszok mindig is keresték a melegvízi kikötőket, így a többnyire Ottomán Birodalom fennhatósága alá tartozó Fekete-tenger örökös célpont volt számukra. A Krím félsziget 2014-es bevételével is csak a történelem ismétlődött meg a törökök szempontjából, amit 1783-ban először tőlük és az ott élő tatár „testvéreiktől” foglaltak el az oroszok.
A lap egy török képviselőt idéz, aki szerint sokan gátként tekintenek Ukrajnára, amely védfalként áll közéjük és a közvetlenebb orosz befolyás közé. Ankara tisztában van vele, hogy célkeresztben lesz, ha az ukrán területek orosz kézre kerülnek. Erdoğan hónapok óta igyekszik vendégül látni Putyint és Zelenszkijt, hogy nála lehessen megteremteni a békés dialógus alapjait, de az orosz fél nem éppen nyitott a kezdeményezésre. Putyin is tudja, hogy kinek a pártján volna inkább a török házigazda, különösen miután Erdoğan a múlt héten azt is elmondta: Törökország sosem fogja elismerni a Krím félsziget annektálását.
(Borítókép: Volodimir Zelenszkij és Recep Tayyip Erdoğan nyilatkozatot tesz a 2022. február 3-i kijevi megbeszéléseik után. Fotó: Sergei SUPINSKY / AFP)