2011-ben egy kilences erősségű földrengés pusztító cunamit idézett elő Japánban, a keleti partvidéken. A tizenöt méter magas hullámok a Fukusima Daiichi atomerőmű reaktorait érték el, és ennek következtében az áramellátásaik is megszűntek. Mindhárom mag igen rövid időn belül megolvadt, ez erős sugárzást bocsátott ki.
A probléma leginkább a több mint egymillió tonna szennyezett víz, ami az eső miatt fokozottan emelkedik, hónapokon belül pedig a teljes telítődés veszélye áll fenn.
A japán kormány tavalyi állásfoglalása az volt, hogy a szennyezett vizet a Csendes-óceánba engedjék.
Az ötletet tömegesen kritizálták és tiltakoztak ellene, még pedig a környezetvédelemre és a turisztikára hivatkozva.
„A japán kormány helyesen cselekszik, amikor a fukusimai erőmű tisztított szennyvizét az óceánba engedi”, reagált a kritikákra tavaly Nigel Marks, a Curtin Egyetem fizika és csillagászat tanszékének docense.
Shaun Burnie, a Greenpeace Kelet-Ázsia vezető nukleáris szakértője egy korábbi sajtóközleményében megjegyezte, hogy az IAEA-nak szigorúan ki kellene vizsgálnia, hogy mi történt a természeti katasztrófát követően a reaktorokkal.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség már dolgozik azon, hogy igazolják, hogy a tengerbe eresztett radioaktiv anyagok mértéke milyen mértékben természetkárosító.
Ugyanakkor leszögezték:
Az IAEA nem képes megvédeni a környezetet, az emberi egészséget vagy magát az emberiséget a sugárzási kockázatoktól. Ez nem a feladatuk.
Mindenesetre múlt héten megkezdte a Fukusimával kapcsolatos tervének felülvizsgálatát a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, (IAEA), adta hírül az IFLSciense. Az IAEA ráadásul az ENSZ-nek jelent.
Az IAEA áprilistól kezdődően több tanulmányban fogja ismertetni elemzéseit, de azt már most megígérte, hogy a helyiek aggodalmaikat figyelembe veszik.