Az európai uniós tagállamok elutasíthatják az unión kívülről érkezők menedékkérelmét, ha a kérelmezőnek egy másik tagország már menekültstátuszt biztosított. Ugyanakkor a családegyesítésre vonatkozó jogot tiszteletben kell tartani, amennyiben a kérelmező kiskorú gyermeke egy másik tagállamban került nemzetközi védelem alá – mondta ki keddi ítéletében az Európai Unió Bírósága.

A döntés hátterében egy hét évvel ezelőtti ügy áll. Ausztriában egy 2015-ben menekültstátuszt szerzett személy egy évvel később Belgiumba utazott kiskorú lányához, és menekültstátuszért folyamodott, tartózkodási engedély nélkül. Belgium elutasította a beadványát, azzal az indokkal, hogy már megkapta a menekültstátuszt az osztrák hatóságoktól.

A férfi ezt a döntést vitatta a belga bíróság előtt, az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt, „a családi élet tiszteletben tartásához való jogra” és „a gyermek mindenekfelett álló érdekének figyelembevételére irányuló kötelezettségre” hivatkozva.

Az uniós bíróság most kihirdetett álláspontja szerint a tagállamok elutasíthatják annak a személynek a menedékkérelmét, aki előzőleg egy másik tagországban kapott menedékjogot. Csak akkor kell az ilyen döntésektől tartózkodni, ha a menedékkérelmet biztosító tagállamban a személyt „embertelen vagy megalázó bánásmód komoly veszélye fenyegeti”.

Azonban – tették hozzá a bírák – az uniós elismerési irányelv előírja a tagállamoknak, hogy számos kedvezményt biztosítsanak, egyebek között tartózkodási engedélyt a nemzetközi védelem alatt álló személy családtagjai számára. Ennek az egyik feltétele, ha a személy számára egyénileg nem teljesülnek a nemzetközi védelem megszerzéséhez szükséges feltételek.

Az a harmadik országbeli állampolgár, akinek a nemzetközi védelem iránti kérelmét egy másik tagállamban szerzett menekült jogállása miatt nem fogadják el abban a tagállamban, amelyben kiskorú gyermeke nemzetközi védelemben részesül, nem teljesíti egyénileg az első tagállamban a nemzetközi védelem megszerzéséhez szükséges feltételeket

– mondja ki az ítélet.

Az Európai Unió Bírósága számos alkalommal tárgyal peres eljárássá fajult, egyedi menedékügyi eljárásokat. Ilyen volt az a 2018-ban zárult ügy is, amelyben egy eritreai menedékkérő a menekültügyi eljárás során vált nagykorúvá, ám a családegyesítési indokkal benyújtott, családtagjaira vonatkozó menedékkérelmet nagykorúságára hivatkozással a holland hatóság elutasította. Később a Bíróság kimondta: „kiskorúnak” minősíti az olyan, az EU-n kívüli valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező vagy hontalan személyt, aki 18. életévét még nem töltötte be abban az időpontban, amikor a tagállam területére érkezett, és a menedékjog iránti kérelmét ezen államban benyújtotta, majd a menekültügyi eljárás időtartama alatt nagykorúvá válik, és ezt követően menekült jogállásban részesül.

A bíróság szerint a családegyesítési jog attól való függővé tétele, hogy az illetékes nemzeti hatóság mikor fogadja el formálisan az érintett személy menekülti jogállását elismerő határozatot, veszélyeztetné a családegyesítési jog hatékony érvényesülését.

Az uniós menekültügyi rendszer 1990-ben jött létre, ezt követően pedig 2003-ban és 2013-ban is kisebb átalakításon ment keresztül. Ennek reformjára 2020 őszén tett javaslatot az Európai Bizottság. A szabályozás egyik fontos pontja annak azonosítása, hogy melyik az az uniós tagállam, amely felelős egy adott, menedékjog iránti kérelem feldolgozásáért. Az eljárás több kritériumon alapul, ezek közül az egyik „az első belépés országának” kritériuma. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a menedék iránti kérelmek többségének feldolgozása néhány tagállamra hárult.