Tálas Péter a napi.hu-nak adott interjúban azt mondta, hogy az Oroszország által Ukrajna határán összevont erők elégségesek egy nagy léptékű támadáshoz, sőt annak érdekében, hogy legyen ürügy is a támadásra, a szeparatisták és az orosz erők az elmúlt napokban már több száz úgynevezett false flag – vagyis idegen zászló alatti – tűzszünetsértést, robbantást, gyújtogatást és egyéb akciót is végrehajtottak. A szakértő szerint folyamatosan erősítik azt az orosz narratívát, amely szerint a Donyec-medencében, a Donbaszban „népirtás” folyik, ami szükségessé teszi az ottani szeparatista népköztársaságok Moszkva általi elismerését. 

A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet vezetője szerint Moszkvának nehéz lesz meggyőznie a nemzetközi közvéleményt arról, hogy az ukránok kezdték konfliktust, hiszen 2014-ben a nemzetközi jogot megsértve éppen ők annektálták a Krímet. Tálas Péter emlékeztetett:

Lényegében az oroszok tartják fenn és ők irányítják a kelet-ukrán szeparatistákat, most nem is beszélve arról, hogy valószínűsíthetően az orosz titkosszolgálatok nyakig benne voltak az 1999-es lakóházrobbantásokban is (Bujnakszk, Moszkva, Volgodonszk), amelyek végül okot adtak Moszkvának a második csecsen háború megindításához.

Tálas Péter úgy véli: Oroszországnak több célja is van ebben a konfliktusban. Az egyik stratégiai cél Ukrajna Nyugat felé való stratégiai-politikai elmozdulásának megállítása. Ezt jelzi, hogy Moszkva folyamatosan hangoztatja: nem engedi Ukrajna NATO-tagságát.

De Moszkva szempontjából ezt szolgálta volna a minszki egyezmény végrehajtása is, amely kapcsán az orosz vezetés leginkább egy Kijevvel szembeni politikai vétójogot is tartalmazó autonómiát követelt az általuk irányított szeparatista népköztársaságok számára. Olyan vétójogot, amivel az orosz vezetés érvényesítheti Ukrajnával összefüggő érdekeit. Vagyis: Moszkva nem akarja elengedni Ukrajnát

– fogalmazott Tálas Péter. Hozzátette: Oroszországnak szüksége van biztonsági pufferzónaként az országra az ellenségként számontartott NATO-val, valamint a vetélytársként számontartott Európai Unióval szemben.

A másik célja Moszkvának, hogy az általuk gründolt Eurázsiai Gazdasági Uniónak (EaEU) – amire az oroszok a posztszovjet térség eurázsiai EU-jaként tekintenek – Ukrajna nélkül nincs igazán értelme. Ahogy Tálas Péter fogalmazott:

Putyinék valahol szerintem még mindig abban bíznak, hogy Ukrajna hosszútávon visszafordítható lesz Oroszország felé. Ameddig pedig nem, akkor addig ne közeledjen a Nyugathoz sem.

Tálas Péter szerint Putyin vissza akar térni a kétpólusú világrendhez, ráadásul a katonai erővel és háborúval való fenyegetés révén. Moszkva most úgy véli, hogy itt a lehetőség megkérdőjelezni a hegemón – az Egyesült Államok – által korábban kialakított státusz quót. Szerinte az oroszok ezt már megtették 2008-ban a grúz–orosz háborúval, 2014-ben a Krím-félsziget annektálásával és az ukrán szeparatisták támogatásával, valamint 2015-ben Szíriában, az Aszad-rendszer melletti katonai fellépéssel. Tálas Péter kiemelte: Moszkvában úgy vélhetik, hogy ma még könnyebb Ukrajnával szemben katonai erőt alkalmazni, mint egy-két év múlva lesz. 

(Borítókép: Orosz zászlókkal és tűzijátékkal ünnepelnek emberek Donyeck belvárosában 2022. február 21-én, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta a két önhatalmúlag kikiáltott délkelet-ukrajnai szakadár terület – a Luhanszki Népköztársaság és a Donyecki Népköztársaság – függetlenségének elismeréséről szóló dokumentumot. Fotó: Alexei Alexandrov / AP / MTI)