Ukrajna és Oroszország kapcsolata egészen más, mint Kína és Tajvan viszonya. De azért vannak hasonlóságok.
Miközben a világot teljesen leköti az eszkalálódó fegyveres konfliktus Oroszország és Ukrajna között, a fény lassan egy másik pontra fókuszál, egy kis szigetre, Tajvanra. Első ránézésre találunk párhuzamokat, hiszen Ukrajna és Tajvan is Nyugat-barát demokrácia, amelyek belső egyensúlyát könnyen és bármikor felboríthatják a velük szomszédos erős autokráciák. Tajvan esetében a Kínai Kommunista Párt az, amely igényt formál az egyesítésre, noha a sziget soha nem állt az irányítása alatt. Putyin elnök egy népnek nevezte az ukránokat és az oroszokat, és a hét fejleményeinek fényében még nem világos, hogy e korábbi kijelentése megvalósítása érdekében meddig fog elmenni Ukrajnában.
Caj Jing-ven elnök nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy Tajvan átérzi Ukrajna helyzetét, hiszen ők is hozzászoktak már Kína katonai fenyegetéseihez és incidenseihez. Boris Johnson brit kormányfő pedig arról beszélt, hogy ami az ukránokkal történik, az elhangzik egészen Tajvanig. A hónap elején Antony Blinken amerikai külügyminiszter Ausztráliában azt hangsúlyozta, hogy a világ másik felén is lélegzet-visszafojtva figyelik, milyen választ ad a Nyugat az orosz lépésekre.
Évek óta aggodalommal kísérik figyelemmel, hogy Hszi Csin-ping elnök mikor gondol egy merészet, és dönt úgy, hogy Kína mégiscsak átveszi az irányítást Tajvan fölött. A mostani helyzetben pedig Peking azt elemzi, hogy milyen válaszlépésekre szánja el magát a Nyugat Ukrajna esetében, különösen pedig hogy milyen súlyosak lehetnek ezek a szankciók.
Putyin elnök döntésére, hogy elismerte a szakadár népköztársaságokat és rendteremtésre beküldte az elszakadni vágyó területekre egységeit, szinte azonnal megérkezett a válasz. Az Egyesült Államok, az Európai Unió, Nagy-Britannia, Kanada, Japán és Ausztrália is büntetőintézkedéseket léptetett életbe.
Az Egyesült Államok egészen másként reagálna Tajvan esetében, mint teszi Ukrajna estében – mondja Lev Nachman, a Harvard Egyetem Kínával foglalkozó tudományos munkatársa.
Az USA és Tajvan között az elmúlt évtizedekben nagyon különleges kapcsolat épült ki, és ennek megfelelően teljesen más felelősséggel tartozik Washington Tajvanért, mint mondjuk Ukrajna, az Európai Unió vagy a NATO esetében.
Bár Peking nagyon szorosan követi, hogy a világ miként reagál a mostani fegyveres konfliktusra és az európai határok lehetséges átrajzolására, és ezeket minden bizonnyal be is építi geopolitikai stratégiájába, kevéssé valószínű, hogy mindez bármilyen szinten is változtasson a Tajvannal szemben eddig követett politikáján.
Steve Cang, a Londoni Egyetem Kínai Intézetének igazgatója úgy véli, hogy Kína idén még nem támadja meg Tajvant, nem meri ezt megkockáztatni, hiszen októberben tartják a Kínai Kommunista Párt soron következő kongresszusát, ahol várhatóan újraválasztják Hszi Csin-pinget, aki így megkezdheti harmadik elnöki ciklusát. Egy félresikerült katonai akció azonban nem tenne jót a harmadik terminusának, sőt ha nagyon félremenne, akár még ki is siklathatná politikai karrierjét.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a különleges kínai–amerikai kapcsolatokat sem, amelyek még inkább különbözővé teszik Ukrajna és Tajvan esetét. Mára Kína az Egyesült Államok félelmetes versenytársává nőtte ki magát, amely képes a világon bárhol rivalizálni az amerikai érdekekkel. Ha Peking bárhogyan képes lenne ellenőrzése alá vonni Tajvant, onnan már csak egy lépés a regionális hegemónia megteremtése. Azzal pedig a kínai vezetés is tisztában van, hogy egy ilyen lépés geopolitikai tétje óriási lenne az USA számára, és biztos, hogy nem várt válaszcsapást eredményezne.
Kína kényelmetlen helyzetbe került, amikor hétfőn Putyin elnök elismerte a két népköztársaságot. A világ vezetői egyhangúlag elítélték az orosz államfő döntését, amelyet az ukrán szuverenitás megsértésének neveztek. Az orosz államfő azzal vágott vissza, hogy ez teljesen más helyzet, mint mondjuk a volt szovjet tagköztársaságok esetében, mert Ukrajnát idegen hatalmak Oroszország fenyegetésére használták fel. A NATO jelentette biztonsági fenyegetés kérdésében pedig nagyon is azonos álláspontot képvisel Moszkva és Peking. Vélhetően csak erősítette ezt a közös nézőpontot nemrégiben Hszi elnök találkozója Vlagyimir Putyinnal.
Kína már hosszú ideje kínosan ügyel szuverenitásának fenntartására és megőrzésére, vagyis keményen elutasít minden olyan próbálkozást, amelyet úgy értékel, hogy az beleszólás lenne saját belügyeibe.
Lehet az éppen mondjuk az emberi jogok számonkérése az ujgurok esetében, amelyet azzal söpör le Peking, hogy nem tűrik az országon belül a szeparatizmust. De ugyanezzel utasítja vissza a Tibet vagy Hongkong esetében felmerülő nyugati aggályokat is.
Érdekes, hogy amikor a hét elején az ukrajnai fejlemények kapcsán kérdezték a kínai külügyminisztérium álláspontját, a válaszból az derült ki, hogy határozott különbséget kell tenni a tajvani kérdés és aközött, ami most Ukrajnában történik.
(via CNN)
(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozik kínai kollégájával, Hszi Csin-pinggel a moszkvai Kremlben. Fotó: Evgenia Novozhenina / Pool / Reuters)