Hadiállapot van Ukrajnában. Ez bár megnyilvánul abban is, hogy kijárási tilalom van országszerte, és nem adnak el alkoholos italt a boltokban, leginkább az általános feszültségben és bizalmatlanságban érzékelhető. Az Index tudósítója jelenti Beregszászból.
Logisztikai problémák miatt, és mert állítólag úttorlaszokat helyeznek el önkéntesek a Kárpátaljáról a nyugat-ukrajnai Lvivig átvezető utakon, úgy döntöttünk, hogy nem vasárnap vágunk neki a hegyeknek.
Emiatt taktikai visszavonulót fújtunk Beregszászra, hogy újult erővel vágjunk neki a teljesen más éghajlatú hegyeknek – a beszámolók szerint félhivatalos útonállóktól és kátyúktól hemzsegő utakon. A magyar határ közelében fekvő település elsőre nyugodtnak és békésnek tűnt, egészen addig, amíg fotósunk elővette a kameráját, és lőtt néhány pillanatképet.
Dani, elkaptak a rendőrök – mondta, bár először azt hittem, hogy rossz helyen parkoltunk. Aztán kiderült, hogy nem a közlekedési szabályok megsértésével volt a baj.
Dokumentumok! Kik maguk, mit csinálnak itt, honnan jöttek, hova mennek? – tette fel a kérdéseket a magyarul tökéletesen beszélő ukrán rendőrnő, aki arra is kíváncsi volt, hogy tudunk-e arról igazolást adni, hogy újságírók vagyunk. Vettem is elő a kiküldetési levelemet, mely angol és ukrán nyelven jelent igazolást az ukrán hatóságok számára arról, hogy a hatályos szabályoknak és törvényeknek megfelelően fogjuk a munkánkat végezni Ukrajna területén.
Közben itt már kapcsoltam, a fotózással volt a gond, ugyanis a statárium értelmében tilos az ukrán fegyveres erőket filmezni, pláne az ilyen anyagokat megosztani. Miután minden vonatkozó dokumentum elkérése után enyhülni kezdett a rendőrnő és a körben hozzá csatlakozó kétméteres, zord tekintetű férfi kollégája, elmagyaráztuk, hogy mik a céljaink, hova megyünk, és hogy semmi ártó szándékunk nincs.
Cserébe a rendőrnő is elmagyarázta, hogy az igazoltatásunkra nem csak a fokozott ellenőrzések keretében került sor: a fotósunkra egyenesen ráhívták őket.
„Feszültek az emberek, rengetegen jelentenek mindenféle, számukra gyanús dolgot, és nekünk ezeket ellenőrizni kell. Rengeteg a diverzáns, és most elkezdtek a falakon fekete keresztek és piros körök megjelenni” – mondta egyikük.
– Mik ezek, célpontjelölések? – tettem fel a kérdést.
– Nem tudjuk, de ellenőrizni kell őket – válaszolta.
Aztán hirtelen mindenki megnyugodott, miután elmondtuk, hogy a mai napon érkezett magyar humanitárius segéllyel jöttünk, célunk pedig Lviv, ahova a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel igyekszünk tovább holnap, hogy mi a magunk részéről korrekt újságírói munkával vegyük ki a részünket az erőfeszítésekből.
Jó, de ezt a kamerát tegyétek el. Mi itt nagyon magyarbarátok vagyunk, de ott feljebb nem
– figyelmeztetett érzékelhető aggodalommal a rendőrnő, finoman utalva arra, hogy Lembergben már sokkal érzékenyebbek a helyiek, amit a háború csak felerősített.
Mint Ukrajna valamennyi városában, a magyar határ mentén lévő Beregszászon is van toborzóiroda, ahol a szokásos szerződéses szolgálat mellett már az önkénteseket is várják. A békeidőben magyar szótól is zengő település toborzóirodája előtt nem tolongtak vasárnap délután az emberek, terepruhás ember is csak a félig-meddig átlátszó bejárati ajtó túloldalán volt látható, vállán egy Kalasnyikov típusú gépkarabéllyal.
Az ajtóra három telefonszámot is kihelyeztek, melyen keresztül jelentkezni lehet az ukrán területek védelmében való részvételre. A minap valahol azt olvastam, hogy Kijev lehetővé teszi hamarosan a külföldiek számára is, hogy részt vegyenek a harcokban az ukrán erők oldalán, bekopogtam, és rákérdeztem, nyitva áll-e már a kapu a külföldi önkéntesek előtt is.
Az ajtót nyitó katona csöppet értetlenkedett, amikor oroszul feltettem neki a kérdést, hogy mi a módja a katonai szolgálatnak, mit tehet a magamfajta külföldi állampolgár a „haza védelme” érdekében.
Hát papírokat kell kitölteni, és adott dokumentumokat benyújtani. De nem egészen tudom, még nem világos, hogy az elnök aláírta-e az erről szóló utasítást. Magának magyar dokumentumai vannak? Értem. Hát nem tudom – gondolkodott hangosan a katona, mire odalépett a felettese, akinek szintúgy elkerekedett a szeme a kérdésem hallatán, majd egy legyintéssel letudta a dolgot. Jöjjön vissza holnap!
– búcsúzott a katona, és zárta az ajtót.
Nem mondhatnám, hogy ellenséges lett volna, de a rendőrséggel való kalandunkhoz hasonlóan némi bizalmatlanság érződött rajta.
A háborús eseményeket a hétvégén is percről percre közvetítjük, az Index szombati tudósítását ide kattintva olvashatja el, vasárnapi összefoglalónkat pedig itt találja.
(Borítókép: Toborzóiroda Beregszászban 2022. február 27-én. Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index)