Öt napja folyik a háború Ukrajnában, és még azok számára sem világos teljesen, hogy mi és miért történik, akik percről percre követik a hadi eseményeket. Ennek egyfelől oka, hogy az orosz fél semmilyen hivatalos információt nem bocsát a közvélemény számára, és az ukrán oldal is egyre kevesebbet. Másfelől oka, hogy nem világos, mi az agresszor katonai célja, főképpen azután, hogy egyre kevesebb esély mutatkozik a bevallott politikai cél elérésére, nevezetesen egy Oroszországhoz lojális bábkormány felállítására Kijevben. Még abban az esetben is, ha ez megtörténne, egészen biztos, hogy semmilyen társadalmi legitimitással nem bírna, talán még az 1956. november 4-én megalakult Kádár-kormánynál is csekélyebb elismerésre számíthatna mind belföldön, mint külföldön, tehát kétséges, hogy van-e értelme katonai és anyagi szempontból felvállalni egy ilyen kétes kimenetelű akciót.
A háború 2022. február 24. hajnali 4 órakor kezdődött. Három nappal korábban az orosz kormány elismerte a luhanszki és a donyecki szakadár köztársaságokat független államként, majd „békefenntartónak” álcázva bevonult a területükre. Az orosz egységek azonban nem álltak meg itt. Három oldalról indítottak támadást Ukrajna ellen. Észak felől az elmúlt hónapokban Belarusz területére bevonuló orosz haderő lépte át a határt, illetve keletről Oroszország, és délről, a 2014-ben annektált Krím félsziget területéről.
Az elsődleges katonai célok a következők lehettek:
Ezt követően továbbnyomulni Odessza felé, esetleg összeköttetést kialakítani az orosz haderővel fenntartott szakadár Dnyeszter Menti Köztársasággal. Itt megjegyzendő, hogy a Dnyepertől keletre fekvő ún. Balparti Ukrajna, illetve az Azovi- és a Fekete-tenger partvidéke a 18. század végi cári birodalom gyarmatosító törekvései során került Oroszországhoz, az itt alapított városok (pl. Szevasztopol, Odessza, Herszon) valójában orosz katonai és kereskedő telepekként jöttek létre.
Az Új-Oroszországnak (Novo-Rosszijának) elnevezett vidéket a Szovjetunió is megtartotta, csupán annak szétbomlásával veszítette el Moszkva 1991-ben. Tehát nem ősi, hanem szerzett gyarmatterületekről van itt szó. Ha az orosz elnök beszédeiből indulunk ki, akkor Oroszország történelmi jogot formált e térség feletti ellenőrzésére, így tekinthetjük jelenleg is katonai célnak az elfoglalását.
A fentiek fényében érdemes áttekinteni, hogy öt teljes nappal a háború kitörése után mi történt a hadszíntéren. Az első két napban az Orosz Föderáció fegyveres erőinek egységei elfoglalták a Kijevtől északra és északnyugatra fekvő területeket, a városba benyomuló szabotázs- és felderítőcsoportokat az Ukrán Fegyveres Erők katonái mellett a Területvédelmi Erők és rendőrök semlegesítették, illetve kiszorították.
A támadóknak nem sikerült elfoglalni a fővárost ellátó vigorodi vízerőművet, és sikertelen volt az éjszakai légitámadási kísérletük a repülőtér és Vaszilkiv városa ellen (Kijevtől 40 km-re délre), amelynek központjából többórás összecsapások után az ukrán 40. gépesített dandár alegységei és a területvédelem visszaverte őket.
Ezt követően az orosz erők folytatták előrenyomulásukat a Boriszpil nemzetközi repülőtér felé, amelyet meg is semmisítettek. Eközben Kijevtől északra (a Tyerek és a Deszna folyókon) a visszavonuló ukrán csapatok felrobbantották a hidakat, amelyeket az orosz erők műszaki egységei rögtönzött átkelőkkel helyettesítettek. A harcok negyedik napján az orosz erők folytatták a főváros bekerítését, hadműveleteket kezdtek a Zsitomir régió északi részén, Korosztenynél. A negyedik napon tovább folytak a harcok a Kijevvel nyugatról határos Irpiny városáért. A fővárosban orosz elterelő- és felderítőcsoportok (egyenként 3–15 katona) nyomultak be. Jelenleg az ukránok csak a déli oldalról ellenőrzik a Kijevbe való bejutást, valamint a legközelebbi városokat a keleti oldalról.
Kijevet tehát az ötödik napra a déli kijáratot leszámítva az orosz erők körülzárták, de úgy tűnik, hogy a jelen lévő haderő létszámban és fegyverzetben még nem elégséges ahhoz, hogy ostrom alá vegyék a várost. Főképpen azért sem, mert a város felkészült a védelemre. Nemcsak a visszavonuló Ukrán Fegyveres Erők és a Területvédelmi Erők, hanem a lakosság is teljes mértékben elkötelezett. Tizennyolcezer gépfegyvert osztottak ki, illetve több ezer Molotov-koktélt készítettek elő a várható orosz erők fogadására.
Kétséges, hogy támogató légierő nélkül, illetve a keleti és a déli szakaszon megakadt támadások fényében megkockáztat-e az orosz hadvezetés egy Kijev elleni általános támadást.
A harcok másik gócpontja Harkivban alakult ki. Az első napokban az oroszok áttörték a város védelmi gyűrűjét, és orosz felderítőcsoportok könnyű páncélozott járműveken (valószínűleg SpecNaz GRU) behatoltak a városba, de rövid harcok után visszaverték őket, a város ukrán kézen maradt. A harcok negyedik és ötödik napján tovább folytatódott a harc a városért. Láthatóan az orosz vezetés addig nem akar, nem tud tovább előrenyomulni, amíg nem biztosított Ukrajna második legnagyobb városa. Az ostrom alatt – amely jelenleg is tart – már civil célpontokat (lakótelepeket) is lőnek. Egyes hírek szerint kazettás bombákat vezetettek be, amelyek egyértelműen az emberélet ellen hatásosak. Jelenleg úgy tűnik, hogy Harkivon múlik a háború további menete. Feltételezhető, hogy amíg itt folyik a harc, addig a Kijev elleni ostromra nem kerül sor.
Egyedül a Krím felől előrenyomuló egység, amely elérte Mariupolt (300 km-re a kiindulási bázisától), büszkélkedhet gyorsabb támadási ütemmel. Ezt azonban úgy érték el, hogy komolyabb ukrán erőkkel nem találkoztak. Mariupolt minden irányból bekerítették, de elfoglalni nem tudták. Ugyanígy harcok folynak Mikolajivért és Odesszáért, de az ukrán erők – az első napot követően – a további tengeri partraszállásokat sikerrel elhárították. Miután az agresszor erők ellenőrzésük alá vonták a Kahovszkij-víztározó bal parti részét, és az orosz erők megközelítették Enerhodart, a helyzet stabilizálódott a front e szakaszán. A negyedik nap eseményeiről már kevesebb biztosat tudunk mondani, mivel az ukrán fél is szűkszavúbbá vált. Így a bekerített vagy blokád alá vett vidéki városokban (Csernyihiv, Szumi, Mariupol, Odessza) folyó harcok menetéről nincs hiteles információnk.
Általánosságban elmondható, hogy az orosz erők a vártnál nagyobb ellenállásba ütköztek. Az Ukrán Fegyveres Erők, a Területvédelmi Erők, a rendőrség és a civilek harci morálja fokozatosan nő, az orosz erők nem számíthatnak az orosz nyelvű lakosság támogatására sem. A hitelesnek tekinthető információk szerint komoly logisztikai problémát jelent az oroszok számára, hogy nem az elképzelt ütemben haladnak előre, így a katonák ellátása és az üzemanyagpótlás is akadályokba ütközik. Másfelől az orosz erőknek sikerült elfoglalni számos stratégiai pontot az országban, főképpen erőműveket, víztározókat, a repterek többségét és a kritikus infrastruktúra nagy részét rakétatámadásokkal megsemmisítették.
A Dnyeper mentén, valamint a Harkivból Kremencsuk felé irányuló offenzívából arra lehet következtetni, hogy a cél nemcsak Ukrajna keleti és nyugati részekre való feldarabolása, hanem az ország energiarendszerének fő elemeinek ellenőrzése is. Hasonlóképpen, a teljes partvidék (az azovi partvidék Mariupol kivételével teljes egészében az agresszor ellenőrzése alatt áll) és a főbb kikötők elfoglalására irányuló akciók is részei annak a tervnek, hogy Ukrajnát elvágják az áruexport fő útvonalától.
A hitelesnek tekinthető információk szerint az Oroszország eddig a korábban felhalmozott potenciáljának kétharmadát használta fel a harcokban, és mintegy 100 ezer orosz katona tartózkodik Ukrajnában, további 50 ezer orosz katona pedig közvetlen tartalékban van Ukrajna határai mentén. Ezzel szemben az Ukrán Fegyveres Erők mintegy 250 ezer katonája mellé további 100 ezer főt mozgósítottak.
A legutóbbi adatok szerint (ez folyamatosan változik) az Orosz Föderáció fegyveres erői február 24-e óta állítólag 5300 embert, 191 harckocsit, 816 páncélozott járművet, 29 repülőgépet, 29 helikoptert vesztettek. Az ukrán fél is hangsúlyozza, hogy az információk tájékoztató jellegűek és pontosításra szorulnak. Másfelől az ukrán civil áldozatok száma is növekszik – az agresszió kezdete óta 352 civil halt meg (ez a szám a cikk írásakor már biztosan magasabb, hiszen Harkivban lakótelepeket lőnek), köztük 14 gyermek, és 1684 civil sebesült meg, köztük 116 gyermek.
Az ötödik napon tehát az orosz erők még messze nem valósították meg katonai céljaikat, s mivel az össznemzeti ukrán ellenállás, az Ukrajna mellett kialakult nemzetközi szolidaritás, az egyre növekvő pénzügyi és katonai segítségnyújtás, valamint az Oroszország ellen életbe léptetett szankciók a kitűzött politikai cél elérését kétségessé tették, nagy kérdés, hogy milyen katonai lépések várhatók a továbbiakban. A jelenlegi helyzetből feltételezhető, hogy Oroszország célja már csak az lehet, hogy egy esetleges béketárgyalásokra minél nagyobb elfoglalt területekkel rendelkezzen, amelyeket eszközként használhat a szankciót feloldásának elérésére érdekében. Ez természetesen az optimista forgatókönyv.
(A cikk megírásához a varsói Keleti Tanulmányok Központ [Ośrodek Studiów Wschodnich] napi adatközléseire és elemzéseire támaszkodtunk.)
A szerző történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, illetve az Eötvös Loránd Kutatói Hálózat Történettudományi Intézetének munkatársa.
(Borítókép: Lerombolt híd Bucha városában 2022. február 28-án. Fotó: Maksim Levin / Reuters)