Nem működnek a bankkártyák, lassan semmit sem ér a rubel, befellegzett a filléres londoni kirándulásoknak, már az új nyugati filmek sem jönnek be az országba. Ezek csak a felszíni tünetek, de ennél sokkal aggasztóbb a frontra terelt fiukat féltő, egyre gyakrabban sirató orosz anyák jajkiáltása, ami megrengetheti Vlagyimir Putyin messziről szilárdnak tűnő rendszerét. Moszkvai anziksz: hogyan vált siralomvölggyé az egy hete még izgalmas, vibráló kozmopolita világváros?
Február 9-én 74,75 rubelt kellett adni egy amerikai dollárért, még 22-én sem tűnt nagynak a baj, 78,84 rubelba került a zöldhasú, de aztán az ukrajnai invázióval párhuzamosan exponenciálisan kezdett zuhanni az orosz fizetőeszköz értéke: jelen pillanatban 116,90 rubelért lehet venni egy dollárt.
Értékének 56 százalékát vesztette el két és fél hét leforgása alatt az orosz deviza.
Ez csupán az ukrajnai háborúnak az orosz gazdaságot sújtó következményei közül a leglátványosabb, de még az sem biztos, hogy a lakosság számára legfájdalmasabb vetülete. Az oroszok az utóbbi három évtizedben, a Szovjetunió szétesése óta megszokhatták már a vágtató infláció különböző fokozatait, volt olyan is, hogy rendeletileg három nullát levágtak az árakból – 1997-ben –, annyira gyors volt a pénzromlás üteme. Az utóbbi években azonban úgy tűnt, megszilárdult az orosz gazdaság, viszonylagos árstabilitás köszöntött a hatalmas országra.
A múlt hétig.
Csakhogy a napokban az orosz bankokat lekapcsolták a SWIFT nemzetközi átutalási rendszerről, ami többek között azzal járt, hogy mobilizálhatatlanná vált az évek alatt a háborús időkre felhalmozott gigantikus orosz devizatartalék, 640 milliárd dollár.
Továbbá már nem – vagy csak fennakadásokkal – működnek a Visa-, a Mastercard- és egyéb bankkártyák, nem lehet fizetni a metrón a különböző (Apple Pay, Google Pay, Samsung Pay) telefonos alkalmazásokkal, hosszú sorok kígyóznak az állomásokon és a bankautomatáknál, ugyanis készpénzhiány lépett fel.
A rubel elértéktelenedése robbanásszerű áremelkedést hoz a fogyasztási cikkek piacán, mivel nemcsak a luxuscikkek, hanem a hétköznapi áruk jelentős részét is importálják, és rubelben egyre többet kell fizetni az árukért és szolgáltatásokért.
A külföldi utazások ára is megugrott, már ha egyáltalán tudnak külföldre utazni az oroszok, ugyanis az orosz gépeket kitiltották Európa légteréből, és lényegében mindenki kénytelen otthon maradni. Pedig főleg a fiatal, már a Szovjetunió szétesése után született generáció nagyon hozzászokott a filléres nyugati – jellemzően londoni – kiruccanásokhoz, ezeknek azonban most egy időre befellegzett. A 2000-es, 2010-es években már rá sem lehetett ismerni a szovjet idők szürke, borús, káposztaszagú Moszkvájára, az emberek – nem csak a fiatalok – kezében a legmodernebb okostelefonok, iPhone-ok csillogtak, a menő nyugati divatcikkeket áruló boltokban a megerősödött orosz középosztály képviselői vásároltak, egyszóval felvették az emberek a nyugati életstílust.
Ennek azonban most egy csapásra vége szakadt.
De ennél tragikusabb vonatkozásai is vannak a háborúnak. Pardon, a hivatalos orosz szóhasználatban a „speciális katonai műveletnek”, ugyanis az államilag ellenőrzött média közvetítéseiben nem hangozhat el az a szó, hogy háború. Ami most történik Ukrajnában, az nem egy szomszédos független ország hetedik napja tartó lerohanása, hanem „elkerülhetetlen védelmi intézkedés a NATO és az Egyesült Államok agresszív, terjeszkedő politikájával szemben”.
Szóval a hadköteles korú fiúk szülei – főleg az édesanyák – frászban vannak. Nem tudják, mikor kapja meg gyermekük a behívóparancsot. Most ugyan az afganisztáni vagy a csecsenföldi háborútól eltérően nem érkeznek haza az elesett katonák koporsói, viszont terjed a szóbeszéd, miszerint mozgó krematóriumokat visznek a frontra, hogy elhamvasszák a halott katonák maradványait.
Vagy még el sem hamvasztják.
Mert az ukrán propagandamédia – hisz természetesen az ellenség sem megy a szomszédba az efféle kommunikációs fogásokért – nagy mennyiségben közli az elesett orosz katonák csatatéren maradt holttestéről készült fotókat és videókat, ugyanis érthetetlen módon sokszor azzal sem bajlódnak, hogy hazavigyék Oroszországba a tetemeket.
Múlt csütörtökig el nem tudtam volna képzelni, hogy a XXI. században kitörhet egy háború Európában – mondja a Los Angeles Times moszkvai tudósítójának egy Marija Zserdeva nevű, 23 éves kutatóasszisztens. – Még mindig nem hiszem el, hogy esténként, amikor összejövünk a barátaimmal, egy pohár ital mellett arról beszélgetünk, hogy háború zajlik a délkeleti határunknál.
De van itt más is. Rengeteg moszkvainak vannak Ukrajnában élő rokonai, barátai, akikkel különböző mobiltelefonos alkalmazásokon keresztül tartják a kapcsolatot, és amit tőlük hallanak, az szöges ellentétben áll az orosz állami televízió mantrájával.
Egyre növekszik a pácienseim száma, egyre többen jelentkeznek be hozzám, tapintható a feszültség növekedése – mondja Jelena Lebegyeva 57 éves moszkvai pszichiáter. – Sírnak a betegeim, idegesek, rettegnek.
Ha valaki megérti őket, akkor az Lebegyeva, aki ugyan már négy évtizede Moszkvában él, de a nyugat-ukrajnai Luck városából származik, és a rokonai, barátai most is ott laknak.
Sok osztálytársam él Luckban, a szüleim ott vannak eltemetve, fogalmam sincs, hogy mikor tudok egy csokor virágot vinni a sírjukra – kesereg a pszichiáter.
De ez még nem minden. A popkultúra is csapásokat szenved. Jelen pillanatban nyilván nem ez a legsúlyosabb probléma, de a nagy mozgókép-forgalmazók, a Paramount, a Sony, a Disney és a Warner Bros. leállította új filmjei oroszországi bemutatóját.
Szóval egyre jobban aggódnak az oroszok a jövőjükért, és bár egyelőre szilárdnak tűnik Putyin támogatottsága, már tizenkét orosz nagyvárosból jelentettek megmozdulásokat, és az OVD-Info nevű jogvédő szervezet adatai szerint eddig 6500 tüntetőt vettek őrizetbe a hatóságok.
A 2014-es krími akció, a jobbára oroszok lakta félsziget elfoglalása még népszerű volt az országban, nem kis mértékben a hadművelet gyors sikere miatt, meg aztán könnyebb volt megmagyarázni az embereknek, hogy csupán a nemzettársaik tértek vissza Oroszország anyácska keblére.
No de a Kijev felé araszoló orosz tankoszlop látványa már egészen más megítélés alá esik.
(Borítókép: A központi bank Moszkvában 2019. február 11-én. Fotó: Maxim Shemetov / Reuters)