Szinte egyik napról a másikra vált rémálommá Lvivben a közlekedés, a KRESZ szabályait még úgy-ahogy betartják, de a megállni és parkolni tilos táblák érvényüket vesztették. A helyi boltokban és áruházakban még nem ürültek ki a készletek Kijevhez és Harkivhoz hasonlóan, de itt-ott már árválkodnak a polcok, az élelmiszerüzletek kasszái előtt és a bankautomatáknál kígyóznak a sorok.
Csütörtökön teljesen más érzés fogott el bennünket, mint amikor szerdán szisztematikus káoszról írtunk, mintha lenne már valami a levegőben. Máskor sem épp a gördülékenységéről ismert a forgalom Lvivben, de a mai nap egy rémálommal élt fel, különösen úgy, hogy sietős volt.
Miután végre le lehetett tenni az autót, szemügyre vettük a járdákon és a forgalmat még nem akadályozó zugokban parkoló autók rendszámtábláit: a lviviek mellett kijevi és ismeretlen jelzések sorakoztak egymás mellett, terepjárók és nagyobb, nem a nélkülözésre utaló járművek foglalták a helyeket.
Újszerű látványt azonban a sárga kisbusz nyújtott, oldalán az iskolabusz felirattal. A jármű ablakaiból nem pirospozsgás arcú gyerekek nézelődtek, hanem katonai egyenruhás, felvértezett és felfegyverzett férfiak. A terrorelhárítás.
Csütörtökön már jelentősen megnőtt az ő létszámuk is, a forgalmas helyeken egyre többször találkoztunk velük. Ugyebár ők a gyanús alakokat igazoltatják, szúrópróbaszerűen vadásznak a diverzánsokra. Ekkor nyert a nemzetközi médiaközpont egyik ukrán alkalmazottjának a megállapítása teljes értelmet.
Szerintem már vannak itt is olyanok, akik valami rosszat forralnak
− utalt a hölgy annak veszélyére, hogy a gyarapodó embertömeg tökéletes célpontja a zavarkeltésnek.
Érződik a félelem a levegőben, de még mindig nem lehet pániknak vagy elkeseredettségnek nevezni az általános hangulatot. A média is igyekszik tartani a lelket a népben, de egyre több a felhívás a nemzetközi segítségre, mert nagyon fogynak a tartalékok minden tekintetben.
Bankautomatát keresve többször tapasztaltuk, hogy egymás után „fosztották ki” az ATM-eket forintban százezres összegek lekérésével. Persze mindhiába várakoztunk, három bankterminál utasította vissza pénzfelvételi kérelmünket, mire az egyik lepukkant terminál hajlandó volt pénzt kiadni.
Megtudtuk azt is, hogy egyre nehezebb élelmiszerhez jutni Kijevben, elkeserítő kezd lenni a helyzet a boltokban. A katonai üzletek viszont már ki se nyitnak.
Mivel háborús övezetbe igyekszik az ember, legalább egy katonai bakancs beszerzése jó ötlet. Ötletnek jó, csak késő bánat. Egy boltot sikerült a közelben találni, és bár hivatalosan este hétig volt nyitva, zárt ajtók vártak. Belül azonban sürgés-forgás volt, üres polcok mellett tömték a zsákokat a bentiek. A tulaj végül kinyitotta az ajtót, de utánam és a velem együtt bámészkodó férfi után már lehúzta a redőnyt is. Kérdezte, mire van szükségünk. Bakancs − hangzott el a rövid válasz, mire a belső helyiség irányába terelt minket, mondván, ha találunk, örömmel kiszolgálnak. A legnagyobb csizma is vagy öt számmal volt kisebb a kívánt mérettől, és látszott, hogy a gyengébb minőségű lábbelik maradtak már csak. Mindet elküldték a frontra.
Miután megköszöntük a kedvességét a boltosnak, hogy legalább megadta a lehetőséget a vásárlásra, már a hátsó kijáraton engedett ki. Búcsúzásul megkérdeztük, mit adjunk át a megszállóknak a fővárosban, ugyanis oda tart az utam.
Szlava Ukraini! − mondta a mára népi köszöntésnek minősülő „Dicsőség Ukrajnának” mottót csöndesen, mosolyogva.
Herojam Szlava! − nyugtáztuk a „Dicsőség a Hősöknek” válasszal.
Az orosz–ukrán háború legfrissebb fejleményeiről percről percre beszámolunk, közvetítésünket itt találja.
(Borítókép: Homokzsákok egy épület előtt Lvivben 2022. március 3-án. Fotó: Dan Kitwood / Getty Images)