A sajtóban rendszeresen publikált térképek alapján Ukrajna északi részét már elfoglalták az orosz erők. Ön Szlavticsban lakik, Ukrajna északi csücskében, mindössze 15 kilométerre a belarusz határtól. Ezt a várost annak idején a semmiből építették fel 1986-ban a kiürített Pripjaty helyett, hogy lakhatást biztosítsanak a csernobili atomerőmű dolgozói számára. Mi a helyzet most a városában?

Ezek a térképek nem tükrözik teljesen a valóságot. A mellettünk lévő határátkelőnél például megszakad az út, az ukrán hadsereg még a háború első napjaiban felrobbantotta a hidat, így onnan nem is tudnak erre jönni. Hasonló a helyzet a vasúti híddal is, nem használható. Ezért sem a mi térségünkben, sem Szlavuticsban nincsenek orosz katonák. Dnyeper folyó bal partja is most ukrán ellenőrzés alatt van.

Vannak azonban nyitott átkelők Csernyihiv mellett, ahonnan folyamatosan érkeznek a tankok, az oroszok próbálják körbevenni a várost. Szlavutics emiatt szintén egyfajta blokádban van – nem tudjuk elhagyni a várost, és ide sem jön senki. A környező falvak segítik a túlélésünket – tejet, zöldségeket hoznak. A városban gyorsan építettek egy malmot, amelyben feldolgozzák azt a gabonát, amelyet szintén a mellettünk fekvő falvakból kapjuk, ebből van kenyerünk.

Meddig bírják így, elzárva a külvilágtól?

Korábban mindent Csernyihivből kaptuk, ez a kapcsolat most megszakadt. Tudja fene, meddig bírjuk… Már néhány napja takarék üzemmódba léptünk… Annyira váratlanul történt minden. Az elején még bíztunk benne, hogy ez az egész konfliktus hamar véget ér, de erre már egyre kevesebb az esély. Senki sem hitte itt valójában, a hírek ellenére, hogy Putyin megtámad bennünket. Annak magas volt a valószínűsége, hogy Kelet-Ukrajnában történni fog valami, de egy ilyen teljes orosz invázióban nem hittünk.

Mennyien hagyták el a várost, és az ottmaradtak körében milyen a hangulat?

Tömeges migráció, tömeges elutazás itt nem volt. A territoriális egységekbe pedig többen jelentkeztek, mint amire jelenleg szükség van. Egyik barátom is jelentkezett, katonai tapasztalata is volt, de megmondták neki, hogy várjon, majd hívják, ha szükség lesz rá.

Lőszerrel, fegyverrel és gyógyszerrel hogy állnak?

Még ha tudnám is, nem mondanám el. Gépfegyvereink vannak.

A megyeszékhely, a mintegy háromszázezres Csernyihiv még tartja magát. Milyen információk érkeznek a város felől?

Csernyihivet lezárták, az ukrán katonaság blokkolja a fő utakat és hidakat. A várost nem tudták teljesen körbevenni, és remélem, ez nem is fog nekik menni, megkerülni pedig szintén nem tudták – a Deszna folyón keresztül vezető hidat a mieink felrobbantották. A cél az lenne, hogy kijussanak a Kijev felé vezető autóútra. Azt gondolom, hogy Csernyihiv hősies ellenállásának is köszönhető, hogy Kijev még mindig áll, és nem tudták elfoglalni az oroszok.

És ha Csernyihiv elesik?

Akkor nagyban csökkennének Kijev esélyei, mert azzal a Dnyeper bal partja felől is körbe tudná venni a várost az orosz hadsereg.

Az orosz hadsereg már a háború első napjaiban elfoglalta a csernobili zónát, a 2000-ben leállított csernobili atomerőmű jelenleg orosz kontroll alatt áll. Mi a helyzet a zónában?

Belarusz, bár próbálna távol maradni, de ugyanúgy hadviselő fél. A harci helikopterek és vadászgépek belarusz repterekről indulnak, az orosz rakéták Belaruszból szállnak fel Ukrajna ellen. Az orosz katonák is onnan érkeztek a zónába. Az atomerőműnél nagyjából száz ember dolgozott most, plusz a nemzeti gárda, akik néhány hetes váltásokban követték egymást.

Ők most dolgoznak tovább a csernobili objektumon?

Ez egy nagyon nehéz pszichológiai helyzet, hiszen ők ott foglyok, de a feladataikat el kell végezniük, hiszen felelősségük van. A legnagyobb kockázatot jelenleg az úgy nevezett HOJAT jelenti, amely egy elhasznált nukleárisfűtőanyag-tároló létesítmény. Az épület panelekből van összerakva, és nem úgy épült, hogy ütésálló legyen, nem bírna el egy kisebb rakétatalálatot sem. 2017-ben kezdték építeni az új nukleárisfűtőanyag-tárolót, amely biztonságosabb módon tenné lehetővé a nukleáris hulladék kezelését. A legnagyobb különbség, hogy az új tároló száraz, míg a régi vizes alapú. Nagyon leegyszerűsítve, ez egy nagy, vízzel megtöltött medence, amelybe elhasznált nukleáris fűtőanyag került. Ha ez az objektum megsérül, beláthatatlan következményei lesznek. Éppen ezért a nemzeti gárda nem is védekezett a támadásnál, inkább átadták a területet az oroszoknak, hogy ne hozzák veszélybe a nukleáris objektumokat.

 Alekszandr Kupnij 2009-es felvételei a csernobili szarkofág belsejéből

Hasonló helyzetbe került a néhány napja elfoglalt zaporozsjei atomerőmű is, amely Európa legnagyobb atomerőműve? Milyen célja lehetett az atomerőmű elfoglalásának?

Én ezt nukleáris terrorizmusnak nevezem. Az erőmű elfoglalása szolgálhat például propagandacélokat – csinálhatnak majd róla szép felvételeket, ahogy közösen dolgozik az atomerőmű személyzete az oroszokkal, a nemzeti gárda pedig együtt járőrözik a katonákkal. Hasonló felvételeket készítettek Csernobilban is – minden a legnagyobb rendben, „barátság van”. De milyen közös járőrözésről lehet szó, amikor az egyik oldal fel van fegyverezve, a másik pedig fogoly? Együttműködés a gépfegyver puskacsöve előtt?

Oroszország közben atomfegyver fejlesztésével vádolta meg Ukrajnát. Ennek mennyi valóságalapja van?

Sokan hallják, hogy Ukrajna korábban atomhatalom volt. Igen, de ki készítette nekünk azokat az atomfegyvereket, és hol? Oroszország. Ukrajnában soha nem volt katonai plutóniumgyártás. Soha nem gyártottunk nukleárisrakéta-tölteteket. Sem gyártási kapacitásunk, sem technológiai hátterünk nincs hozzá. Ez egy nagyon komplex és nagyon drága folyamat. Saját nukleáris fegyvergyártásnak semmiféle realitása nincs, viszont jól lehet a segítségével félelmet kelteni. Van egy olyan elméletem is, miszerint az elfoglalt atomerőműveket Oroszország ilyen vagy olyan formában felhasználhatja a tárgyalások során is, ha Ukrajna nem menne bele az általuk követelt ultimátumszerű feltételekbe.

(Műholdfelvétel a csernobili atomerőműről 2022. március 10-én. Fotó: Satellite image 2022 / Maxar Technologies / AFP)