A hétvégén küldtem el a háborúról szóló kérdéseimet Filipovics Péternek. Én éppen az otthon melegében, a laptopom előtt, a fotelben ülve gépeltem, ő közben valahol az ukrán frontvonalon, a tavaszi sárban, fegyverrel a kezében az életét tette kockára. Filipovics Péter Csapról származik, kárpátaljai magyar, aki március első napjától kezdve, immár három hete harcol Ukrajnáért az orosz invázióval szemben. Filipovics elmesélte az Indexnek, hogy milyen harci morál jellemzi most az ukrán katonákat, hogy az ellenfél a harcokat fosztogatásra is felhasználja, és hogy folyamatosan érkeznek nyugati fegyverek a frontra, amelyekkel sikeresen tudnak védekezni az orosz hadsereggel szemben.
Anélkül, hogy földrajzilag körülírná a helyet, a biztonsági okok miatt, tudna némi betekintést adni a mindennapjaiba a háború kirobbanása óta? Mikor került át a frontra, milyen körülmények között él ebben a három hétben? Milyen az ellátás, és mennyire intenzívek a harcok ott, ahol van most?
Március elsejétől vagyok a harcvonalban. Ez az én hazám, és úgy éreztem, meg kell védenünk az úgynevezett „orosz világtól”, vagyis ahogy kiderült, barbár világtól. Több mint ötven családnak segítettem elmenekülni, ezek főképp katonai családok voltak, akik főleg Közép-Ukrajnából, a háborús övezetekből menekültek. A harcok intenzívek, az ellátás megfelelő a helyzethez viszonyítva, de nagy szükség van a segítségre. Főképp a taktikai eszközök hiányát érzékeljük, a területi őrségnél is sokan minimális felszereléssel harcolnak, védekeznek. Nagyon nagy szükség van az önkéntesek támogatására minden területen.
Ön a 2014-es konfliktus idején is kint volt a frontvonalon (lásd lejjebb az erről készül videót). Mennyiben változott az elmúlt nyolc évben Ukrajna felkészültsége az orosz agresszióval szemben?
Elsősorban az változott 2014 óta, hogy ismerjük a taktikájukat. 2014-ben az ukrán nemzet kisebb része volt motivált, ma ez jóval nagyobb és érzékelhetően erősebb. Ez azzal indokolható, hogy most a harcok egész Ukrajna területét érintik, valamint nagymértékben célozzák a civil lakosságot is.
A háború kirobbanása óta eltelt három hétben hogyan változott a helyzetmegítélés és az ukrán csapatok hangulata?
A mai helyzetértékelés nem publikus információ. A hangulat az ukrán csapatok körében egyre harcosabb, főképp, amikor újabb civil áldozatok vannak, nők és gyerekek. Ez az ukrán seregeket még nagyobb védelmi állapotra ösztönzi, erőt, energiát nem sajnálva arra törekednek, hogy még több haditechnikát semlegesítsenek az orosz oldalon, és még nagyobb legyen az orosz oldal vesztesége minden értelemben.
A fronton az ukrán kapcsolataim szerint hiány van kötszerekből, gyógyszerekből, lőszerből. Minek a hiányát érzik a leginkább most?
Kötszerre, gyógyszerre nagy szükség lenne, technikai felszerelésre úgyszintén. Az élelmiszer-ellátás állandó, köszönet az Európai Unió tagállamainak és más nemzetközi partnereknek a folyamatos humanitárius segélyszállítmányokért. Ismétlem önmagam: technikai eszközökre lenne a legnagyobb szükség, és természetesen a legnagyobb segítség az lenne, amit az ukránok milliói kérnek már három hete, a légtér lezárása Ukrajna fölött, ami csak a NATO kollektív döntésével valósítható meg.
Odaért már a nyugati segítség, mármint a nyugati fegyverek a frontra?
Az Ukrajnába érkező fegyverszállítmányok alkalmazása folyamatos, ami segíti az effektívebb védekezést a legforróbb harcpontokon.
Mit tud mesélni az orosz harci morálról, az orosz katonák magatartásáról? Igazak azok a hírek, hogy nem voltak felkészülve, nem tudták, hogy hová küldik őket, és nem is akarnak harcolni?
Ezek a hírek nem igazak, a katonai foglyok elmondása alapján sokan tudták, hogy hová mennek, viszont félreinformálták őket a részletekkel kapcsolatban. De amikor szembesülnek a valósággal, hogy civileket is bombázniuk és ölniük kell, az sokukat demoralizálja. Viszont egyes orosz csapatok számára az Ukrajna elleni háború sajnos a haszonszerzés egyik formája. Bizonyos részük fosztogat, a martalócok is sokan vannak, vagyis semmilyen morálról nem beszélhetünk a köreikben, semmi sem szent számukra.
Magyarként mit érez ebben a helyzetben, amikor az élete kockáztatása árán kell megvédenie Ukrajnát?
Én elsősorban férfi vagyok. Kötelességem védeni a nőket, gyermekeket, időseket. 2014-ben is ezt tettem, most is ezt teszem. Férfiként mindent meg kell tenni a civilek, a nők, a gyermekek védelméért.
Vannak-e arra vonatkozó pontos számok vagy becslések, hogy hány magyar került át a frontra, vagy lépett be a territoriális védelembe?
Kárpátalján sok magyar belépett a területi őrség soraiba. Pontos számok nem ismertek ezzel kapcsolatban, ahogy arról sem, hogy hány magyar nemzetiségű katona tesz most szolgálatot, és vesz részt a harcokban, többek között a 128-as osztag katonájaként.
A katonák körében milyen várakozás van jelenleg: meddig tarthat a háború, és mire számít, mi lesz a végkimenetele?
A katonák körében csak egy lehetséges végkimenetel létezik: a győzelem. Optimizmus jellemzi az ukrán seregekben harcolók hangulatát. Hogy meddig tarthat ez a háború, azt ma még csak találgatni lehetne, sok tényezőtől függhet, köztük a nemzetközi támogatástól is. Ezért magyarként további támogatást és nagyobb gyakorlati segítséget várok Magyarországtól. Azt a segítséget, amelyet Ukrajna kér Magyarországtól, azt én is kérem magyarként, beleértve minden eszközt, amely a harci képességünket és védettségünket növeli. Győzelem az agresszor felett – ma ezt a végkimenetelt várjak az ukrán seregekben szolgáló katonák.
(Borítókép: Ukrán katonák őrt állnak egy ellenőrző ponton Kijevben 2022. március 19-én. Fotó: MTI / EPA / Atef Szafadi)