Vlagyimir Putyinnak régi vágya Ukrajna megsemmisítése, ezt az álmát pedig minden eszközzel meg akarja valósítani − véli Timothy Snyder, a Yale Egyetem professzora a Washington Post hasábjain. Az Ukrajna elleni offenzíva, az ukrajnai civilek elleni, megkülönböztetés nélküli támadások és a megszállt területekről érkező, a sztálini diktatúrát megszégyenítő kegyetlen intézkedések az amerikai akadémikus meglátásait látszanak igazolni: Putyin csak kifogást keresett arra, hogy elpusztítsa az ukrán népet.
Totál fasiszta államot építettek ki. Ömlik az állami propaganda, amely semmilyen logikát nem követ. Aki ezt a baromságot beveszi, az mindig is a saját kis álomvilágában élt
– meséli telefonon az orosz Dmitrij, aki feleségével már elhagyta Oroszországot. A harmincas éveiben járó férfi rámutatott arra, ami a legtöbb embernek már nyilvánvaló: amelyik orosz átlát a szitán, az már elhagyta hazáját. Hozzáteszi: túlzás szerinte, hogy az oroszok hetven százaléka támogatja a háborút, ő ezt az arányt negyven százalékra teszi.
Dmitrij úgy látja, a gondolkodni képes oroszoknak, ha nem menekültek el hazájukból, a másik opciójuk az, hogy igazi véleményüket rejtegetve, csak sugdolózva beszélnek az igazságról, amely a putyini Oroszországban mára bűncselekmény tárgyává vált.
„Visszatért a sztálinizmus” – állapítja meg a Szibériában született, eddig Moszkvában élő és dolgozó férfi.
Az egykori szovjet diktátor a nácikhoz hasonlóan totális kontrollt gyakorolt a tömegtájékoztatás felett, így a maga kénye-kedvére alakította a propagandát. A Sztálint nagy erőkkel rehabilitáló putyini Oroszország hasonló eszközökhöz nyúlt.
Példának okáért Vlagyimir Putyin pénteken bővítette ki azt az eddig is tágan értelmezhető törvényt, amelynek értelmében akár tizenöt év szabadságvesztéssel is sújtható az, aki a „különleges műveleteket” háborúnak minősíti, valamint „álhíreket” terjeszt a közösségi médiában. Péntektől pedig azt is hosszú börtönre ítélhetik, aki álhíreket terjeszt a külföldön működő állami szervekről. Ez a jogszabály még tágabban értelmezhető, és könnyen meglehet, hogy külön az Ukrajnában megszállt területekre vonatkozik.
Az orosz elnök szándékai Ukrajnával szemben még nem voltak világosak 2014-ben a világ számára. Tavaly júliusban azonban már egyértelművé kezdett válni, hogyan vélekedik Putyin az ukránokról. Egy hosszas esszében egyebek mellett azt fejtegette, hogy az ukrán és az orosz nép egy és ugyanaz, az ukránokat csupán a Nyugat tévesztette meg, és hitette el velük, hogy különálló identitásuk van. De ez korrigálható − tette hozzá vészjóslóan.
Az amerikai egyetemi professzor idézi Putyin hírhedt, február 21-i televíziós beszédét, amelyben az orosz elnök leszögezte: nincs olyan, hogy ukrán állam, és elszabadultak az orosz etnikumú embereket terrorizáló nácik Ukrajnában. Snyder szerint egy állam és egy nép létjogosultságát megkérdőjelezni ürügy azoknak az elpusztítására.
És ezután jött a nácimentesítés fogalma, ami az elpusztítás szinonimájává vált. Aki nem hajlandó Putyin akarata előtt meghajolni, az náci, így meg lehet őt szabadítani a létezéstől. Az orosz gondolkodásban a náci Németország felett aratott győzelem olyan mélyen gyökerezik, hogy a náci bélyeg dehumanizációs eszközként működik
− magyarázza az Indexnek egy, magát egyelőre megnevezni nem kívánó ukrán katonai újságíró.
Ennek egyik legszemléletesebb példája az orosz állami médiában „A DNR fegyveresei teljes mértékben nácimentesítették az ukrán fegyveres erők 36. dandárját Mariupol alatt” címen futó hír. Az írásból nem derül ki, hogy mit értenek a nácimentesítés alatt, de sejthető, hogy nem a politikai látásmód korrigálását értették alatta.
A Kreml vélhetően arra számított, hogy Ukrajna az offenzíva elindítása után két napon belül összeomlik. Erre utal az, hogy a RIA Novosztyi állami hírügynökségben percek erejéig, de megjelent február 26-án egy előre bekészített anyag arról, hogy újraegyesült Oroszország és Ukrajna, és eljött a szép új kezdet.
Oroszország visszaállítja történelmi egységét, egybegyűjti az orosz világot, az orosz népet – a maga teljességében a nagyoroszokat, a fehéroroszokat és kisoroszokat
− olvasható a visszavont, de az archívumokban megőrzött győzelmi esszében.
Hogy ezt a történelmi egységet miként képzelte elérni a Kreml, arról a jelenleg megszállt területekről érkező beszámolók árulkodnak. A felszabadítás, melyet Putyin a háború kirobbantása előtt emlegetett, valójában megszabadítás az ukrán öntudattól. Ha kell, az ukránok megtizedelésével, és ha nem ellenkeznek, erőszakos átnevelésükkel, a cári és a szovjet birodalmakra jellemző oroszosítással.
A kelet-ukrajnai Luhanszk megyében az orosz hadsereg már kitolta a szakadár Luhanszki Népköztársaság (LNR) határait nyugati irányban, így újabb és újabb területeket próbál bekebelezni a csak Oroszország által elismert, Ukrajnából kiharapott szeparatista terület.
Sikerült telefonon elérni a jelenleg megszállás alatt lévő, az LNR eddigi de facto határától mintegy húsz kilométerre tartózkodó mezőgazdasági cégmenedzser Makszim M.-et. Elmondása szerint az oroszok rohamosan próbálják a frissen megszállt területeket beolvasztani Oroszország vérkeringésébe a következő módon:
Hasonló beszámolók érkeznek Herszonból. Makszim és a herszoni kapcsolatok szerint az ukrán nemzettudat felszámolása a cél, és a megszállók ezért külön a gyerekekre összpontosítanak, hogy a putyini elképzelésnek megfelelően nevelődjenek. Tehát ennek fényében a nácimentesítés agymosást, az öntudat elpusztítását is jelenti. Erre utalhat az is, hogy az oroszok nem engedik a támadás alatt álló vagy éppen megszállt területekről a távozást a civileknek.
Ennél jóval félelmetesebbek azok a hírek, melyek szerint tömegével rabolják el az embereket, és szállítják Oroszországba. Az Index egy forrása saját ismerősein keresztül bizonyosodott meg erről: állítása szerint ismerősei az orosz határon kaptak egy percet arra, hogy felhívjanak valakit telefonon. Ennyi idő alatt arra volt idejük, hogy elmondják: „visznek minket, nem tudjuk, hová”.
Az irónia csúcsa pedig az, hogy azokat a területeket érte a legnagyobb pusztítás, amelyek a legoroszabbak voltak. Mariupol és Harkiv. Annál oroszajkúbb város csak Luhanszk és Donyeck volt
– tette hozzá a katonai újságíró.
(Borítókép: Orosz támadásban megrongálódott lakásában áll egy férfi a kelet-ukrajnai Harkivban 2022. március 24-én. Fotó: MTI / AP / Efrem Lukackij)