Közép-Ázsia országai megpróbálnak semleges álláspontot fölvenni az orosz–ukrán háború kérdésében, azonban olyan mértékben kiszolgáltatottak Oroszországnak, hogy nem lehet tudni, ez meddig marad így.
Egyszer a Szovjetunió része volt, azonban a mai napig hosszú közös határa van Oroszországgal Kazahsztánnak, emellett az ország lakosságának jelentős része az orosz kisebbséghez tartozik. Orosz nacionalisták a mai napig foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy Kazahsztán északi, oroszok által lakott részeit elcsatolják, sőt a kommunisták vezetője, Gennagyij Zjuganov egyenesen ruszofóbiával és az orosz nyelv elnyomásával vádolta az a kazahokat.
Az orosz–ukrán háború természetesen nem kerülte el Közép-Ázsia figyelmét sem. A Sztánok, ahogy gyakran hivatkoznak a térségbeli öt posztszovjet országra, a mai napig orosz szövetségesnek számítanak. Ugyanakkor a háború kitörése ezeket a partnerségeket is próba elé állítja.
Egyik állam sem ítélte el az inváziót, viszont nem is ismerte el a donyecki és a luhanszki szakadár népköztársaságokat,
ráadásul az ENSZ-közgyűlésben hárman tartózkodtak, ketten pedig nem jelentek meg, amikor a háború ügyét tárgyalták.
Kazahsztán, amely a legnagyobb és leggazdagabb ezen országok közül, különösen jó viszonyt ápol az oroszokkal. Az ország egy közös biztonsági megállapodásnak a tagja Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Oroszországgal együtt. Ez tette lehetővé például azt, hogy a januári zavargások elleni fellépéshez orosz csapatokat kérjenek, miután Kaszim-Zsomart Tokajev, Kazahsztán elnöke Vlagyimir Putyinhoz fordult segítségért.
Mindezzel együtt Tokajev rendkívül jó viszonyt ápol a Nyugattal is, és kijelentette, elsődleges célja Kazahsztán biztonságának, szuverenitásának és területi integritásának megőrzése. A kazah elnök volt egyébként az egyetlen, aki az orosz támadás megindulása után beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, és felajánlotta, hogy adott esetben közvetítőként segíti a konfliktus rendezését.
Emellett Almatiban, Kazahsztán második legnagyobb városában a hatóságok engedélyeztek háborúellenes megmozdulásokat, és azokat a sofőröket megbüntették, akik az orosz háború szimbólumával, a Z betűvel jelentek meg a helyszínen. Ugyanakkor már két olyan bloggerről is tudunk, akit az oroszellenes tartalmaiért börtönbe zártak. Üzbegisztán is hasonlóan járt el, hiszen bár Ukrajna területi integritását támogatják, és ennek fényében nem ismerték el a szakadár népköztársaságokat,
az ukránbarát újságírókra így is rászálltak a helyi hatóságok.
Kirgizisztán van a legközelebb ahhoz, hogy hallgatólagos támogatást nyújtson Oroszországnak, amiben jelentős szerepe vannak annak, hogy az ország otthont ad egy orosz katonai bázisnak. Szadir Japarov, az ország elnöke például úgy nyilatkozott a luhanszki és donyecki területek elismeréséről, hogy az szükséges volt a polgári lakosság megvédése szempontjából.
Viszont ez még az offenzíva előtt történt. Azóta Japarov a nyilvánosság előtt semleges álláspontot vett föl, aminek egyik oka az lehet, hogy több millió kirgiz vendégmunkás dolgozik a mai napig Oroszországban. Ez Tádzsikisztán számára szintén dilemma, az ország egészen mostanáig nem foglalt állást a háborút illetően. Ugyanígy tesz a világ egyik leginkább elszigetelt országa, Türkmenisztán is, amely elfogadja, ami jelenleg történik, miközben azon dolgozik, hogy kiépítsen egy stabil politikai uralkodódinasztiát. Szerdar Berdimuhamedov egyébként nemrég vette át az elnöki tisztséget apjától, Gurbanguli Berdimuhamedovtól.
Azonban bárhogyan is manővereznek a Sztánok vezetői, nehéz elképzelni, hogy elkerüljék a gazdasági visszaesést. A rubel zuhanórepülése – az orosz fizetőeszköz azóta visszaerősödött a háború előtti szint közelébe – magával rántotta a közép-ázsiai valutákat is. A kirgiz szom árfolyama például 15, a kazah tenge pedig 14 százalékkal esett a háború kitörése után, aminek egyik oka, hogy az Oroszországból érkező átutalások is várhatóan vissza fognak esni: a Világbank szerint Kirgizisztánban harmadával, Tádzsikisztánban ötödével, ez pedig
előbbi esetében a GDP harmadát, utóbbi esetében a GDP ötödét jelenti.
Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán egyaránt gazdag energiahordozók tekintetében, ezért abban reménykednek, hogy profitálni tudnak az emelkedő gáz- és olajárakból. Viszont túszul is lehet őket ejteni. Oroszország ugyanis nemrég bejelentette, hogy a fekete-tengeri vezetéket felújítás miatt lezárja egy időre. Ezen a vezetéken keresztül jutna Európába a kazah olaj.
Van az a mondás, hogy ha Oroszország tüsszent, akkor Kazahsztán megfázik
– mondta egy kazah tisztviselő.
„Ez viszont nem egy sima tüsszentés, hanem talán tüdőgyulladás vagy akár Covid lesz” – tette hozzá.
(via Economist)
(Borítókép: Kaszim-Zsomart Tokajev és Vlagyimir Putyin 2022. február 10-én. Fotó: KREMLIN PRESS OFFICE/Anadolu Agency via Getty Images)