Nehéz az ukránoknak szavakkal leírni, hogy mit éreznek, amikor útközben egymást követik a megszállók kiégett roncsai. A nyugat-ukrajnaiak és a kijeviek a háború igazi borzalmaiból egyelőre még csak keveset tapasztaltak, hiába árasztja el a közösségi médiát az utcán holtan fekvő emberek és a lerombolt városok látványa. Ezt látni kell, akkor tudatosul teljességében az mindenkiben, hogy mi is történik az országban.
„Ez olyan, mintha kitört volna a zombiapokalipszis” − mondta egyik utastársam a Bucsától északkeletre fekvő Ivankivba és Borogyankába vezető úton. Az ötven körüli férfi a háború kitörésekor önkéntesnek állt, de csak április 7-én, pénteken volt az első alkalom, hogy el tudott jutni az északi agglomerációba egy humanitárius segélyszállítás keretében.
Eddig is tudta mindenki, hogy mi zajlik az országban, de amikor az ember odalép egy roncshoz, hatalmas V vagy Z betűvel rajta, amikor a szétszórt orosz katonai ételcsomagokat látja az út szélén, amikor elsétál egy orosz taposóakna mellett, akkor hirtelen rádöbben: valóban itt jártak.
Hogy mit is jelent a rusznya kifejezés? Nos, Ukrajnában számos jelzőt kaptak az orosz megszállók, de a szlenget használók köreiben kutyának, disznónak vagy e két állat szerelemgyerekének számító disznókutyának, azaz a szvinya és a szobaka keverékéből álló szvinyoszobakának nevezik őket. A nemzetiség megjelölésével pedig megszületett a rusznya (ruszkaja szvinya), azaz az orosz disznó. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a jelzőket az ellenséges katonákra használják az ukránok.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért írom le mindezt. Azért, mert a készülő videós riportjainkban az ork gúnynév mellett egyre többet lehet majd hallani ezeket a kifejezéseket.
Érdekes változás az is az ukrán társadalomban, hogy most már az is elenged egy-két káromkodást, aki egész életében ügyelt arra, hogy szépen, választékosan beszéljen. Az akadémikustól kezdve a tanárnőig, az anyukák és a nagymamák egyaránt.
Ennek az oka egyszerűbb, mint gondolnánk. Amikor az ember nem tudja megfogalmazni az érzéseit annak láttán, hogy a hazája harcmezővé vált, honfitársai sokasága elmenekült, és tán sose fog visszatérni, és egész városrészek váltak romhalmazzá, miközben már alig lehet követni, hányan vesztették életüket az orosz agresszió miatt, egy kurta káromkodás minden szépköltészeti jelzőnél jobban kifejezi azt, ami az emberek lelkében forr.
(Borítókép: Kiss Dániel / Index)