Marine Le Pen most kívülálló, győzelme megrázná az Európai Uniót. Thibaud Gibelin, az MCC vendégoktatója az Index kérdéseire válaszolva a francia elnökválasztás várható eredményeit és annak hátterét is elemezte.
A francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójában Emmanuel Macron hivatalban lévő elnök, a liberális Renew pártcsaládhoz tartozó Köztársaság Lendületben politikusa 27,84, a jobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke, Marine Le Pen 23,15 százalékot szerzett, így ők jutottak az április 24-i második fordulóba.
Marine Le Pen most kívülálló. Ha nyer, az olyan »politikai földrengés« lenne, amely megrázná az Európai Uniót. Franciaország tekintélyének érvényesítése nagy ellenállásba ütközne, amihez minden bizonnyal az európai intézmények is csatlakoznának
– így értékeli a korábban szélsőjobboldalinak mondott, euroszkeptikus francia politikus, Jean-Marie Le Pen lányának esélyeit Thibaud Gibelin, az MCC vendégoktatója, aki elemzőként a politika újbóli európai megerősödésével foglalkozik a közelmúlt magyarországi fejleményein keresztül.
Egy ilyen helyzet példátlan mozgásteret adhatna Közép-Európa számára. Emmanuel Macron öt embert próbáló év után a második ciklusára pályázik. A belpolitikai helyzet számára is gátja lehet reformambícióinak, de a további közösségi integrációs terveinek is.
A francia elnökválasztás eredményének magyar vonatkozásairól a szakértő azt mondta:
Ha tovább folytatódik a magyar modellel szembeni ideológiai ellenállás, Párizs valószínűleg nem fordíthatja diplomáciai befolyását arra, hogy nyíltan szembeszálljon egy megbízható és határozott európai partnerrel.
A francia elnökválasztáson a részvétel 73,69 százalékos volt.
A harmadik helyet a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon, a Lázadó Franciaország elnöke szerezte meg 21,95 százalékkal. Éric Zemmour jobboldali publicista, az általa alapított Visszahódítás párt vezetője 7,07 százalékot szerzett. A jobbközép Republikánusok jelöltje, Valérie Pécresse 4,78-at, a zöldpárti Yannick Jadot pedig 4,63 százalékot. A másik hat jelölt nem érte el a négy százalékot sem. Párizs szocialista polgármestere, Anne Hidalgo 1,75 százalékot szerzett.
Jadot, Hidalgo és Pécresse bejelentette, hogy Macront támogatja a második fordulóban, Zemmour pedig azt, hogy Le Pent.
Mélenchon felszólította híveit, hogy a második fordulóban ne szavazzanak Le Penre. A francia IFOP közvélemény-kutató cég becslése szerint a második fordulóban Macron minimális különbséggel, 51-49 arányban fogja legyőzni Le Pent.
Az Index kérdéseire válaszoló szakértő is úgy véli, Macron előnye korántsem akkora, mint az előző elnökválasztás során volt.
Thibaud Gibelin, az MCC vendégoktatója szerint
elmondható, hogy a »köztársasági front« eróziója zajlik, amely ennek ellenére a liberálisokat, baloldaliakat, jobbközépen lévőket, zöldeket és kommunistákat keverő pártok többségét egyesíti. Legalábbis papíron. Mert az egész elnökválasztási kampány a leköszönő kormánnyal szembeni masszív ellenállás légkörében zajlott és zajlik.
Hozzátette: a jelöltek szinte azonnali „átfordulása”, elfordulása a szavazástól csalódást kelt.
A szavazás eredménye sokkal kevésbé egyértelmű, kevésbé megjósolható, mint öt évvel ezelőtt, amikor Emmanuel Macron előnye és támogatottsága egyértelmű volt. A felmérések szerint Marine Le Pen eredménye 45 és 48 százalék közé esik. A fő kérdés az, hogy Marine Le Pen képes-e közvetlenül megszólítani a franciákat, s ezzel képes-e felülmúlni a múlt századból »örökölt« pártokat és politikai akadályokat.
A francia választói akarat megértéséhez érdemes megvizsgálni azt a három blokkot, amely jelenleg a leginkább meghatározza a szavazóbázisokat. Thibaud Gibelin szerint mindegyik blokknak más-más elvárása van.
Jean-Luc Mélenchon arra szólította fel híveit, hogy ne szavazzanak Le Penre. Kérdés, követik-e őt a szavazói?
A lakosság Emmanuel Macron kifinomult nyelvezetét, a globalizáció, a neoliberális európai integráció és a francia társadalmi modell lebontásának mantráival szemben áthatolhatatlan rétegeit képviseli – állítja Thibaud Gibelin. Ugyanakkor Macronnak szembe kell néznie az elmúlt öt évének társadalmi konfliktusaival is.
A sárgamellényes tüntetéssorozat rávilágított a dolgozókat és a középosztályt sújtó növekvő bizonytalanságra, ahogy az egészségügyi válságra, az egészségügyi szolgáltatások romlására is. Emmanuel Macronnak személyes felelőssége van az ötéves mandátuma alatt történtek e döntő pillanataiban.
Úgy tűnik, hogy Macron és Mélenchon két egymást kiegészítő baloldali erőt képvisel. De a politikai elitnek ez a ragaszkodása nem jelenti a kiábrándult szavazók millióitól érkező voksok összegyűjtését.
Emmanuel Macron 2017-ben „elnyelte” a balközépet, most pedig a jobbközépet – vagy ami megmaradt belőle.
A miniszterelnökök, Edouard Philippe és Jean Castex valóban jobboldaliak voltak – mondja a szakértő.
A választási átrendeződés a jobboldalon történik, amit az ideológiai és társadalmi evolúció inspirál.
A becslések szerint a 2017-ben François Fillon által megszerzett 20 százalékpont egynegyede Valérie Pécresse választói körét tette ki, egy része Eric Zemmournak biztosította a választói bázist, a másik felét pedig Marine Le Pen és Emmanuel Macron osztotta meg.
Az elkövetkező évek nagy kérdésE Marine Le Pen és Eric Zemmour egymásnak ellentmondó tendenciáinak konszenzusos megerősítése, hogy teljes alternatívát kínáljanak a jelenleg domináns balliberális modellel szemben.
A francia szakértő szerint a júniusi, franciaországi nemzetgyűlési választásokkal túl korai még foglalkozni, de ha Emmanuel Macron megnyeri az elnökválasztást, erős pozícióban lesz ahhoz, hogy szövetséget javasoljon annak a sok republikánus jelöltnek, akik elhagynák bukott pártjukat.
(Borítókép: Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés párt vezetője és elnökjelöltje beszél támogatóihoz az Avignonban tartott kampányrendezvényén 2022. április 14-én, négy nappal a francia elnökválasztás első fordulója után. Fotó: MTI / EPA / Guillaume Horcajuelo)