Három a magyar igazság, és ez érvényes Karikó Katalin esetében is. A mostanit megelőző két, Japánban tett látogatása a munkáról, a hivatalos találkozókról szólt. Nem úgy a mostani meghívás, amely a Japán Díj Alapítványtól érkezett. Több mint 15 ezer prominens tudós véleménye alapján ő és Drew Weissman professzor került az idei díjazottak közé. A japán főváros Imperial szállodájában tartott ünnepségen maga az uralkodói pár, Naruhito császár és felesége, Maszako császárné tette tiszteletét, előbbi köszönőbeszédében külön kitért a magyar díjazott munkásságára. 

Maga az érintett nem a reflektorfényben, hanem sokkal inkább kísérleteinek helyszínén, a laboratóriumokban érzi otthonosan magát. Arról már januárban beszámoltunk, hogy Karikó Katalinnak és Drew Weissmannak ítélték oda a díjat, az átadóünnepséget pedig most, április közepén rendezték meg.

Számomra nem az a fontos, hogy felismerjenek, hanem hogy a munkám hasznosnak bizonyuljon – vallott őszintén hivatásáról a szolnoki születésű professzor asszony a tokiói magyar nagykövetségen a tiszteletére rendezett fogadáson.

Majd rögvest hozzátette: 

A siker nem ez (a díj). A siker az, amikor nap mint nap 40 éven át az ember kísérleteket végzett, és sikerült egy problémát megoldania... Az a siker, amikor az ember csinálja a kísérleteit, teljes kontroll alatt van, kitalál valamit, és ő az első, aki meglátja, hogyan zajlik a folyamat. Ez az érzés fantasztikus. Továbbá az öröm akkor jött, amikor visszajelzéseket kaptam idős emberektől, akik hálásak voltak nekem.

S amikor a beteg embertársakra és a nekik nyújtott segítségre terelődik a szó, óhatatlanul is elérzékenyül a kutató. Karikó Katalin, bár nem hazájában él, belül mégis érző szívű magyar tudós maradt, aki Kisújszálláson, az Arany János utcai általános iskolában szerette meg a biológiát. Nyolcéves korában élővilág tantárgyból megnyerte a megyei tanulmányi versenyt, majd az országos megméretésen harmadik helyezést ért el. A kezdetekre így emlékszik vissza:

Mint minden gyermek, jómagam is mindig kíváncsi természetű voltam, és emellett kiváló tanáraim voltak, a szüleim ösztökéltek a tanulásra, az olvasmányaim is mind jobban erősítettek abban, hogy ne adjam fel a terveimet.

Az adatok fontossága hangsúlyos helyet foglal el a pályafutásában, hisz tudósként számára mindig ezek adnak iránymutatást a kísérletei közben. S minden egyes alkalmat megragad arra, hogy előretekintve bizakodásának adjon hangot, remélve, hogy egyre több nő kap vezető szerepet a világban folyó kutatómunkákban. Titkon abban is reménykedik, hogy az ő munkásságát látva még több gyermek érez kedvet és bátorságot ahhoz, hogy egy nap – Karikó Katalinhoz hasonlóan – kutatói pályára lépve tudósként érjen el hasonló sikereket.

(Borítókép: Karikó Katalin. Fotó: Japan Prize Foundation)