Az ukrán vezetés ugyanis segítségért folyamodott.

A Donbasz térsége ellen irányuló orosz támadás elhárítására új generációs páncéltörő és légvédelmi fegyverekre van szüksége, amelyeket a február végén indított invázió óta már többször és eredményesen bevetettek.

Kijevnek ezenkívül harckocsikra, harci repülőgépekre, drónokra és fejlett, rakétával felszerelt légvédelmi rendszerekre van szüksége, hogy ellensúlyozza Oroszország mind gyakoribb légicsapásait és nagy hatótávolságú rakétáit, amelyek folyamatosan kimerítik Ukrajna stratégiai fontosságú üzemanyag- és egyéb alapvető készleteit.

Sokan tették fel a kérdést: mi hátráltatja a NATO-t egy nagyobb mérvű támogatásban? Az egyszavas válasz: az eszkaláció, a háború kiterjedése – jegyzi meg a BBC.

A nyugati vezetők fejében folyamatosan ott motoszkál annak a kockázata, hogy Oroszország taktikai, azaz rövid hatótávolságú nukleáris fegyverek bevetéséhez folyamodik, vagy hogy a konfliktus Ukrajna határain túl egy szélesebb európai háborúba torkollik. A tét ebben az esetben már veszélyesen nagy.

Az ukránok csak a túléléshez, és nem a győzelemhez kaptak segítséget

Az orosz elnök már a háború elején emlékeztette a világot, hogy Oroszország nukleáris fegyveres hatalom, stratégiai nukleáris elrettentő erejét pedig magasabb fokú készültségi szintre emelte.

Az Egyesült Államok nem követte példáját, mivel nem észlelte, hogy az orosz nukleáris robbanófejek kimozdultak volna a biztonságos tárolókból.

Putyin fenyegetése azonban elhangzott. Gyakorlatilag azt üzente:

Oroszországnak hatalmas nukleáris arzenálja van. Senki se gondolja, hogy győzhet ellene.

Az orosz katonai doktrína lehetővé teszi a kis hatótávolságú, taktikai nukleáris robbanófejek korai bevetését a harctéren, már csak azért is, mert a Nyugat irtózik a harcban 77 éve nem használt nukleáris fegyverek bevetésétől.

A NATO stratégiai tervezőinek azért vannak fenntartásaik, mert amint megszűnik a nukleáris tabu, még ha a csapás az ukrán hadszíntéren egy helyi célpontra korlátozódik, akkor az Oroszország és a Nyugat közötti, potenciálisan katasztrofális kimenetelű nukleáris konfliktus eszkalálódásának a kockázata elkerülhetetlenül megnő.

Az orosz katonák által elkövetett minden egyes atrocitás után a NATO elszántsága fokozódik, és gátlásai enyhülnek.

A Cseh Köztársaság már küldött harckocsikat, igaz, elavult, a szovjet korszakból származó T–72-eseket, de ez az első NATO-tagország, amely lépett. Szlovákia az S300-as légvédelmi rakétarendszereit küldi Ukrajna támogatására. Ezek a lépések iszonyúan kockázatosnak tűntek volna a háború kezdetén.

Russian helicopter shot down by missile in Ukrainehttps://t.co/AQ14UTxfFw pic.twitter.com/KasgRgNtmO

— BBC News (World) (@BBCWorld) March 5, 2022

Putyin blöfföl, amikor felveti a nukleáris fegyverek alkalmazását. Emiatt a NATO-nak többet kellene tennie – véli egy brit képviselő, a Parlament védelmi bizottságának elnöke.

„Túlságosan óvatosak voltunk a felajánlott fegyverrendszerek tekintetében” – mondta Tobias Ellwood, aki szerint az ukránok csak a túléléshez, és nem a győzelemhez kaptak segítséget.

Szerinte ezen változtatni kell.

Kiterjedhet a háború Európára?

Vajon elképzelhető, hogy az orosz–ukrán háború átlépi Ukrajna határait, egy szélesebb páneurópai konfliktussá duzzad, amely a NATO-t is beavatkozásra kényszeríti?

Számos lehetséges forgatókönyv foglalkoztatja a nyugati védelmi minisztériumokat. Íme, három kiragadott, fiktív példa:

1. Az ukrán erők által Odesszában kilőtt, a NATO által szállított rakéta eltalál és elsüllyeszt egy orosz hadihajót a Fekete-tenger partjainál. A csapásban orosz tengerészek és tengerészgyalogosok halnak meg. Az áldozatok példátlan száma arra késztetheti Putyint, hogy valamilyen formában megtorlással válaszoljon.
2. Egy orosz stratégiai rakéta olyan katonai felszereléseket szállító konvojt vesz célba, amely egy NATO-országból, például Lengyelországból vagy Szlovákiából indul Ukrajnába. Amennyiben a NATO területén következik be a csapás, az potenciálisan életre keltheti a NATO alkotmányának 5. cikkelyét, miszerint az egész szövetség a megtámadott ország védelmére kelne.
3. A Donyec-medencében folytatott heves harcok közepette robbanás következik be egy ipari létesítményben, majd mérgező vegyi gázok szabadulnak fel. Erre már volt példa, de halálesetről nem érkezett jelentés. Ha azonban olyan olyan nagyszámú halálesettel járna, mint a szíriai Gútában, a mérges gáz bevetése után, és ha kiderülne, hogy az orosz erők szándékosan okozták, akkor a NATO-nak kötelessége lenne reagálni.

Nagy valószínűséggel egyik forgatókönyv sem kel életre.

A Nyugat ritka egységet mutatott fel az orosz invázióra adott válaszában. Egyesek szerint azonban a Nyugat csak reagált, és nem fontolta meg a végjátékot.

„A stratégiai kérdés” – mondta a BBC-nek Nagy-Britannia egyik legtapasztaltabb, ezúttal neve elhallgatását kérő katonatisztje –, „hogy kormányunk válságkezeléssel vagy tényleges stratégiával foglalkozik-e”.

Szerinte Ukrajna minden segítséget megkapott ahhoz, hogy elkerüljük a harmadik világháborút.

Ezzel a parlamenti képviselő egyetért.

„Oroszország az eszkalációval történő fenyegetést nagyon hatékonyan alkalmazza. Mi pedig megijedünk. Elvesztettük a képességünket, hogy kontrolláljuk az eszkalációs szinteket” – tette hozzá Tobias Ellwood.

(Borítókép: Tüzérségi támadásban megrongálódott lakóépület a Kijev közelében lévő Irpinyben 2022. április 11-én. Fotó:  MTI / AP / Jevhen Maloletka)