Egyes kutatások szerint a lepel a középkorban, mások szerint Jézus korában keletkezett. A katolikus egyház ereklyeként tekint a torinói lepelre, annak eredete azonban a mai napig nem nyert bizonyítást.
A torinói lepel a keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus halotti leple, amelyet 1578 óta a torinói Keresztelő Szent János-székesegyházban őriznek. A 4,3 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálkamintásan szőtt lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata rajzolódik ki, akit láthatóan megkínoztak: erre utalnak a fején, a kezén és a lábfején található sérülések, valamint egy szúrt seb a szív tájékán.
A lepel először 1354-ben került említésre, amikor Geoffroy de Charnay tulajdonába került. Ezt követően 1389-ben kiállították az ereklyét, azonban azt
Troyes püspöke, majd VII. Kelemen avignoni ellenpápa is hamisnak nyilvánította.
Ugyanakkor a későbbi pápák, köztük II. Gyula meg volt győződve eredetiségéről.
Geoffroy de Charnay unokája 1453-ban a leplet eladta a Savoyai-családnak két vár ellenében Chambéry városában, ahol azt többek között tűzvész is megrongálta 1532-ben. Az unokát és férjét emiatt egyébként kiátkozta a katolikus egyház. 1578-ban az ereklyét a savoyaiak fővárosába, Torinóba vitték. Ezt követően csak kivételes alkalmakon nyílt lehetőség a nagyközönség számára, hogy megtekintsék, többek között 1978-ban, a lepel Torinóba érkezésének 400. évfordulóján.
1998-ban és 2000-ben II. János Pál pápa engedélyezte, hogy a nyilvánosság elé tárják, a leplet pedig az evangélium tükrének nevezte. XVI. Benedek pápa 2010-ben hasonló módon nyilvános kiállítást rendezett, Ferenc pápa pedig 2015-ben elzarándokolt, hogy megnézze. A lepel másolatát a torinói Lepel Múzeumban őrzik.
A torinói lepel eredetiségét viszont a mai napig nem sikerült meggyőzően bizonyítani, azonban ennek ellenkezőjét sem. Az mindenesetre mára biztossá vált, hogy
nem festmény a lenyomat, viszont továbbra is kérdéses, hogy pontosan melyik korból származik.
A tudományos kutatásokat a XIX. század vége óta engedélyezik az ereklyén. Azt már elég korán – 1898-ban – észrevették, hogy a leplen látható szépiatónusú képek inkább fényképes negatívok, semmint pozitívok.
Az 1970-es években a torinói lepellel kapcsolatos kutatási projekt arra jutott, hogy a sérülések egy keresztre feszített testre utalnak, és hogy a foltok rajta valódi emberi vértől vannak. 1988-ban a tudósok egy csoportja azt állította, hogy a lepel 1260 és 1390 között keletkezett, míg egy másik azt, hogy Kr. e. 300 és Kr. u. 400 között.
2018-ban újabb vizsgálatot végeztek az ereklyén, amely kizárólag a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrált, amelyek az áldozat bal kezén és alkarjain lévő sebekből, valamint a Biblia szerint egy lándzsa okozta oldalsó sérülésből származhatnak. Az elemzések végül azt mutatták, hogy
a sebekből eredő vér folyási iránya nem egyezik meg a lepelről készített nagy felbontású képeken látható foltokkal,
hiába vett fel különböző fekvőpozíciókat az önkéntes.
2020-ban, a koronavírus-járvány kitörése után nem sokkal, amikor Észak-Olaszországban volt a legrosszabb a helyzet egész Európában, a torinói leplet online felületen keresztül elérhetővé tették mindenkinek a világon húsvét alkalmából. Cesare Nosiglia akkori torinói érsek elmondta, hogy az utoljára 2015-ben nyilvánosság elé tárt lepel online közvetítésének engedélyezésében az a több ezer ember motiválta, akik a pandémia alatt kérvényezték annak megtekintését.
(via Múlt-kor/ Britannica/ History)
(Borítókép: A torinói lepel másolata a litvániai Vilniusi székesegyházban 2021. július 27-én. Fotó: Jakub Porzycki / NurPhoto / Getty Images)