A Hold túlsó oldala, amelyet a Földről nézve sosem láthatunk, meglepően másképp néz ki, mint az a félgömb, amelyet az éjszakai égbolton szoktunk látni. Az űrkutatók régóta értetlenül állnak a Hold két oldalának különbözősége előtt.
Az általunk jól ismert közeli oldal helyenként sötétebbnek tűnik – ez a hatalmas ősi lávafolyamok eredménye –, míg a túloldalt foltok és kráterek borítják, de nincs lávafolyam – olvasható a CNN cikkében.
A Science Advances című folyóiratban múlt héten megjelent tanulmány azonban új magyarázattal állt elő. A Brown Egyetem kutatói a Hold legnagyobb becsapódási kráterét, a South Pole-Aitken-medencét (SPA) vizsgálták. A mintegy 2600 kilométer széles és nyolc kilométer mély krátert egy hatalmas űrobjektum alakította ki, amely a Naprendszer kialakulása idején csapódott a Holdba.
A kutatók megállapították, hogy a medencét kialakító becsapódás hatalmas hőcsóvát hozhatott létre, amely szétterítette a hold belsejét. Ez a fúvóka bizonyos anyagokat a hold közeli oldalára szállított, és ezzel táplálta a vulkanizmust, amely a vulkanikus síkságokat hozta létre.
„Tudjuk, hogy az olyan nagy becsapódások, mint amilyen az SPA-t létrehozó becsapódás volt, nagy mennyiségű hőt hoztak létre. A kérdés az, hogy ez a hő hogyan befolyásolja a Hold belső dinamikáját. Mi azt mutattuk ki, hogy a közeli oldalon koncentrálódnak ezek a hőtermelő elemek, ez hozzájárult a köpenyolvadáshoz, amely a felszínen látható” – mondta Matt Jones, a Brown Egyetem doktorjelöltje és a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók számítógépes szimulációkat végeztek arról, hogy egy óriási becsapódás által keltett hő hogyan változtatná meg a Hold belsejében a hőátadás mintázatát, és ez hogyan oszthatná újra ezeket az elemeket a holdköpenyben.
A Hold közeli oldalán található vulkanikus síkságok olyan elemek egy csoportjának adnak otthont, mint a kálium, a ritkaföldfémek és a foszfor. Ezek összefoglaló neve a Procellarum KREEP terrane (PKT), amely a Holdon máshol ritka.
Modelljük szerint a PKT-anyag „szörfösként” lovagolta volna meg a becsapódási zónából kiinduló hőhullámot. Ahogy a hőtölcsér a holdkéreg alatt terjedt, az anyag végül a közeli oldalra került.
A PKT kialakulásának módja vitathatatlanul a legjelentősebb nyitott kérdés a holdtudományban. A South Pole-Aitken-becsapódás pedig a holdtörténelem egyik legjelentősebb eseménye
– állapította meg Jones a közleményben.
(Borítókép: Waleed Zain / Anadolu Agency / Getty Images)