A karácsonnyal ellentétben húsvét napjával kapcsolatban teljes az egyetértés az egyes országok ortodox egyházai között.
A keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztust i. sz. 30 körül feszítették keresztre a Jeruzsálem melletti Golgotán, a Koponyák hegyén. Mindez nagypénteken történt, és Jézus kereszthalála után a testét egy barlangsírba helyezték, majd húsvétvasárnap, kereszthalálának harmadnapján föltámadt.
A kereszténység számára a húsvét a legfontosabb ünnep az évben, azonban a karácsonytól eltérően nincs állandó dátuma, azt a hold fázisaihoz igazították. Ez igaz a húsvétra való készülődés fontosabb eseményeire is. A karácsonyhoz hasonlóan azonban nem minden keresztény ünnepli ugyanakkor a húsvétot. Ennek oka, hogy
az ortodox keresztények még mindig a Julián-naptár szerinti hagyományt őrzik.
Ez végső soron pedig azt eredményezi, hogy az ortodox húsvét egy héttel később van, mint a nyugati keresztény országokban, például Magyarországon. Érdekesség, hogy míg Románia vagy Görögország a karácsonyt már a Gergely-naptárhoz igazítja, addig a húsvétot továbbra is a Julián-naptárhoz.
A Julián-naptár Julius Caesarról kapta nevét, Kr. e. 45-ben vezették be, és a Föld Nap körüli keringési idején alapszik. Az ortodox húsvétra emiatt április 4. és május 8. között kerül sor, és mindig a pészah, a zsidók Egyiptomból való kivonulásának ünnepe utánra esik. Az ortodoxok ezt azért tartják fontosnak, mert
a Biblia szerint Jézus és a tanítványok a keresztre feszítés és a feltámadás előtt ünnepelték a pészahot.
Mindezt teszik annak ellenére, hogy 1582-ben XIII. Gergely pápa bevezette a Gergely-naptárt, amely a Julián-naptár pontatlanságait szökőnappal korrigálta. Erre azért volt szükség, mert a pontatlanságok miatt a XVI. században már elcsúszott a naptár a természetes évszakoktól.
A változtatás hatására az egyház bevezette, hogy húsvétvasárnap ezek után a tavaszi napéjegyenlőség napján vagy az azt követő első telihold utáni vasárnapon legyen, ez azonban azt is lehetővé tette, hogy a húsvét egybeessen a pészahhal, amit az ortodoxok már nem fogadtak el.
A Gergely-naptárt egyébként a protestáns országok csak a XVI-XVII. században vezették be, a kelet-európai és balkáni ortodox államokban azonban a XIX-XX. századig kellett várni. Ezzel kapcsolatban történtek is félreértések: 1908-ban például az orosz csapat két héttel az olimpia kezdete után érkezett meg a helyszínre, hiszen ott még mindig a Julián-naptárt használták.
Bár az 1920-as években már mindenhol bevezették a Gergely-naptárt Európában, a keresztény ünnepek dátuma továbbra is megosztotta Európa keleti és nyugati felét. A karácsonyt azonban az ortodox egyházban is különböző dátumokon ünneplik. Ennek oka, hogy az ortodox egyházszervezetben mindig is nagyobb önállósága volt az nemzeti egyházaknak, hiszen a katolikus egyház hierarchiájával – amiből az invesztitúraharc is eredt – ellentétben
az ortodoxoknál az egyház feje nem a pátriárka, hanem az uralkodó.
Romániában és Görögországban például ma már december 25-én ünneplik a karácsonyt, míg Szerbiában vagy Oroszországban január 7-én. A húsvét kérdésében azonban a pészah miatt a románok és a görögök sem engedtek a Gergely-naptárnak.
A húsvétra való készülődés időszaka a negyven napig tartó nagyböjt, amely hamvazószerdán kezdődik, és húsvétvasárnappal ér véget. Az ortodoxoknál azonban ez is kicsit másképp működik. A nagyböjt egy héttel korábban kezdődik, mint a nyugati keresztényeknél, és Lázár szombatján ér véget, amely nyolc nappal húsvétvasárnap előtt van. Az ortodox hagyomány szerint ugyanis Jézus ezen a napon támasztotta föl Lázárt. A böjt viszont nagyhéten is folytatódik, és húsvétvasárnappal ér ténylegesen véget.
(Borítókép: Kosarakba helyezett megszentelésre váró húsvéti kalácsok és festett tojások egy templomban a délkelet-lengyelországi Przemysl városában 2020. április 18-án, egy nappal az ortodox húsvét előtt. Fotó: Darek Delmanowicz / MTI / EPA)