A litvánok érthető aggodalommal figyelik az ukrajnai eseményeket. Sokan a legsötétebb forgatókönyvre is felkészülnek, sőt egyesek már évek óta gyakorolják a fegyverforgatást arra az esetre, ha Oroszország megtámadná hazájukat.
„Tűz!”
A parancsra kezdődik a lövöldözés. Paulius Liškauskas már három éve rendszeresen a vállához emeli a fegyvert, de abban reménykedik, hogy élesben talán mégsem kell majd használnia.
A 39 éves litván férfi szerint ennek a kockázata sosem volt olyan közeli, mint ezekben a napokban.
„Tulajdonképpen már 2014-ben csatlakozni akartam a Litván Lövészegylethez, miután Oroszország annektálta a Krím félszigetet. Ez volt az Ukrajna elleni háború első jele” – nyilatkozta a Deutsche Wellének. „Litvánia már akkor az orosz állami propaganda célkeresztjébe került. Ezt mi úgy értelmeztük, hogy mi lehetünk a következők.”
Az orosz diktátor étvágya egyre nő, akár több európai ország is potenciális áldozattá válhat – ezt állította a minap egy amerikai diplomata. Robert Pearson szerint nem kizárt, hogy az orosz diktátor nem áll le Ukrajna határainál. Elképzelhető, hogy Putyin a Szovjetunió területét támasztaná fel, amihez több európai ország feletti ellenőrzést kellene megszereznie.
A diplomata megjegyezte, hogy Putyin áldozatainak listáján nemcsak Észtország, Lettország és Litvánia szerepel, hanem vélhetően Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Bulgária és Moldova is.
Egy ilyen potenciális fenyegetés árnyékában Liškauskas mellett még tucatnyi férfi és két nő gyakorlatozik a fegyverekkel a dél-litvániai Marijampolė város sétálóutcájában lévő egyik kis épület első emeletének elsötétített szobájában.
A falra egy vetítővásznat függesztettek. Azokon villannak fel a tereptárgyak mögött megbújó animált terroristák, a leendő lövészek célpontjai.
Valójában az egész akár egy közönséges számítógépes játék is lehetne, ha nem visszhangozna a hangszórókból vészjósló sikoly minden egyes lövésnél. A hangeffektusok célja, hogy a lövészeket emlékeztesse arra a tényleges háborúra, ami éppen most zajlik Európában.
Az egyik nő történetesen Liškauskas felesége. Mindketten a litván állam által támogatott félkatonai szervezet, a lövészegylet olajzöld egyenruháját viselik. A Litván Lövészegylet lényegében az ország hadseregének egyfajta kisegítő alakulata. Civilekből toborozták, akik rendszeresen edzenek fegyverrel, és készen állnak akár az éles bevetésre is.
A lövészegyletnek nagy hagyománya van, ugyanakkor kétes hírneve. A 20. század elején, egészen pontosan 1919-ben alapították. Litvánia függetlenségi harca során az alakulat együttműködött a náci Németországgal. Miután Litvániát bekebelezte a Szovjetunió, a lövészegylet tagjai litván partizánegységként harcolt a szovjetek ellen. Tagjai közül néhányan a sztálinizmus áldozatai lettek.
A litván függetlenség kikiáltása után, a kilencvenes években a lövészegylet reneszánszát élte. Az ukrajnai háború kitörése óta napról napra növekszik az önkéntes újoncok száma. Liškauskas számára megnyugtató, hogy az egylet tagjainak száma elérte a tizennégyezret.
Ő és családja tudniillik egy olyan területen él a Suwałki-folyosóban, amely egy orosz támadás esetén komoly katonai és stratégiai kihívást jelentene.
A Suwałki-folyosó egy keskeny földsáv, amely Litvániát Lengyelországgal köti össze. A közeli lengyel városról nevezték el. Északnyugaton az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrád, délkeleten pedig Belarusz közé szorul. A belorusz kormány köztudottan orosz szövetségesnek számít.
A Suwałki-folyosó mindössze 65 kilométer hosszú. Ez az egyetlen szárazföldi összeköttetés a balti államok és más NATO-partnerországok között. Válság esetén az itt élők attól tartanak, hogy Oroszország lezárja a folyosót. Az ellenszenv érthetően mély a Kremllel szemben.
Liškauskas, aki civilben ügyvédként dolgozik, osztja az ellenszenvet. Ő azonban különbséget tesz az orosz politika és az orosz emberek között. „Vannak orosz ügyfeleim, akikkel még mindig tartom a kapcsolatot. Nem irántuk érzek gyűlöletet, hanem kizárólag az orosz állam és propagandája iránt” – magyarázta.
Az orosz fővárosból, Moszkvából a kalinyingrádi exklávéba tartó orosz vonatok utasai átutaznak a vilniusi vasútállomáson, ahol nem szállhatnak le, viszont az ukrajnai háború komor jeleneteit ábrázoló óriásplakátokkal szembesülnek.
Mindegyik plakáton ugyanaz az orosz nyelvű üzenet olvasható: Ma Putyin Ukrajna békés lakosságát gyilkolja – ön egyetért ezzel?
Kerek 45 évig Litvánia és Oroszország egyaránt a Szovjetunió része volt. A függetlenség kihirdetése után Litvánia 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz. Az elmúlt években egyre fokozódott a feszültség Oroszországgal.
Az ukrajnai háború után fújt riadót Laurynas Kasčiūnas. A litván parlamenti képviselő szerint hazájának jobban fel kell fegyverkeznie, hogy kivédjen egy esetleges orosz támadást.
Már csak néhány évünk maradt a felkészülésre, ezért van szükségünk fokozott NATO-jelenlétre, mint fő elrettentő erőre
– nyilatkozta a Deutsche Wellének.
A vilniusi egyetem politológusa szerint Litvániának Ukrajna jóvoltából van ideje előkészületekre. Miután Oroszország támadást indított Ukrajnában, néhány litván azt fontolgatta, hogy elmenekül saját országából – emlékeztetett Tomas Janeliūnas.
Mostanra azonban sokan rájöttek, hogy Oroszország hadserege sokkal gyengébb, Ukrajna elszántsága pedig a vártnál nagyobb. „Az ukrajnai háború jó lecke számunkra, ráadásul időt ad felkészülésünkre” – érvelt Janeliūnas.
Az önkéntesek, köztük Paulius Liškauskas folyamatosan gyakorolják a pontos célzást. Megkönnyebbülten vennék tudomásul, ha több NATO-katona állomásozna litván földön, de azt mondja: ha kitörne a háború, ő és a felesége habozás nélkül fegyvert ragadnának.
„Nehéz időket élünk. Senki sem tudja, mit hoz a jövő. Ezért fontos, hogy az itt és a jelenben éljünk, apró lépésekkel pedig saját országunkat erősítsük” – tette hozzá.
(Borítókép: Az Ukrajnát ért orosz támadás ellen tüntetnek Vilniusban 2022. március 24-én. Fotó: MTI / AP / Mindaugas Kulbis)