Függetlenségi referendumokkal készülhet Oroszország a megszállt ukrán területeken, május első hetében. Ez lehet az az eredmény, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök demonstrálhat majd nagy ünnepségek keretében a május 9-ei győzelem napi felvonuláson.
Moszkva 2014-ben is ezt a forgatókönyvet követte a megszállt Krím félszigeten, illetve a Donyecki és Luhanszki régióban. A területek további sorsa az orosz invázió további sikerein múlhat: amennyiben sikerül az orosz áttörés, Moszkva egy új kvázi állam, a Novorosszija létrehozásával próbálkozhat. Ha nem, akkor a már megszerzett területeket akár Oroszországhoz csatolhatják.
Már nyomtatják a plakátokat és a szavazólapokat az orosz hadsereg által február 24. után megszállt ukrán területeken, az ukrán hírszerzés információi szerint. Moszkva részben a Zaporozsjei és a Herszoni területeken szervezheti meg a függetlenségről szóló referendumokat. A cél – egy újabb „népköztársaság”, a HNR létrehozása (Herszoni Népköztársaság) a donyecki és a luhanszki „népköztársaságok” (DNR és LNR) mintájára. Erre a forgatókönyvre azonban jelenleg Harkiv is felkészülhet: az orosz állami médiában az elmúlt napokban egyre többet beszélnek arról, hogy miután a területet Oroszország „denacifikálta és felszabadította”, ott is sor kerülhet egy népszavazásra a megye hovatartozásáról.
A megszállás alatt lévő területeken immár ukrán televíziós csatornák helyett orosz televízió, az ukrán mobilhálózat helyett a DNR mobilhálózata érhető el. Helyi források szerint szervezés alatt van orosz posta- és bankfiókok megnyitása és a rubelalapú pénzügyi tranzakciók bevezetése.
A jelek szerint Moszkva még márciusban próbálta megszervezni a referendumokat – nagyjából az után, hogy bebizonyosodott, a villámháború kudarcot vallott, Ukrajna ellenáll, és nem sikerül elmozdítani a politikai vezetést, Oroszország felé terelve az országot. A helyi politikusok, aktivisták és az önkormányzatok képviselői a közösségi oldalaikon március közepén sorozatban beszámoltak arról, hogy az oroszok kapcsolatba léptek velük, és az együttműködésről próbálták őket meggyőzni.
Az orosz kísérletek nem jártak sikerrel – a helyi politikusok túlnyomó többsége nem volt hajlandó a kollaborációra, az ukrán lakosság pedig ellenségesen fogadta a katonai erőket, rendszeres, oroszellenes tüntetéseket szervezve Herszonban és a környék más településein. Moszkvának végül sikerült összeverbuválni néhány régi, oroszbarát politikust, többek között Herszon város korábbi polgármesterét, Vlagyimir Szaldót, akik létrehoztak egy úgynevezett „Mentőbizottságot a Békéért és a Rendért”. Az együttműködés nem volt hosszú életű: néhány nappal a „mentőbizottság” létrehozása után ismeretlenek lelőtték autójában Szaldo egyik politikai partnerét, Pavel Szlobodcsikov üzletembert, ami elrettenthette a kollaboráció híveit.
Március végére a helyiek bevonására tett próbálkozások elbuktak, és úgy tűnt, hogy Moszkva egyelőre lemondott a referendum megszervezéséről. A valóságban azonban csak taktikát váltottak: az ukrán hírszerzés szerint a népszavazás május elejére készül, de valódi szavazás nélkül. Kijev információi szerint ehhez a helyi lakosság összegyűjtött útlevéladatait használhatják majd fel.
Az elmúlt hetekben ugyanis az orosz hadsereg által megszállt területeken humanitárius segély felvételét immár a személyes adatokkal kitöltött űrlaphoz kötötték, és ezeket az adatokat használhatják fel később a referendum céljaira.
A referendumról szóló híreket az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov is közvetetten megerősítette. Az India Today április 19-ei interjújában a riporternő megkérdezte, hogy több ukrán városban az oroszok leváltották a helyi vezetést, és igazak-e a hírek, hogy a referendumot készítenék elő a kilépésről Ukrajna kötelékéből.
– A referendum megtartása az maga a demokrácia a saját apoteózisában – válaszolt erre Lavrov. – Az emberek arra szavaznak, amire akarnak – mondta az orosz külügyminiszter.
Maga a territoriális kérdésekről szóló népszavazás egyébként az ukrán alkotmányban sem ismeretlen fogalom, azonban az alaptörvény szerint csakis az ukrán törvényeknek megfelelően, a megválasztott központi hatalom írhatja ki, és területi hovatartozásról kizárólag országos referendum keretében lehet döntést hozni.
A szeparatista referendumokkal Oroszország a már jól bejáratott receptekhez nyúl: 2014 folyamán ilyen módon sikerült elcsatolni Ukrajnától előbb a Krím félszigetet, majd a donyecki és luhanszki területeket. Minden a Krím félszigettel kezdődött, ahol rekordidő, alig több mint három hét alatt eldőlt a terület politikai sorsa. Február 23-án a hirtelen megjelent orosz katonák elfoglalták a félsziget kulcsfontosságú ukrán objektumait és városi adminisztrációit. Négy nappal később, február 27-én az Ukrajnán belül egyébként különleges jogokat gyakorló Krími Autonóm Köztársaság legfelsőbb tanácsa május 25-ére – az ukrán elnökválasztások idejére – hirdetett referendumot a köztársaság „állami önállóságáról”. Néhány nap múlva a referendumot előrehozták, a szavazást végül március 16-án tartották meg.
A szavazólapokon csak két kérdés szerepelt: az 1992-es alkotmány helyreállítása (amely lényegében független állammá kiáltotta volna ki a félszigetet) és csatlakozás az Orosz Föderáció kötelékébe. Status quo mint opció nem merült fel.
A hatóságok szerint Krím lakosságának a 96,57 százaléka orosz csatlakozásra voksolt 84,17 százalékos részvételi arány mellett. Moszkva szinte azonnal el is fogadta a csatlakozási szándékot, a szerződést két nappal később, 2014. március 18-án Vlagyimir Putyin ünnepélyes keretek között írta alá a Kremlben.
Moszkva Kelet-Ukrajnában is hasonló módszerekkel próbálkozott. Május 11-én az oroszbarát szeparatisták kontrollja alatt lévő területeken tartottak referendumot a függetlenségről. Ehhez a május 25-ei elnökválasztás előkészítésében részt vevő bizottságokat és szavazati urnákat használták fel: a szavazóhelyiségeket elfoglalták, az urnákon pedig egyszerűen leragasztották az ukrán nemzeti címereket a donyecki és luhanszki matricákkal. A referendumra vitt kérdés végül így szólt: „Támogatja-e a Luhanszki (és Donyecki) Népköztársaság állami függetlenedését?”
A referendum eredményeként a szeparatista erők már másnap meghirdették a DNR és LNR létrehozását. Nemzetközi megfigyelők a népszavazáson nem vettek részt, a szavazatszámlálás titokban zajlott, hivatalos szabályzat a lebonyolításról nem volt. A hivatalos eredmények szerint a donyecki lakosság 89, míg a luhanszkiak 96 százaléka szavazott a függetlenségre, miközben az előzetes felmérések azt jelezték, hogy legfeljebb a helyiek 30 százaléka támogatná a kilépést, ami nagyjából az ott élő orosz lakossággal (37-39%) volt párhuzamban.
A DNR és LNR létrehozása után a területeken lekapcsolták és betiltották az ukrán médiát és mobilhálózatokat, lefoglalták az ukrán vállalatokat és bevezették az orosz rubelt, mint fizetőeszközt. Megjelentek az orosz posta- és más orosz szolgáltatók. Moszkva fokozatosan elkezdte osztogatni az orosz állampolgárságokat, amelyeket még a konzervatív becslések szerint is legalább egymillióan kaptak meg a DNR/LNR ellenőrzése alatt álló 3-4 milliós lakosságból. Tehát a Kreml most pontosan ugyanazt csinálja, mint 2014-ben, a bevált lépéseken nem változtatnak.
Hogy pontosan mit fog kezdeni Putyin Ukrajnával, a következő hetekben dőlhet el. Ahogy már a márciusban megjelent elemzésben megírtuk, az ország elfoglalása és politikai transzformációja Moszkva ízlése szerint már nem valósulhat meg, ez a terv túl nagy falatnak bizonyult az orosz hadsereg számára. Azonban továbbra is nagy a tét, az ukrán hadsereg éppen most Ukrajna jövőjéért küzd a keleti fronton.
Here is today's control-of-terrain map for #Russia's invasion of #Ukraine from @TheStudyofWar and @criticalthreats. Axis-specific maps to follow. pic.twitter.com/hRrDH1WRwm
— ISW (@TheStudyofWar) April 23, 2022
Az amerikai Háború kutató intézet legfrissebb, április 23-ai állapotokat jelző térképe az ukrajnai frontról. A zöld karikák az aktuális harcok helyszínét mutatják.
Amennyiben a koncentrált orosz támadás Kelet-Ukrajnában sikerrel jár, és felőrlik az ukrán erők gerincét, akkor az orosz erők nem fognak megállni. Mennek tovább Ukrajna déli része felé, hogy elvágják az országot a Fekete-tenger partjától, illetve elfoglalják az északkeleti ipari központot, a Harkivi területet.
Mindez a 2014-ben kidolgozott – és a történelmi időkre visszanyúló – „Novorosszija” (vagyis Új Oroszország”) koncepciót követné. Az akkori elképzelés szerint a DNR és LNR létrehozása csak a kezdet volt, és a regionális referendumok segítségével Kelet-, illetve Dél-Ukrajnában kikiáltott „népköztársaságok” egy föderációra lépnének.
Ez lenne a Novorosszija, egy kvázi- állam, amely csak papíron lenne független, az irányítás Moszkvából történne. Ezzel Oroszország folytatná a sort a nemzetközi közösség által el nem ismert államok létrehozásával, amelyek révén egyfajta biztonsági zónát, egy amolyan senkiföldjét hoznak létre az ország peremén. Abházia, Dél-Oszétia, Transznisztria, majd DNR és LNR létrehozása mind ebbe a logikába illeszthető.
Ugyanakkor, ha az orosz támadás nem vezet eredményre Kelet-Ukrajnában, ha nem születik áttörés, és a frontvonalak megállnak egy bizonyos szinten, akkor már egy másik forgatókönyvre lehet számítani. Az orosz vezetésnek valamilyen eredményt kell prezentálnia a lakosság számára, és egy földdel egyenlővé tett város elfoglalása (Mariupol) vagy egy kérdéses refendumon függetlenséget nyert újabb „népköztársaság” (a HNR) nehezen lenne nevezhető ilyen átütő orosz sikernek. Ezért a következő hetekben vagy hónapokban Oroszország akár a megszerzett ukrán területek beolvasztásával próbálkozhat, ha a másik forgatókönyv nem vezet katonai eredményre. Március vége óta a donyecki és luhanszki „népköztársaságokban” már nyíltan beszélnek az orosz csatlakozásról „a háború után”, és ez a sors várhat a herszoni területekre is.
Az orosz birodalmi gondolatokra vevő lakosság számára sokkal könnyebb prezentálni a területi szerzeményeket, mint valamilyen absztrakt politikai eredményeket, ráadásul az ukrán területek orosz közigazgatásba vonása biztonsági célokat is szolgálhat:
innentől bármiféle provokáció vagy ukrán visszaszerzési kísérlet „az orosz területi integritás megsértésének” minősül,
és akár a nukleáris válaszcsapást is lehetővé tenné az orosz vezetés számára ukrán célpontokkal szemben.
(Borítókép: Orosz tankok haladnak el Ukrajnában 2022. április 17-én. Fotó: REUTERS/Alexander Ermochenko)