Oroszország Ukrajna elleni háborúja számos kérdést vetett fel Németországban. A legtöbben alapvetően abból a narratívából indulnak ki, hogy Angela Merkel és az általa vitt korábbi oroszbarát politika mennyiben járult hozzá Putyin felemelkedéséhez és elfogadtatásához a Nyugaton. A Politico összeszedte azokat a német politikusokat és szervezeteket, akiken és amelyeken a leginkább számonkérhető az utóbbi évek félrement Moszkva iránti békülékeny politika.
Angela Merkel utódja, Olaf Scholz röviddel hivatalba lépése után 180 fokos külpolitikai fordulatot hajtott végre, és ambiciózus tervek keretében, mintegy 100 milliárd eurós csomagot csoportosított át a védelemre, katonai kiadásokra.
Az Oroszországgal szembeni téves helyzetértékelés nem egyik napról a másikra alakult ki, hosszú évek kellettek ahhoz, hogy Berlin – akarva-akaratlanul – Moszkva cinkosává váljon. De vajon kik a felelősek? Elemzésünkben végigvesszük azokat a tényezőket, amelyek az elmúlt két évtizedben nagyban hozzájárultak Oroszország elfogadtatásához az európai politikában.
A sort azzal az Angela Merkellel kell kezdeni, aki rekordhosszú ideig volt német kancellár. Ebben a pozíciójában pedig folyamatosan gátolta Ukrajna NATO-csatlakozását. Még Moszkva Grúzia elleni inváziója, Szíria bombázása, a Krím annektálása sem bírta jobb belátásra a politikust, és nem ébresztett benne kételyt az oroszok iránt. Merkel abból indult ki, hogy Putyinnal szót lehet érteni.
Merkel az oroszbarát kapcsolatok elmélyítése során 2015-ben zöld utat adott az Északi Áramlat 2-nek. Egy nemrégiben vele készült interjúban pedig kitartott azon 2008-as nyilatkozata mellett, amellyel elismerte, hogy akadályozni kell Ukrajna NATO-csatlakozását.
Steinmeier – a jelenlegi német államfő – a kezdetektől fogva támogatta a német–orosz energetikai kapcsolatokat. Sok szociáldemokrata politikushoz hasonlóan ő is úgy vélte, hogy az Északi Áramlat 2 garantálhatja hosszú távon a békét Európában. Előzőleg még külügyminiszterként kulcsszerepe volt abban, amikor megpróbálta Kijevre erőltetni az orosz befolyás legitim elfogadását. Már államfőként nemrégiben beismerte, hogy tévedett az Északi Áramlattal kapcsolatban, ennek ellenére azonban az ukrán elnök nem volt hajlandó őt fogadni idén tavasszal.
A szociáldemokrata Schröder, miután 2005-ben vereséget szenvedett Merkeltől, megtehette volna, hogy visszavonul a közélettől, és családja körében tölti mindennapjait Hannoverben, ám a politikus másképp döntött. Schrödernek kulcsfontosságú szerepe volt az Északi Áramlat létrejöttében, hiszen ő lett a grandiózus projekt elnöke, amit még kancellássága alatt hagyott jóvá.
Az egyetlen egy pozitívum, ami Schöderről elmondható, hogy rendkívül lojális személyiség. A baj csak az, hogy ez a sajátos tulajdonsága a Putyinhoz fűződő kapcsolataira is igaz. Bár márciusban Moszkvába repült a békés rendezés előmozdítása érdekében, sokan úgy vélik, ez az akció csak arra volt jó, hogy javítson mára már némileg megkopott imázsán.
Putyin felemelkedéséhez nemcsak német politikusok járultak hozzá, hanem sok elismert üzletember is. Jó példa erre a Siemens egykori vezérigazgatója, aki nem keveset tett a német–orosz üzleti kapcsolatok elmélyítéséért. A Krím 2014-es annektálása után Kaeser sokakat megbotránkoztatott, amikor nem mondta le moszkvai útját. Az üzletember szerint a konfliktust felül kell írnia olyan hosszú távú üzleti érdekeknek, amelyek alapvetően befolyásolhatják Németország gazdasági sikereit.
Reitzle a Linde gázipari vállalat vezetőjeként szintén egyre szorosabbra vonta Berlin és Moszkva kapcsolatát. Nagyon kevés német vállalatvezető kötelezte csak el magát ilyen erőteljesen a Kreml irányába, mint Reitzle. A BMW egykori vezetője tavaly hozta tető alá a Linde és az orosz Gazprom közötti projektet, amelynek keretében az egyik legnagyobb gázfeldolgozó üzem épülne Oroszországban. A cég egyelőre nem fújta le a beruházást, és Reitze is kitart a projekt mellett.
A müncheni konferencia régóta fontos helyszín Európa krémjének, legyen szó a politikusokról vagy üzletemberekről. A konferencia az elmúlt években kiváló helyszínt biztosított ahhoz, hogy Európa legbefolyásosabb politikusai még inkább mélyítsék kapcsolataikat az orosz üzleti élet képviselőivel. Mind a német gázipari óriás vezetője, Reitzle, mind a Siemens korábbi elnöke, Kaeser is számos alkalommal kiállt az orosz barátság mellett. A rendezvény visszatérő szereplője pedig az a Szergej Lavrov volt, aki már jó ideje Oroszország külügyminisztere.
A Keleti Bizottság az 1950-es években alapított, Kelet-Európában tevékenykedő német vállalatok fő képviselője, tulajdonképpen egy lobbicsoport. Olyan német nagyvállalatok gyűjtőhelye, mint például a BMW, a VW vagy a BASF vegyipari óriás. A csoport régóta Moszkva fő kereskedelmi partnerének számít, olyannyira, hogy többször nyilvánosan bírálta az Oroszország elleni szankciókat. De nagymértékben támogatta az Északi Áramlat 2-projektet is. A konglomerátum vezetője, Oliver Hermes ugyanakkor nemrég bejelentette, hogy lemond, hogy így segítsen a kialakult geopolitikai helyzeten.
A német közszolgálati televízió jól ismert riportere, nemrégiben azt a meghökkentő gondolatmenetet osztotta meg a nézőkkel, hogy szerinte a NATO keleti terjeszkedése volt az, ami kiváltotta az orosz agressziót. Bár bírálja Putyin háborús tevékenységét, viszont nem egy alkalommal vonta már felelősségre a Nyugatot mint a kialakult helyzetért felelős potenciális bűnöst.
A szociáldemokraták jelenlegi vezetője az NDK-ban nőtt fel, így megnyilvánulásain érezhetők a szovjet megszállás alatt szerzett történelmi tapasztalatok. Platzek számtalanszor érvelt azzal, hogy Berlin félreérti Moszkva törekvéseit. 2020-ban megjelent könyvében (We need a new Ostpolitik) nemes egyszerűséggel azt írta, hogy a Nyugatnak el kell fogadnia, bele kell törődnie, hogy a Krím Oroszország része.
Az orosz–ukrán háború kirobbanása után jócskán átértékelte eddigi felfogását Ukrajnáról, és lemondott a Német–Orosz Fórum vezetéséről is, aminek a célja a két ország közötti kapcsolatok előmozdítása.
A konzervatívok új vezetőjében egy olyan politikust tisztelhetünk, aki szintén kiállt az Északi Áramlat 2 terve mellett. Merz az orosz invázió megindulása után ellenezte, hogy kizárják Oroszországot a SWIFT fizetési rendszerből. Merz csak Navalnij megmérgezése után volt hajlandó felülvizsgálni az Északi Áramlattal kapcsolatos addigi oroszbarát álláspontját.
Habermas azon német értelmiségiek egyike, akit egyben Németország egyik fő filozófusának tartanak. A pragmatista Habermasnak régóta meghatározó szerepe van a német baloldalon. Legutóbb azzal a kijelentésével került a figyelem középpontjába, amikor azt mondta: Németország ne küldjön fegyvereket Ukrajnának.
A volt családügyi miniszter, Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartomány egykori miniszterelnöke sokáig a szociáldemokraták egyik nagy üdvöskéjének számított, egészen addig, amíg végérvényesen el nem kötelezte magát a már említett és végül megvalósult, de üzembe nem helyezett Északi Áramlat 2-vel. Hasonlóan a fent említett politikusokhoz, ő is kiállt a projekt mellett. Schwesig odáig ment, hogy az orosz Gazprom pénzéből hozott létre egy nonprofit alapítványt arra az esetre, ha a beruházást a nyugati szankciók esetleg ellehetetlenítenék.
(Borítókép: Angela Merkel és Vlagyimir Putyin 2021. szeptember 26-án. Fotó: Alexander Zemlianichenko / POOL / AFP)