Vajon előrejelezhető a jövő a korábbi adatok és a mesterséges intelligencia segítségével? Rodion Rozskovszkij, a Liveuamap alapítója szerint igen. Az ukrán szakember 2014-ben, Oroszország Ukrajna elleni első katonai agressziója után indította el azt a projektet, amelyet azóta naponta több millióan követnek, köztük politikusok, nemzetközi szervezetek és a különböző nemzetbiztonsági szervek képviselői is. A Liveuamap lényegében egy interaktív térkép, amelyen folyamatosan frissülnek a legújabb események, amelyeket a Big Datán és a mesterséges intelligencián alapuló algoritmus gyűjt össze. Rozskovszkij biztos benne, hogy az orosz–ukrán háború miatt kialakuló gazdasági krízis és élelmiszerválság újabb fegyveres konfliktusokat fog eredményezni, elsősorban Észak-Afrikában, de akár a Közel-Keleten és a Balkánon is. Interjú.
Most hol van helyileg?
Újra Ukrajnában, visszatértünk. Elmondom a várost is, de a biztonság kedvéért majd a cikkben ne írja le. Elég annyit, hogy az ország keleti felében vagyunk. Rövid ideig tartó evakuálás után az egész irodánk visszatért, és dolgozunk úgy, ahogyan korábban.
Amikor utoljára beszélgettünk néhány éve, akkor azt mondta, hogy a Liveuamap egyik legfontosabb célja a konfliktusok előrejelzése, és ezáltali megakadályozása. Előre lehetett jelezni a háborút Ukrajnában?
Igen, abszolút. Én például majdnem egy héttel az orosz támadás előtt hagytam el az országot a családommal együtt. A háború február 24-én, csütörtökön kezdődött, mi pedig még előtte vasárnap elmentünk. Minden munkatársamnak ugyanezt javasoltam: menjenek el az országból, hiszen ha elindul a háború, akkor zavartalanul, megakadás nélkül folytatni kell a munkánkat. Ez sikerült is.
Mi alapján látta azt, hogy háború lesz, és menni kell? Vannak olyan, szakmai körökben dolgozó ismerőseim Harkivból, akik az utolsó pillanatig nem hitték, hogy megtörténhet.
Hetekkel a háború előtt már úgy láttuk, hogy az oroszok megpróbálják majd elfoglalni az országot Kijev–Odessza vonalán. Ott van egy nagy autópálya a két város között, amely lényegében kettéosztja Ukrajnát. Minket nem ért meglepetésként sem a támadás, sem annak a mértéke.
De mi alapján lehetett ezt ennyire biztosan látni?
Az orosz készültség alapján láttuk. Amikor előkészítették a hadoszlopokat. Az ukrán határokhoz generátorokat hoztak. Egyáltalán nem úgy viselkedtek, mintha ezek csak gyakorlatok lennének, mert az ottlétük a helyi lakosság munkáját is akadályozta, máskor ez nem így működik. A belgorodi vagy voronyezsi megyékben egyszerűen elkezdték félreállítani vagy evakuálni a helyieket. A határ közelében élőknek megtiltották, hogy bizonyos területekre utazzanak. Voltak, akik a saját otthonaikba nem juthattak be. Senki sem csinál ilyet a gyakorlatok során, még ha maximálisan szimulálni is akarják a helyzetet. Éveken keresztül figyeltük a korábbi hadgyakorlataikat. Semmi hasonlót nem láttunk. Amikor a hadsereg a „gyakorlatok” során tankokkal ráhajt az aszfaltra, és ezzel megsemmisíti a polgári infrastruktúrát, abból már pontosan látszik, hogy nem játékból csinálják.
Mennyire lehetett látni az orosz készülődést a háborút megelőző években? Tehát nem közvetlenül a támadás előtti hetekben, hanem évekkel korábban. Lehet feltételezni azt, hogy régóta készültek rá?
Az összes Ukrajnával határos katonai bázisaikat azonnal a donyecki és luhanszki konfliktusok forró fázisai után kezdték felépíteni, tehát 2015-öt követően. Látszott, hogy stratégiailag régóta készültek erre, de azt nem lehetett látni, hogy mikor érkezhet a konkrét parancs a támadásra.
Hogyan változott a Liveuamap csapatának a munkája a háborút követően?
Az első napokban lényegében nem aludtunk. Külföldről folytattuk a munkát, majd visszatértünk Ukrajnába, ahogy a helyzet lehetővé tette. Eleinte technikai akadályokba ütköztünk, mert a háború kezdetén napi közel hárommillió látogatónk lett – a többszöröse a megszokott számoknak. Az oldal akadozott, és több nap volt, mire kibővítettük a technikai lehetőségeket. Nem tudtuk, hogy igazi felhasználókról vagy Ddos-támadásokról van-e szó, ezért egy hétig inkább lekapcsoltuk az orosz és a belarusz elérést. Tartalmilag a munkánk nem sokat változott: 2014-ben kezdtük a projektet Oroszország krími megszállásával, és azóta is ugyanúgy követjük az eseményeket. Sok tapasztalatunk van már benne.
Az információ kezelésében azért mégiscsak változott valami: a háború előtt ugyanúgy használtuk az orosz forrásokat is, ahogy a többit. Bár az információkat manipulálták, torzították, de alapvetően nem hazudtak. Lehetett látni, hogy hol van az a torzítás, vagy mit hallgathatnak el.
Most pedig már leplezetlen hazugságáradat zajlik az orosz médiában, aminek nem sok köze van a valósághoz.
Például néhány napja mindenhol beszámoltak arról, hogy Ukrajna kétszáz dollárt szed a dniprói hídon való áthaladásért. Ez nyilván nem igaz, de egy ilyen hazugságnak még túl sok értelme sincs. Ez egy híd a város közepén, amely két lakónegyedet köt össze. És ezt nem egy állami „szakértő” mondta, hanem az orosz védelmi minisztérium hivatalos szóvivője. Próbáljuk kielemezni, hogy ezt vajon miért mondhatták, de nem értjük. Egy helyi közlekedési hídról van szó, van még ezen kívül öt másik. Az itt élők mindennap használják, tudják, hogy mi a helyzet, és az orosz hazugságok még inkább nyilvánvalóvá válnak számukra.
Korábban azt mondta, hogy a Liveuamap fő célközönsége elsősorban a külföldiek, akik nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a térségről. Ez változott az indulás óta eltelt nyolc évben?
Nagyon sokat nőtt az ukrán látogatottságunk. Korábban az ukránok nagyjából a látogatók egy százalékát tették ki, most pedig már Ukrajna huszadik legnagyobb híroldala vagyunk az elérésben. De ezt nem monetizáljuk, az ukrán olvasóknak lekapcsoltuk a reklámokat. Közben azért az orosz látogatóink száma is növekedett, úgy öt-tízszeresével.
Az elmúlt időszakban változtak az algoritmusaik? Hogyan válogatják össze és közlik az információkat?
Az adatgyűjtés algoritmusai változatlanok. Ami más lett, az a hírek publikálásának a folyamata. A háborúról szóló adatokat próbáljuk némi késéssel közölni, de mégis gyorsabban, mint azt megteszik a híroldalak. A moderálás és ellenőrzés most sokkal alaposabb, mint korábban.
Mit tesznek akkor, ha olyan információhoz jutnak, amely potenciálisan árthat az ukrán hadseregnek?
Most már nincs teljes automatizálás, mindent ellenőrzünk a közlés előtt. A szakértőink minden egyes esetben eldöntik, hogy az információ publikálható-e, és nem lehet-e hatása az emberek életére és biztonságára. Az ukrán háborús törvények szerint nem lehet például teljes pontossággal megnevezni a helyet, amelyet támadás ért.
De hát Önöknél mindent egy térképen lehet látni.
Szándékosan nem mutatunk mindent pontosan, van benne némi földrajzi torzítás. Így például Moszkvában sem tudják azonnal, hogy eltalálták-e azt a célpontot, amit akartak. Előfordulhat ugyanakkor az ellenkezője is: az időben közölt adatok életeket is menthetnek.
Mondok példát: múltkor az egyik dnyeperi hídra lőttek ki két orosz Kalibr rakétát. Nem találták el, a híd épségben maradt. A dilemma arról szól, hogy ha nem számolunk be erről részleteiben, akkor azt hihetik, hogy célt értek, és nem lőnek újra. Ugyanakkor ha becsapódik az első rakéta, akkor értesíteni kellene az embereket, hogy tudjanak róla, és ne menjenek a hely közelébe. Viszont lehet, hogy pont ezzel fogunk ártani, hogy beszámolunk róla, mert mi van, ha emiatt befejezik azt, amit elkezdtek.
Nagyon nehéz kérdés ez: az emberek azért halhatnak meg, mert nem értesítjük őket, vagy ellenkezőleg – azzal, hogy hírt adunk.
Szerintem erre nincs jó válasz. Biztosan figyelnek bennünket az orosz katonai szerveknél is.
Azt mondta, hogy évekkel a háború előtt lehetett látni az orosz készülődést Ukrajna határainál. Ha ilyen mintákat figyelünk például Belaruszban, Transznisztriában, vagy mondjuk az orosz–finn határ közelében, láthatunk valamit a jövőre nézve?
Transznisztria ilyen szempontból nem jelenthet veszélyt, legfeljebb figyelemelterelő manőver lenne. Belaruszra már magasabb az esély, de nem túl valószínű. Finnországot nem tudnák megtámadni az oroszok – erre egy évre lenne szükségük, hogy rákészüljenek. Az Ukrajna elleni támadáshoz használt erőket is tavaly tavasszal kezdték kivezényelni Oroszország különböző régióiból. A gyors, mobilabb egységeik pedig már megsemmisültek a háború során. Új, elit deszantos egységeket felkészíteni egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag lehetetlen.
Feltételezem, hogy jóval több partnerük lett a háború óta, bár korábban sem álltak rosszul, voltak partnereik az EU és az ENSZ vonalán is.
Nagyon sok szervezet fordult hozzánk együttműködésért a háború óta. Mindenkivel együttműködünk, akik Ukrajnát segítik. Nemzetközi katonai vállalatok is kapcsolatba léptek velünk. Igyekszünk elmélyíteni ezeket a partnerségeket, mert a jövőben a konfliktusokból sajnos csak több lesz.
Az Ukrajnában zajló háború újabb háborúkat fog maga után hozni. Egy dominóhatást fogunk látni.
Hogyan látja ezt a dominóhatást? Hol alakulhatnak ki ilyen konfliktusos térségek?
A gabonahiány és az ennek következtében fellépő élelmiszerhiány vissza fog ütni. Az infláció és a gazdasági körülmények romlása szintén. Algéria, Tunézia, Libanon – mind veszélyessé válhat. Libanonban már a háború előtt is robbanékony helyzet alakult ki, az ukrán gabona az utolsó szikrává válhat. Észak-Afrikára van a legtöbb esély a következő konfliktusok, forradalmak tekintetében, de ilyen szempontból Koszovót és a Boszniai Szerb Köztársaságot is érdemes figyelni, ez utóbbiban Oroszország szintén próbálkozik feszültségkeltéssel.
Mi a helyzet Kínával és Tajvannal?
Nem hinném, hogy ott fegyveres konfliktustól kellene tartani. Ha Oroszország néhány nap alatt sikerrel járt volna Ukrajnában, ahogy eredetileg tervezték, akkor lehet, Kína számára is lett volna egy jó példa a politikai célok katonai úton való rendezésére. Szerintem az orosz agresszió után pont ellenkezőleg, egyre távolabb kerülnek ettől a forgatókönyvtől. Inkább kivárnak, amíg nem adódik egy kedvező politikai helyzet. Oroszország is megtehette volna ezt: még vár néhány évet, és könnyen lehet, hogy politikai úton, békésen tudta volna kiterjeszteni a hatalmát Ukrajnára. Ám ők a katonai megoldás mellett döntöttek, és emiatt a lehető legtávolabb kerültek az eredeti céljaiktól.
(Borítókép: Egy sérült lakónegyed Borodjanka városában 2022. április 17-én. Fotó: Szergej Chuzavkov / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)