Száznyolc évesen, trieszti otthonában elhunyt Boris Pahor, a kortárs szlovén irodalom nemzetközileg is ismert alakja – írja az MTI.
Boris Pahor 1913-ban született Triesztben, amikor a város még az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A várost az első világháború után Olaszországhoz csatolták, és Boris Pahor gyermekként szemtanúja volt annak, amikor a fasiszták 1920-ban felgyújtották a Szlovén Kultúra Házát.
A fasiszta diktatúra idején az olaszországi szlovén kisebbségnek azt is megtiltották, hogy az anyanyelvüket használják. Boris Pahor fiatalon az antifasiszta szlovén értelmiségiekhez csatlakozott, később azonban besorozták az olasz hadseregbe. Olaszország 1943-as kapitulációja után csatlakozott a szlovén ellenállási mozgalomhoz, 1944-ben azonban egy nácibarát szlovén milícia elfogta, és átadta a németeknek.
ezt követően öt különböző koncentrációs tábort is megjárt, de túlélte a háborút.
1966-ban Triesztben megalapította a Zaliv (Öböl) című szlovén kisebbségi folyóiratot, amelyben a demokratikus értékek mellett foglalt állást a jugoszláv kommunista rendszerrel szemben. Egy 1975-ös interjúban elítélte azt is, hogy a jugoszláv hatóságok a második világháború után megöltek 11 ezer németbarát szlovént; emiatt a nyilatkozata miatt évekre kitiltották Jugoszláviából. A tiltás egész addig érvényben maradt, amíg Szlovénia 1991-ben el nem nyerte függetlenségét.
A ljubljanai kormány 1992-ben már a legjelentősebb kulturális elismeréssel, a Prešeren-díjjal ismerte el munkásságát.
Boris Pahor irodalmi műveiben is főleg az olaszországi szlovén kisebbség helyzetével foglalkozott, miközben aktivistaként harcolt a veszélyeztetett nyelvekért és kultúrákért. Élete utolsó éveiben is azt tekintette küldetésének, hogy megossza emlékeit, az anyanyelvétől való megfosztását, a fasizmus felemelkedését Olaszországban, a XX. századi totalitárius rendszerekkel szerzett tapasztalatait a fiatalokkal, akikben egy jobb jövő lehetőségét látta.
Legismertebb műve a Nekropolisz, amelyben szintén a fasizmussal kapcsolatban, illetve a koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatait dolgozta fel. A könyvet Boris Pahor 1967-ben írta, a nemzetközi ismertséget azonban csak negyven évvel később, 2007-ben hozta meg neki, amikor olaszul is kiadták Olaszországban.
Boris Pahor 2009 óta a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia tagja volt, 102 évesen pedig Szlovénia kulturális nagykövetévé nevezték ki. Elnyerte többek közt a francia becsületrendet, és többször javasolták irodalmi Nobel-díjra is. Trieszt város kulturális díját 2009-ben elutasította, mert annak indoklása nem tett utalást az olasz fasizmussal szembeni ellenállására, egy évvel később pedig a Ljubljana díszpolgára címét is, mert szerinte az első világháború után a szlovén vezetés mostohán bánt az elcsatolt tengermellék szlovén kisebbségével.
Dario Franceschini olasz kulturális miniszter halálhírére reagálva azt írta: Boris Pahor távozásával „egy nagy író, a XX. század egy óriása” ment el.
(Borítókép: Boris Pahor 2009 . május 28-án. Fotó: Giuseppe Cacace / AFP)