Az elmúlt másfél hónapban rejtélyes robbantások, gyújtogatások és tűzesetek söpörtek végig Oroszországon. Váratlanul fontos vasúti csomópontok kaptak lángra, és „balesetek” történtek az Ukrajnával határos lőszerraktárakban és üzemanyag-tárolókban. Az egyik magyarázat szerint a titokzatos esetek mögött a Szabadságot Oroszországnak légió tagjai állnak, akik az ukrán oldalra átállt orosz katonákból és a velük szimpatizáló orosz lakosságból kerülnek ki. Bár azt egyelőre nehéz megmondani, hogy ügyes ukrán propagandáról vagy valódi támogatottsággal rendelkező mozgalomról van-e szó, de az orosz parlament a napokban elrettentő jellegű intézkedésekről szavazott a légióval szemben.
„A célunk a putyini rezsim megdöntése, amely célirányosan megsemmisíti az orosz embereket” – áll az úgynevezett Szabadságot Oroszországnak légió hivatalos manifesztumában. A csoport létrehozását márciusban jelentették be a fogságba esett és az ukrán oldalra átállt orosz katonák részvételével. Az első hivatalos sajtótájékoztatóját április 5-én, Kijevben tartották.
Április elején Alekszej Aresztovics, az ukrán elnök katonai tanácsadója számolt be részletesebben a légió működéséről: mint mondta, katonai felkészülésen vesznek részt, agitációs röplapokat osztogatnak és plakátokat ragasztanak ki szerte Oroszországban. A légió felszólította orosz honfitársait, hogy csatlakozzanak az ellenálláshoz, semmisítsék meg „Putyin zsarnokságát”, és „szabadságot, demokráciát és jólétet” hozzanak Oroszországnak.
A csoport Telegramon keresztül kommunikál, a csatornát közel hetvenezer feliratkozó követi. Vannak hivatalos szimbólumaik: „L” betűt formázó, a Libertyre, vagyis szabadságra utaló kézmozdulat, és saját zászlójuk, ahogy illik. A fehér-kék-fehér zászlót eredetileg a háborúellenes orosz tüntetők kezdték el használni az Ukrajna elleni orosz inváziót követően. Az eredeti nemzeti fehér-kék-vörös zászlóban az alsó vörös csíkot, mint a háború és a vér szimbólumát, fehérre cserélték. A másik különbséget a kék csík színe jelentette: világosabb a hivatalosnál, és ebben az 1991 után, Borisz Jelcin elnöksége alatt használt színre utal vissza, a demokrácia győzelmének a szimbólumaként Vlagyimir Putyin orosz elnök rendszerével szemben.
A légióban a fogságba esett és átállt katonák mellett orosz és belarusz önkéntesek is részt vesznek. A pontos számokat nem ismerjük, de Alekszej Aresztovics májusi nyilatkozatai alapján a létszám meghaladja a négyszáz főt. Kijev szerint több száz jelentkezést kapnak minden egyes nap, de az ukrán oldalon történő orosz részvételt nehezíti az alapos átvilágítás: érthető okok miatt a jelentkezőket mélyrehatóan megszűrik, mielőtt fegyvert adnának a kezükbe.
Egyelőre azonban nehéz megmondani, hogy a Szabadságot Oroszországnak légió mennyire képvisel valódi erőt, és milyen a támogatottsága a fogságba ejtett orosz katonák és az Oroszországban élők körében, avagy az egész inkább egy jól felépített ukrán propagandaakció.
Kijevnek is nyilvánvalóan érdekében állna megmutatni, hogy Vlagyimir Putyin nem az orosz nép akaratát képviseli, és vannak komoly ellenzői odahaza. A háború első heteiben az orosz katonai erők ugyanakkor valóban rendkívül alacsony harci morállal mentek bele a harcokba, és számos jelentés érkezett a parancsot megtagadó vagy inkább a megadás mellett döntő katonák viselkedéséről.
(Ukrán oldalra átállt orosz katonák áprilisi sajtótájékoztatója a Szabadságot Oroszországnak légió megalakulásakor)
„Az orosz hadsereg Ukrajnában elkövetett kegyetlenségeit látva úgy döntöttem, hogy nem fogok harcolni az ukrán haderővel szemben, és inkább megadom magam – mondta a maszkos, karján fehér-kék-fehér zászlót viselő katona a légió áprilisi sajtótájékoztatóján. – A fogságban tudtam meg, hogy alakulóban van a Szabadságot Oroszországnak nevű légió, amelybe ezután beléptem. Alapos ellenőrzés után felvételt kaptam. Eleinte figyeltek minket, fegyver nélküli, kisebb feladatokat kaptunk, majd miután megnőtt a bizalom, a feladatok is komplexebbé váltak. Az orosz hadseregben szerzett tudásomat átadtam az ukrán haderőnek.”
Március végétől kezdve egyre több hír érkezett az Oroszország területén történt ukrán támadásokról. Az egyik felvételen világosan látszott, ahogy két harci helikopter egy belgorodi régióban lévő üzemanyag-tárolót semmisített meg. Kijev minderről mélyen hallgatott, az érintettségüket nem kommentálták.
Áprilistól a rejtélyes esetek új fordulatot vettek: Oroszország-szerte – de leginkább az Ukrajnával határos területeken – tűzesetek és robbanások egész sora söpört végig. Bár a hivatalos magyarázatok baleseteknek minősítették az incidenseket, meglehetősen gyanús volt, hogy a többség stratégiai objektumokon történt. Májusban a balesetek folytatódtak – ezúttal az orosz vasúti infrastruktúra különböző pontjain, megnehezítve az orosz haderő és haditechnika mozgását a keleti-ukrán frontra.
Április végére több mint negyven titokzatos incidens történt, ennek a fele az Ukrajna északkeleti részével határos belgorodi megyében.
(A brjanszki kőolaj-finomítón történt robbanások és tűzeset április 25-én)
Az egyik magyarázat szerint jól megtervezett szabotázsakciókról van szó, amelyeket a Szabadságot Oroszországnak légió tagjai követtek el. Május 25-én az orosz parlament tovább szigorította a hazaárulás kategóriáját: harci cselekmények során hazaárulás lett az átállás az ellenfél oldalára, valamint akár 20 év börtönre emelték „az Orosz Föderáció érdekeivel szembemenő” katonai eseményekben való részvételért járó büntetést. Ezek a lépések így közvetlenül is a légió ellen irányultak.
Az oroszok mellett külön légiókkal képviseltetik magukat Ukrajna oldalán a belaruszok és a grúzok is. Az Oroszország ellen harcoló grúz nemzeti légiónak ötven-száz tagja lehet, a belarusz ennél jóval nagyobb, és emiatt ezredbe szerveződtek. A Kasztusz Kalinovszkij nevű belarusz ezrednek május végi adatok szerint több mint ezer katonája volt.
Az említett külföldi, belaruszokból, oroszokból és grúzokból álló csoportokon kívül az ukrán adatok szerint legalább húszezren jelentkeztek az idegenlégióba, a világ 52 országából. A kezdeti lelkesedés után az idegenlégió számos tagja az elmúlt másfél hónapban azonban hazatért: a beszámolók szerint egy részük azért, mert jelentősen alábecsülték a helyzetet, és súlyos harcokba keveredve inkább nem kockáztattak. Mások amiatt tértek vissza, mert nem jutottak megfelelő fegyverekhez és védőfelszerelésekhez.
Az idegenlégióban való részvétel viszonylag egyszerű, márciustól az Ukrajnába való beutazáshoz még vízumra sincs szükség. Az erről szóló hivatalos ukrán oldal hét pontban foglalja össze a jelentkezés menetét, de az egyik pontban külön megjegyzi, hogy aki tud, lehetőleg hozza magával a saját védőfelszerelését, úgymint a sisakot vagy a golyóálló mellényt.
(Borítókép: Orosz katonák haladnak végig egy utcán Poposna városában, Ukrajnában 2022. május 26-án. Fotó: Alexander Ermochenko / Reuters)