Az ENSZ három korábbi klímavezetője szerint a kormányok ígéretei és tettei közötti szakadék visszafordíthatatlanul károsíthatja a környezetet.
Három korábbi ENSZ éghajlatvédelmi vezető arra figyelmeztetett, hogy az éghajlati válság kezelésére jelenleg világszerte alkalmazott rendeletek katasztrofális éghajlati összeomláshoz fognak vezetni, mivel a kormányok nem tették meg az ígéreteik teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
A kormányok az éghajlat védelme érdekében tett ígéretei és a célok eléréséhez szükséges intézkedések és szakpolitikák között óriási szakadék tátong. A tavaly novemberi koppenhágai csúcstalálkozón az országok megállapodtak abban, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 fokkal magasabb hőmérsékletre csökkentik, mert a tudósok szerint ez a biztonságos határ. A kormányok által elfogadott és végrehajtott intézkedések azonban ennél jóval nagyobb,
legalább 2,7 fokos hőmérséklet-emelkedéshez vezetnének, ami jóval meghaladja a relatív biztonsági küszöböt, és akár 3,6 fokot is elérhet.
Ennek katasztrofális hatásai lennének – szélsőséges időjárás, tengerszint-emelkedés és a globális éghajlat visszafordíthatatlan változásai.
Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének három volt igazgatója a Guardian számában közösen írt arról, hogy milyen katasztrofális következményei lehetnek annak, ha a nemzeti éghajlatvédelmi vállalások nem párosulnak konkrét intézkedésekkel és politikákkal, amelyekkel azokat véghez lehet vinni.
A volt ENSZ-vezetők szerint a 2015-ös párizsi megállapodásban minden kormány vállalta, hogy további erőfeszítéseket tesz a globális felmelegedés 1,5 fokra való korlátozására. Ezért tartják jogosnak a kérdést most, hogy erőfeszítéseik hová jutottak, merre tartanak, és mennyire hitelesek.
A tudomány azt mutatja, hogy az összes üvegházhatású gáz csökkentésére irányuló cselekvés ebben az évtizedben kritikus fontosságú.
Rámutatnak az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület idén év elején közzétett megállapításaira, amelyeket a „szenvedés atlaszaként” jellemeztek, és amelyek megmutatták, hogy milyen széles körű pusztítás várható, ha nem kezeljük sürgősen az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A 2022-ben tapasztalt, számos szélsőséges időjárásról szóló jelentés szerintük azt sugallja, hogy nincs vesztegetni való időnk. Minél tovább halad az éghajlatváltozás, annál inkább bebiztosítjuk magunkat egy olyan jövőbe, amely még több tönkrement termést és még több élelmezési bizonytalanságot, valamint egy sor más problémát, például a tengerszint emelkedését, ivóvízhiányt, szárazságot és elsivatagosodást jelent. Hozzátették: a kormányoknak úgy kell fellépniük az éghajlatváltozás ellen, hogy közben más sürgető válságokkal is foglalkoznak.
A fejlett országok intézkedései eddig kiábrándítók voltak, mivel nem sikerült elég gyorsan csökkenteniük a kibocsátást, és nem bocsátottak a szegényebb országok rendelkezésére olyan anyagi segítséget, amellyel megbirkóznának az éghajlatváltozás hatásaival.