A német munkaerő egyharmada túl sokat dolgozik, egytizedénél pedig kimondottan függőséget okoz a munka iránti kötődés – derült ki egy nemrég közzétett új tanulmányból.
A reprezentatív felmérés az összes német ipari ágazatban vizsgálta a munka iránti hozzáállást, és megállapította, hogy a „kényszeres” munkavégzés mindenütt jelen van.
A kutatók nyolcezer, Németországban foglalkoztatott embert interjúvoltak meg még 2017-ben és 2018-ban, mielőtt a koronavírus-járvány elmosta volna a munka és a magánélet egyensúlyának határát.
A tanulmány szerint a megkérdezettek 9,8 százaléka addiktív és „kényszeres” viselkedést tanúsított munkája iránt. A válaszadók egyharmadáról megállapították, hogy „túlzottan”, de nem addiktív módon dolgoznak.
A munkavállalók többsége, csaknem 55 százaléka „lazábban” közelítette meg munkaköri feladatait – állapította meg a tanulmány.
A nők valamivel nagyobb arányban voltak munkamániások, mint a férfiak: 10,8 százaléka tartozott a függő kategóriába, szemben a férfiak 9 százalékával.
Ugyanakkor a 15 és 24 év közötti fiataloknál jóval nagyobb valószínűséggel mutatták ki a függőséget okozó munkamániás viselkedést, mint az 55 és 64 év közötti, idősebb munkavállalóknál. A fiatalabb munkavállalók 12,6 százaléka mutatott kényszeres viselkedést, szemben az idősebb munkavállalók 7,9 százalékával.
A tanulmány szerint a vezetők és az önfoglalkoztatók, a vállalkozók sokkal inkább ki vannak téve a függőséget okozó munkamódszerek kialakulásának.
A vezetők több mint 12 százaléka, míg a beosztottak 8,7 százaléka mutatta a munkafüggőség jeleit.
A vezető beosztásban dolgozók körében a munkafüggőség annál gyakoribbá válik, minél magasabb pozícióban vannak
– idézte a Deutsche Welle a Hans Böckler Alapítvány felmérését.
A kutatók kivétel nélkül minden ágazatban tapasztaltak munkamániás viselkedést. A legmagasabb arányban a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés és a kertészet területén dolgozók körében alakult ki a munkafüggőség – csaknem minden ötödik megkérdezettnél.
A kevésbé veszélyeztetettek a technológia, a földrajz és a természettudományok területén dolgozók voltak, azaz őket kevésbé kötötte le munkahelyi feladatuk.
A társadalmi-gazdasági tényezők, köztük az iskolai végzettség vagy a párkapcsolati státusz alig játszott szerepet abban, hogy valaki nagyobb valószínűséggel vált-e munkafüggővé – állapította meg a tanulmány.
A nagyobb vállalatoknál dolgozók körében kevésbé alakult ki a munkafüggőség, mint a kisebb cégek alkalmazottainál.
Egy, még 2014-ben készült magyar felmérés egyébként azt tárta fel, hogy a munkavállalók nagy része gyakran túlórázik, és ebből nem lát pluszpénzt, sőt a többség nem is jelzi ezt felettesének. A kutatásból kiviláglott, hogy a havi rendszerességgel túlórázók közel negyedének több mint 24 óra plusz munkaórája gyűlt össze havonta.
A német tanulmány szerzői két dimenziót használtak a „függőségi” és „kényszeres” munkamagatartás meghatározására és azonosítására.
Az első dimenzió azt jelöli, hogy az emberek mennyit dolgoznak, beleértve a munkaidő tartamát, a munkaterhelés súlyát és a párhuzamos feladatokkal folytatott harcot.
A második tényező azt határozta meg, hogy a végzett munka miként befolyásolta a foglalkoztatottak magánéletét.
A munkafüggőségben szenvedőknek nehézséget okoz a munkán kívüli pihenés szabadidejükben, kényszeresen ellenőrzik a munkahelyi e-maileket a munkaidő letelte után is.
Olyanok is akadtak, akik azt mondták: bűntudatuk van, ha szabadságra mennek vagy ha nyaralnak.
A „munkamániás” kifejezést 1971-ben Wayne Oates amerikai pszichológus alkotta meg. A workaholic szóval jellemezte azokat, akiknek a munkájukhoz való hozzáállása hasonló volt az alkoholfüggőséggel küzdő emberek magatartásához.
A most közzétett német tanulmány szerzői további kutatásokat szorgalmaznak a munkafüggőség okainak feltárására, valamint annak a vizsgálatára, hogy a munkamánia milyen befolyást gyakorol a munkavállalók fizikai és lelki egészségére.
(Borítókép: Spárgát takarítanak be egy spárgaföldön 2019. április 8-án Beelitz közelében, Németországban. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)