Mit csinálnak az arcvonalon harcoló orosz kiskatonák, mit esznek, hol alszanak, míg támadó akcióban vannak? Hány napig tart egy-egy bevetés az oroszoknál? Mit okoz az emberhiány, ha nem tudják időben pótolni a halott, sebesült katonákat? Miért a tüzérség a háború istene? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Szenes Zoltán volt vezérkari főnökkel a Kibeszélő Extrában.
Hogyan néz ki, amikor az orosz támadó alakulatok megkapják a támadási parancsot? A nyugalmazott vezérezredes felhívta a figyelmet, hogy harcok csak az orosz–ukrán arcvonal mentén vannak. A mögöttes területeken nincs fegyveres aktivitás. A harcoló zászlóaljak általában 3-5 napig vannak egy bevetésen, hideg élelemmel ellátva, alszanak, ahol tudnak, majd utána visszavonják őket, mert pihentetni is kell az egységeket.
Oroszország a háborút mintegy 150-200 ezer emberrel kezdte meg, szemben az akkor hadba állított mintegy 240 ezer ukrán katonával, tehát az erőviszonyok kiegyenlítettek voltak. Az oroszok viszont egyértelmű tüzérségi fölényben voltak és vannak most is. Viszont a számbeli fölény még mindig az ukránok oldalára billen, hiszen a sorozás elrendelését követően jelenleg mintegy 700 ezren állnak fegyverben Ukrajnában.
Az a gond a nyugalmazott vezérezredes szerint, hogy a háború második szakasza előtt a katonák harmada meghalt, vagy sebesülés miatt ki kellett vonni a harcokból. Ezeket azonban csak ímmel-ámmal pótolták, azaz töltötték az egységeket, de nem annyi katonával, mint amennyien a háború kezdetén harcoltak. Ez különösen az utcai harcoknál feltűnő, hiszen a páncélosok mellé nagy szükség lenne a gyalogságra, de ebben komoly hiány mutatkozik orosz oldalon, az ukránok viszont saját terepen küzdenek, ami előny számukra. Ugyancsak gond az utánpótlás biztosítása.
Amíg orosz területeken kellett biztosítani az utánpótlást, nem volt semmi gond. Azonban amint átkerült mindez ukrán területekre, ott bizony már könnyű célpontot jelentettek a transzportok az ukránoknak. A támadások pedig megakasztották az orosz csapatok ellátását, lassítva ezáltal az előrenyomulást.
A nyugalmazott vezérezredes elmondta, hogy az arcvonalban a harcoló egységeknél nem merül fel abban az 5-7 napban, míg bevetésen vannak, hogy hol alhatnak, vagy mennyi ideig vannak folyamatosan szolgálatban. Az orosz rendszer így nem tartható fenn anélkül, hogy ne rendeljenek el teljes mozgósítást, kevés az ember. Vlagyimir Putyin már márciusban végrehajtott egy részleges mozgósítást, az 145 ezer ember bevonását jelentette, de még az is kevésnek tűnik.
Az ukránoknak ebben is megvan az előnyük, hiszen náluk már elrendelték a teljes mozgósítást, ez pedig biztosítja az emberanyagot. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a két szakadár köztársaságban az ukránok sem tétlenkedtek az elmúlt nyolc évben.
Olyan teljes, mély, lépcsőzetesen kialakított, földbe rejtett, komplett védelmi rendszereket építettek ki, amelyek elfoglalásához megint csak komoly gyalogságra lesz szükségük az oroszoknak, mert ezeknek a járatoknak, rendszereknek az elfoglalása nagyban hasonlít a városi harcokhoz, ahol pedig házról házra megy a küzdelem.
Az ukránoknál fordulópontot jelentett a speciális amerikai 777-es tarackok bevetése, amellyel komoly pusztítást okoztak orosz oldalon. Az látszik a szakértő szerint, hogy amint a nyugati haditechnika az ukrán haderő része lesz, attól fogva nagyobb lehetőségük nyílik a támadó műveletekre.
A műsorban emellett még arról is szó volt, hogy:
Mára egyértelművé vált, hogy a beloruszok nem küldenek katonákat Ukrajnába harcolni az oroszok oldalán, viszont katonai technikát számolatlanul bocsátanak rendelkezésre. Ezzel együtt a volt vezérkari főnök azt is hangsúlyozta, hogy bár egy XXI. századi háború zajlik, azonban a technológia, ami összecsap, az még nagyon is XX. századi, annak ellenére, hogy a Nyugat nagy számban adja a legmodernebb haditechnikát az ukránok alá.
A teljes videót a fenti lejátszóra kattintva nézhetik meg, a beszélgetés podcastverzióját pedig alább érhetik el:
(Borítókép: Szenes Zoltán . Fotó: Kaszás Tamás / Index)