A volt brit miniszterelnök nem különösebben rajongott a televízióért, bár egy próbafelvétel mégis készült róla 1955-ben, ami nem került nyilvánosságra. A filmszalag így évtizedeken át egy ágy alatt porosodott, és várta, hogy újra megtalálják.
Winston Churchill az Egyesült Királyság legmeghatározóbb miniszterelnökeinek egyike volt, aki éveken keresztül igazgatta az ország dolgait. Híres volt beszédeiről, a második világháború alatt pedig rendszerint rádión keresztül szólt a nemzethez. Ugyan ebben az időben már létezett a televízió, ám ő nem túlzottan kedvelte, nem is volt hajlandó szerepelni benne. Ahogy arról Michael Cockerell, a BBC egyik arca beszámolt, a Churchillről 1955-ben készült felvétel végül nála landolt.
Mint az a titokban felvett videón látható, az egykori miniszterelnök elnézést kér, hogy idáig kellett süllyednie, majd arra utasította pártja televíziózásért felelős vezetőjét, Winifred Crum-Ewinget, hogy semmisítse meg. Az asszony azonban nem tett így, hanem harminc éven át az ágya alatt tartotta a filmszalagot egy bádogdobozban. Végül felajánlotta Cockerellnek, hogy övé lehet a felvétel, ha szeretné, így mutatták be végül 1986-ban – írja a Daily Mail.
Ahogy arról Cockerell beszámolt, Churchill amiatt nem szerette a tévézést, mivel nem tudott megbirkózni azzal a gondolattal, hogy amiatt kell aggódnia, hogyan is néz ki. Akkor tört meg a jég, mikor megtudta, hányan nézték meg a tévében II. Erzsébet királynő 1953. június 2-i megkoronázását: körülbelül 20 millióan, ami még ma is elképesztő szám lenne, nemhogy akkor. Churchill azt gondolta, ha az uralkodó szerint ez jó ötlet, akkor ő is tenne egy próbát.
Mint azt a felvételen Churchill – aki akkoriban második miniszterelnöki megbízatása vége felé járt – elmondta, szeretné látni, miképp fog utat törni magának a tévé világszerte. Kiemelte, hogy mindannyiunknak bíznunk kell a modern találmányokban, és tisztában kell lennünk azzal, hol tartunk most.
A visszakozásnak semmi értelme, haladnunk kell a korral
– jelentette ki Churchill, aki gyűlölte az elkészült anyagot, így azonnal meg akarta semmisíttetni.
Cockerell visszaemlékezése szerint a felvétel azt követően került hozzá, hogy az elkészülte után több mint 30 évvel meglátogatta a kórházban Winifred Crum-Ewinget, aki bevallotta, a felvétel nála van. Ewing ezt követően instrukciókat adott Cockerellnek, miszerint a háza első emeletén, az ágya alatt egy nagy, Churchill filmszalag címkével ellátott bádogdobozt kell keresnie. Bár nem akart hinni a szemének, de a felvétel valóban ott volt.
Ahogy arról Cockerell beszámolt, Churchill azt hitte, nem jó a tévézésben, holott a rádiós beszédei nagyban hozzásegítették az országot a győzelemhez a háború során. Kifejtette, a volt miniszterelnöknek megvolt az az előnye másokkal szemben, hogy képernyőre született, amit kamatoztatni is tudott volna, ha ellenszenvét leküzdi.
Churchill egyáltalán nem repesett a gondolattól, mikor megtudta, hogy II. Erzsébet királynő megkoronázását élőben akarják adni a tévében. Az ötlet egyébként az azóta már elhunyt Fülöp hercegtől származott, ám a miniszterelnök nem tudott elismerően bólintani a felvetésre.
Nem lenne helyénvaló, ha az egész szertartást, nemcsak általánosságban, hanem vallási és spirituális vonatkozásaiban is úgy mutatnák be, mint egy színházi előadást
– mondta akkoriban Churchill.
A királyi család viszont nem hallgatott rá, így mégis élőben közvetítették a jeles eseményt, amit körülbelül 20 millióan néztek meg. Bár akkoriban még öt britből csak egynek volt tévéje, ezért rendszerint egy készülék körül gyűltek össze a családtagok, barátok. A felmérések szerint egy tévét tizenheten néztek, így azok száma, akik televízión keresztül követték végig a koronázást, több mint kétszerese volt azoknak, akik rádión keresztül hallgatták.
(Borítókép: Keystone / Getty Images)