A balkáni ortodoxok között hagyományosan nagy az oroszbarátság, az orosz külpolitika pedig már a XVIII–XIX. században fölhasználta az egyházat céljai eléréséhez. Elsősorban Szerbia tanúsít semleges magatartást a konfliktus kapcsán, az EU viszont egyre nagyobb nyomást gyakorol a térségre, hogy a tagjelölt országok ítéljék el az inváziót, és csatlakozzanak a szankciókhoz.
Az amerikaiak képzik ki a szerb hadsereget, amely emellett a NATO-val és Oroszországgal is gyakorlatozik. Szerbia az orosz gáztól függ, de sokkal nagyobb volumenben kereskedik Németországgal és Kínával. A nyugati nyomásnak ellenállva a szerbek nem voltak hajlandók semmilyen szankciót bevezetni Oroszországgal szemben, de áprilisban a hírek szerint az Ukrajnába szánt nyugati katonai felszerelések áthaladtak az ország területén.
Az ENSZ-ben Szerbia a nyugati országokhoz igazodik az Oroszországot elítélő szavazásoknál, miközben májusban három évre szóló szerződést írt alá Moszkvával az olcsó gázról, a többnyire kormánypárti szerb média pedig évek óta tele van szűretlen orosz propagandával. Ez a háború kezdete óta nem változott.
Egy közvélemény-kutatás szerint a szerbek 60 százaléka az Egyesült Államokat okolja a háborúért, és csak 26 százalékuk Oroszországot.
Belgrádban most is Putyin képével ellátott pólókat és baseballsapkákat árulnak azok mellett, amelyeken Oroszország háborús jelképe, a Z betű látható.
Alekszandar Vucsics szerb elnök érdekes helyzetben találta magát. Elítélte az orosz inváziót, és kijelentette, hogy éppúgy támogatja Ukrajna területi integritását, mint amennyire Szerbiáét. A nyugati országok szerinte képmutatóan támogatják Ukrajna területi integritását, miközben a legtöbben elismerik annak a Koszovónak a függetlenségét, amelyet Szerbia sajátjának tekint.
Oroszország évek óta dolgozik azon, hogy elmélyítse kapcsolatait a Balkánon élő szerb ortodoxokkal, akik közül sokan történelmi okokból kedvelik Oroszországot, még akkor is, ha nyugati országokban dolgoznak, tanulnak és nyaralnak.
Ebben nagy szerepet játszik Szerbia 1999-es NATO-bombázása.
Nincs bizonyíték arra, hogy a balkáni orosz politika megváltozott volna, de a régió más politikusai is a változó geopolitikai helyzethez igazodnak.
Arról korábban az Indexen is írtunk, hogy az ukrajnai háború milyen földrajzi okokra vezethető vissza. A történelem során az orosz terjeszkedés egyik legfőbb célja a melegtengeri szorosok, a Dardanellák és a Boszporusz fölötti ellenőrzés megszerzése volt. Ehhez azonban szükség volt a Balkán ellenőrzésére, ahol az Oszmán Birodalmat már a XVIII–XIX. században megpróbálta bomlasztani a balkáni ortodoxokon keresztül a cári Oroszország.
Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője tavaly megkezdte a bosnyák államnak átadott jogkörök visszavételét. Ez váltotta ki a legsúlyosabb válságot az országban a háború 1995-ös lezárása óta. Június 6-án ezeket a terveket hat hónapra felfüggesztették.
„Realisták vagyunk” – mondta Dodik.
Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy ellensúlyozzuk a Nyugat szenvedélyes vezetőit.
Tavaly októberben azzal dicsekedett, hogy ha bármilyen katonai kísérlet meghiúsítaná terveit, akkor barátaitól várja a segítséget, ami alatt valószínűleg Oroszországot érti.
A magyar külpolitika szintén elég aktív a térségben, a kritikusok pedig azzal vádolják a kormányt, hogy orosz érdekeket szolgál ki a Balkánon. Szijjártó Péter külügyminiszter a napokban járt a boszniai szerbek központjában, Banja Luka városában, ahol már nem először tárgyalt Dodikkal. A magyar kormányzat a boszniai Szerb Köztársaság kis- és középvállalkozásainak nyújt támogatást abban az esetben, ha az abból a pénzből beszerzett eszközöket egytől egyig Magyarországon gyártották.
Nagyobb felháborodást keltett a Covid-járvány alatt az, amikor
Magyarország kizárólag a boszniai Szerb Köztársaságnak szállított vakcinákat, Szarajevónak viszont nem.
Ezenkívül borzolta a kedélyeket az a hír is, amely szerint Orbán Viktor Janez Janša egykori szlovén miniszterelnökkel és Alekszandar Vucsiccsal rajzolta volna újra a Nyugat-Balkán térképét. Bosznia-Hercegovina térképe egyébként Orbán Viktor dolgozószobájában is ott lóg a karmelita kolostorban.
Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője a 7. Salföldi Dalföld fesztiválon elmondta,
Szarajevóban és Zágrábban nem nézik jó szemmel a magyar külügy egyre szorosabb együttműködését Belgráddal.
Az együttműködés azonban elsősorban gazdasági okok miatt alakult ki, emellett a mai napig több mint 200 ezer magyar él a Vajdaságban, ráadásul egy gázvezeték is érkezik Magyarországra Szerbián keresztül.
A szakértő kiemelte, hogy ma is orosz–nyugati ütközészóna a Balkán, és azt is megemlítette, hogy Montenegró NATO-csatlakozását megpróbálta megakadályozni egy orosz–szerb titkosszolgálati akció.
Belátható időn belül nem lesz a Balkán olyan régió, ahol ne lenne nagyhatalmi ütközés. Erre rásegítenek a mély történelmi ellentétek, amelyeket mindig ki lehet használni különböző érdekek mentén. A puskapor ott van
– hangsúlyozta Demkó.
Az Európai Unió azt szeretné, ha a nyugat-balkáni országok egységesen csatlakoznának az európai állásponthoz az orosz agresszióval kapcsolatban, beleértve a szankciókat is
– mondta Emanuele Giaufret, az EU szerbiai küldöttségének vezetője, hozzátéve, hogy az ukrajnai háború még inkább felgyorsította a bővítési folyamatot, ami geostratégiai prioritás.
„A nyugat-balkáni bővítés most minden eddiginél jobb befektetést jelent az európai kontinens békéjébe, jólétébe és hosszú távú stabilitásába. Ezért akarják az európai vezetők ösztönözni ezt a folyamatot, mindenkit érdemei szerint, ha a feltételek teljesülnek” – tette hozzá.
Az EU-küldöttség vezetője szerint a nyugat-balkáni országok ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint az EU-tagok, hozzátéve, hogy a szervezet számít a térségre. Rámutatott arra is, hogy Oroszország élelmezési és energiaforrásokat használ fegyverként.
„Hat szankciócsomagot fogadtunk el egyhangúlag Oroszország ellen, bár ez részben az uniós polgárokat is érinti. De ezt azért tesszük, hogy biztosítsuk a békét, a jólétet és a biztonságot az európai kontinensen.”
Szeretnénk, ha a nyugat-balkáni országok csatlakoznának ehhez, köztük Szerbia is. Nemzetközi fórumokon közösen akarjuk elítélni Oroszország Ukrajna elleni agresszióját
– zárta mondandóját Giaufret.
(Borítókép: Alekszandar Vucsics és Vlagyimir Putyin 2018. október 2-án. Fotó: Mikhail Svetlov/Getty Image)