Örömteli hírrel kezdjük a Gombaszögi Nyári Táborból küldött riportunkat: a Sajó, ha nem is teljesen, de többé-kevésbé megtisztult! Legalábbis amikor a felvidéki magyarság 1928 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – működő, legnagyobb közéleti rendezvényéhez közeledve Rimaszombat, majd Pelsőc után áthaladtunk a nem is olyan rég még rozsdavörös, halott folyó hídján, hihetetlen látvány tárult a szemünk elé: pisztrángok fickándoznak a szemmel láthatóan a másfél hónappal ezelőttinél lényegesen tisztább, átlátszóbb vizében. Enyhén még rozsdás a víz színe, de ez már csak a folyó fenekén lerakódott üledék „bűne”. És tudni kell: a pisztráng roppant kényes hal, akárhol nem telepszik meg, ha felbukkan, sőt, fickándozik a Sajóban, akkor már nem lehet olyan nagy a baj. Legalábbis ránézésre olybá tűnik.

A tábor bejáratához érve Orosz Örs, a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) társalapítója és alelnöke, Nyitra megyei képviselő fogad állandó munkatársával, Rékával. Odabent, a táborban nagy a nyüzsgés, ki lehet tenni a telt ház táblát. Nem csoda, a pandémia okozta kétévi kényszerszünetet követően 2019 után most először randevúznak ismét a Felvidék bulizni és amellett értelmes pódiumbeszélgetéseket meghallgatni vágyói magyar fiataljai.

Megtörténik a regisztráció, kapunk egy chipes karperecet, amire pénzt – eurót – lehet, sőt kell feltölteni, merthogy a tábor üzleteiben, kocsmáiban, éttermeiben nem lehet készpénzzel fizetni, sőt, még bankkártyával sem. Az árak „combosak”, egy sima lángos 3,5 eurót kóstál, egy tejfölös négyet, a sajtos négy és felet. A „fapados” sör korsója két euró, és ehhez még hozzá kell számítani a nap végén visszaváltható pohár kéteurós tarifáját, a kézműves sörök árát le sem merem írni.

A táborban folyton szól a zene, egy zenekar az nyekergi, hogy „She's got a ticket to ride”, majd átvált a Paperback writerre, az embernek az a benyomása, hogy időgépbe került, és mindjárt előugrik az egyik fa mögül John Lennon. 

Pár lépéssel arrébb egy enyhén beviszkizett srác kappadókiai élményeiről mesél, nagy dumás a fickó, barátja hiába próbálja csitítani. A wifihelyzet nem a legfényesebb, a Tóth Károly-sátorban van jelszó nélküli internetkapcsolat, történetesen itt zajlanak a pódiumbeszélgetések.

Az első vendég Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Feledy Botond külpolitikai szakértő és Mózes Szabolcs, a Szövetség magyar párt alelnöke volt, pódiumbeszélgetésük a V4-ek együttműködésében mutatkozó hajszálrepedések érintése mellett az ukrajnai háború különböző aspektusait járta körbe. Miközben szóba kerül a konzervativizmus vélelmezett térnyerése Közép-Európában, Feledy Botond kirukkol egy bon mot-nak is beillő mondattal:

Ami régen a pap volt, az ma a coach...

Kétségtelen, megannyi átfedés tapasztalható a lelki támaszt nyújtó két szakember funkciójában...

Aztán még szó került olyan témákról, amelyeket vagy az egyik, vagy a másik oldal sajátított ki magának. Németh Zsolt megemlítette, hogy az úgynevezett „zöld kérdés” nem a baloldal privilégiuma, hiszen szerinte Magyarország az elmúlt évtizedekben a klímavédelem élvonalába került. Ebben a kontextusban joggal vetődik fel a kérdés: vajon a nukleáris energia most hová tartozik? Zöld energia-e vagy sem? Egy biztos: Dél-Szlovákia tele van napkollektorokkal, miközben Somoskőújfalutól Gombaszög felé autóztunk, egymást érték a napelemfarmok. És még arra is rámutattak a pódiumbeszélgetés résztvevői, hogy a Csallóközben van Közép-Európa legnagyobb ivóvízkészlete. A vitapartnerek megegyeztek abban, hogy a felvidéki magyar közösség politikailag ugyanolyan megosztott, mint az erdélyi vagy a délvidéki – bár a konzervatív többség kitapintható –, de az a lényeg, hogy senki se maradjon magára, senki se maradjon az út szélén. Ezen axióma fontosságát senki sem kérdőjelezte meg.

A pódiumbeszélgetés befejeztével Németh Zsolt nyilatkozott az Indexnek.

Rendkívül szomorú az a helyzet, ami Ukrajnában kialakult, február 24. után új időszámítás kezdődött a nemzetközi kapcsolatok történetében – hangsúlyozta Németh Zsolt. – Geopolitikai átrendeződés körvonalai látszanak, amely érinti az Egyesült Államok és Kína viszonyát, Európa és Oroszország helyzetét. Ebben a szituációban nagyon fontosnak tartom, hogy világosan megfogalmazzuk, mi az álláspontunk. Nem lehet kétséges a megítélés: Oroszország katonai agressziót követett el Ukrajna ellen, mint ahogy tette ezt az elmúlt évszázadban már több alkalommal, de az elmúlt évtizedekben nem akartuk észrevenni, hogy ilyen ma is lehetséges. Pedig volt már 2008-ban, 2014-ben intő jel. Nagyon nagy kérdés, elfogadjuk-e, hogy Európa élete újból a Brezsnyev-doktrína mentén bonyolódjon. Azok, akik átéltük a rendszerváltozást, ezt a doktrínát kívülről ismerjük, erről szólt 1956, 1968: nem lehet elhagyni az úgynevezett béketábort, mert ezt minden eszközzel megakadályozza a Szovjetunió. Ám ha egyértelműen és határozottan el is ítéljük ezt a katonai agressziót, az még nem jelenti azt, hogy úgy ítélnénk meg Oroszország jövőjét, hogy egy új vasfüggönyt kell felhúzni Európában, Oroszország köré. Sokan persze így gondolják, és az egyik legnagyobb kérdés, hogy merre fog az elkövetkező években a világ Oroszország-politikája haladni. De Oroszország – meggyőződésem szerint – itt fog maradni, és az egyik meghatározó globális kérdés, hogy milyen viszonyt fog kialakítani az említett nagyhatalmi partnerekkel. 

De van az éremnek egy másik oldala is, ami szintén nem elhanyagolható.

Ukrajnával szemben mi nem lehetünk közömbösek – folytatta a politikus. – Egyfelől ez nem a mi háborúnk, számunkra alapvető kérdés, hogy Magyarország semmiképpen se legyen ennek a katonai konfliktusnak a részese – katonai értelemben. Ezért is volt indokolt a fegyverszállítások ügyében a magyar tartózkodó álláspont. Ugyanakkor semlegesek sem maradhatunk. Létfontosságú volt, hogy Ukrajna Magyarországon keresztül tudta összekapcsolni a saját energiarendszerét a nyugat-európai ellátóhálózatokkal. De nagyon jelentős segítséget nyújtottunk a menekültek befogadásában és a humanitárius katasztrófa hatásainak csökkentésében. Úgy gondolom, hogy az a fajta aktív diplomáciai támogatás sem elhanyagolható, amit Ukrajna EU-tagjelölti státuszáért nyújtottunk, hasonlóképpen harcoltunk annak idején Ukrajna európai vízummentességéért, illetve a társulási megállapodás megkötéséért, ami 2013–2014-ben a Majdanhoz vezetett. 

Németh Zsolt ettől függetlenül kitért a kárpátaljai magyarság kérdésére is, amely komoly gondokat okozott a két ország viszonyában.

Voltak és feltehetően lesznek is még vitáink ebben a kérdésben Ukrajnával, de akkor, amikor folyik a háború, Magyarország elsődleges feladata volt, hogy zárójelbe tegye ezeket a nézetkülönbségeket. Természetesen nem tettük zárójelbe a kárpátaljai magyarságot, hiszen az ő sorsuknak a szívünkön viselése alkotmányos kötelességünk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ez a közösség ne váljon a háború áldozatává, hanem megőrizze puszta létét és identitását. 

A pódiumbeszélgetés sokunk számára legizgalmasabb gondolata volt, hogy nem árt, ha van egy ütközőállam – jelen esetben Ukrajna – Oroszország és Közép-Európa, ezen belül Magyarország között.

Nem engedhetjük meg azt, hogy Ukrajna eltűnjön a térképről – hangsúlyozta a külügyi bizottság elnöke. – Az ukrán szuverenitás, az ország területi integritásának a támogatása – függetlenül a majdani békemegállapodás konkrét kimenetelétől – alapvető magyar célkitűzés. Mint ahogy lesz Oroszország, úgy lesz Ukrajna is, amely, ismétlem, a legnagyobb szomszédunk, és feltehetően az is marad. Ezért kulcsfontosságú, hogy miként alakul a magyar–ukrán kétoldalú kapcsolatrendszer. Kedvező jelek mutatkoznak az elmúlt napokban, amelynek az első mozzanata az volt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök telefonon felhívta Orbán Viktort. Ebben a beszélgetésben Zelenszkij kérte, hogy Magyarország támogassa Ukrajna EU-s tagjelölti státuszát. Ezt követte az ukrán vezérkari főnök látogatása, majd Nagy István agrárminiszter ukrajnai vizitje. Azt gondolom, fontos, hogy ne csak a cselekvés, hanem a narratívánk szintjén is legyen világos, hogy Ukrajna mellett állunk.

No de hogyan értékeljük Ljubov Nepop budapesti ukrán nagykövet visszahívását?

Ebbe a folyamatba illeszkedik!

A továbbiakban Varga Judit igazságügyi miniszter, a Miskolci Egyetem kuratóriumának elnöke beszélt.

Miskolci lévén világéletemben tudatában voltam a Miskolc–Kassa régió egységének. Közép-Európának nem szabad fragmentálódnia, ezért fontos, hogy minél előbb épüljön meg a Miskolc–Kassa autópálya, hiszen Kassa a kelet-szlovákiai, Miskolc az észak-magyarországi régió központja. Kísérteties a hasonlóság a két terület között: 2019-ben Észak-Magyarországon 15 200, Kelet-Szlovákiában 15 300 euró volt az egy főre eső GDP, és mindkét régiót alapvetően jellemezte a kistelepülések nagy súlya. Egyértelmű, hogy egymásra vagyunk utalva – hangsúlyozta.

Nagyjából eddig tartott a Gombaszögi Nyári Tábor pénteki programjának hivatalos része. Majd következett a fiatalok által olyannyira várt Presser Gábor-koncert... 

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)