Észak-Koreában mostanában emlékeznek a Taedonggang sör gyártásának huszadik évfordulójára, miközben elhallgatják kapitalista gyökereit. A nemzeti sör előállítása tudniillik német és brit segítséggel kezdődött.
Az egyik legnagyobb tévhit a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal kapcsolatban az – legalábbis azok részéről, akik még soha nem jártak ott –, hogy tilos az ivás. Éppen ellenkezőleg: Dél-Koreához hasonlóan a sör és a szodzsu (a szerző megjegyzése: a szake-féle koreai rizspárlat) nagyon fontos része az észak-koreai kultúrának – jegyzi meg egy, az észak-koreai látogatásokra szakosodott kínai utazási iroda.
A Taedonggang a nyári hónapokban rendkívül népszerű a phenjani sörkertekben – holott a fogyasztóknak általában már fogalma sincs arról, hogy jellegzetes íze külföldi hagyatékból származik.
„Kim Dzsongil elnök, a nemzet vezetője viselt gondot” a sörgyár építéséről 2000-ben – írta nemrégiben az állami hírügynökség, amely méltatta a Taedgonggang két évtizedes múltját.
A hírekből ítélve a diktátor „kezdeményezte az új gyár építését, amely a legjobb minőségű sört állítja elő a nép számára”. A hírügynökség szerint ő választotta ki a gyár helyét is, és „alapos gondossággal törődött megépítésével”.
Ő maga és örököse, Kim Dzsongun figyelemmel kísérte a sörfőzde fejlődését, többször is ellátogatott a helyszínre, hogy „a sör ízének és minőségének további javítására ösztönözze a tisztviselőket és a dolgozókat, és így emelje a gyár becsületét a nép körében” – írja fellengzősen az állami média.
A sörfőzde évente hétszázezer hektoliter sört állít elő, amelyhez természetes vízforrást, valamint az északon termesztett árpát és komlót hasznosítja. A Taedonggang alkoholtartalma 5,7 százalék, ami szokatlanul magas egy Kelet-Ázsiában gyártott sör esetében, ugyanakkor eredetére utal.
Amikor az ezredfordulón, 2000-ben az Észak-Korea és a világ többi része még jó kapcsolatokat ápolt, a mai állapotokkal összehasonlítva viszonylag tehetős phenjani vezetés úgy döntött, hogy sörgyárat épít. A hazai know-how híján a legegyszerűbbnek egy külföldi sörgyártó üzem megvásárlása tűnt.
Német kapcsolatai révén Észak-Korea Uwe Oehms brókert kérte fel, hogy találjon a célnak megfelelő sörgyárat. A megbízott alaposan átfésülte Európa sörgyár-térképét, és kiderítette, hogy a Wiltshire megyei Trowbridge városában a brit Usher's sörfőzdét nem sokkal korábban bezárták, a gyártóegységet pedig eladásra kínálták.
Kissé meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy a vevő Észak-Korea
– mondta Gary Todd, aki az üzem bezárásáig sörfőzőmester volt. Felkérték, hogy segítsen az értékesítésben.
„Egy nap megérkeztek az észak-koreai kormánytisztviselők és néhány sörfőző, bár a napnál is világosabb volt, hogy semmit sem tudnak a sörfőzésről” – emlékezett vissza Todd a Deutsche Wellenek, aki szerint megjelent néhány orosz mérnök is, így a tárgyalások bábeli zűrzavarba torkollottak.
Rövidesen kiderült, hogy Toddnak kell megtanítania a tapasztalatlan észak-koreai sörfőzőket a folyamat minden egyes lépésére ahhoz, hogy az alapanyagokból sör szülessen. A gyorstalpaló tanfolyam öt hónapig tartott. Ez alatt az idő alatt a sörfőzdét és annak minden berendezését lebontották, gondosan becsomagolták, és előkészítették a szállításra.
„Lenyűgözte őket az Usher's berendezése, és izgatottak voltak, képesek lesznek-e a gyárat Észak-Koreába szállítani, majd újra felépíteni” – mondta. Mindent magukkal vittek, még a műanyagpoharakat is az italautomatákból, mert azt mondták, hogy otthon nem tudnak olyat szerezni.
A vécéülőkékre is igényt tartottak. Az egyikük a nyakába akasztott egyet, és úgy sétált büszkén – emlékezett vissza Todd.
Elvitték a padlóhoz rögzített csavarokat, és kíméletesen, egyenként szedték le a csempéket is.
A projekt vége felé az észak-koreaiak meglepték Toddot.
„Azt mondták a cégvezetésemnek: azt szeretnék, ha elmennék Észak-Koreába, állítsam talpra a gyártást, és tanítsam meg őket a sörfőzésre.”
A kétéves elkötelezettséget családjára való tekintettel nem vállalta.
Évekkel később azonban megkóstolhatott egy Taedonggangot, amikor egy újságíró egy phenjani üzemlátogatás után meglepte a szuvenírrel.
Nagyon jó volt, sokkal jobb, mint amire számítottam
– idézte fel a mester
Az észak-koreaiak is büszkék nemzeti sörükre, amely a Phenjant átszelő Taedong folyóról kapta a nevét.
„Meglepett, hogy mennyire átható az íze, legalábbis a japán sörökhöz képest” – vallja Csung Hjon Szuk, egy Japánban élő észak-koreai, aki korábban rendszeresen visszautazott hazájába.
„Phenjan központjában, a Taedong partján sörkertek nyíltak. Az emberek a nyári hónapokban munka után oda jártak lazítani, és a barátaikkal találkozni” – mondta.
Az Észak-Koreával szembeni nemzetközi szankciók miatt ma már gyakorlatilag lehetetlen az országon kívül Taedonggang sört vásárolni. A koronavírusjárvány miatt lezárt kínai határ még nehezebbé tette beszerzését.
„Emlékszem, hogy sötétebb volt, mint a japán sör, az íze pedig közelebb állt az angol ale-hez” – állítja Csung Hjon Szuk.
Borítókép: Kim Won-Jin / AFP)