Végül több mint hetven év után egy nyughatatlan ausztrál tudós fejtette meg a somertoni férfi esetét.
1948 december 1-jén az Adelaid város közelében lévő Somerton Beach strandján a kora reggeli sétálók egy férfi holttestére bukkantak. A férfi egy tengerparti védőgátnak dőlve ült a homokban, keresztbe tett lábakkal. Szokatlanul jólöltözött volt, öltönyt, nyakkendőt viselt, kabátja hajtókáján egy félig elszívott cigaretta feküdt, de égésnyomok nem voltak a ruhán. Gondosan pucolt cipőt viselt.
Amikor a rendőrök megérkeztek és átvizsgálták a ruháját, csak rágógumit, gyufát, egy doboz cigarettát, vonat- és buszjegyet találtak nála, illetve egy perzsa verseskötetből származó oldal egyetlen sorát, amelyen az volt olvasható, hogy „tamám sud”, ami fárszi nyelven annyit tesz, bevégeztetett. A negyvenes éveiben járó férfi elegáns ruhájáról minden márkacímkét levágtak.
Végül bevitték a patológiára, ám a boncolás sem vezetett eredményre, annyi derült csak ki, hogy megnagyobbodott a lépe és a mája, a gyomrában kevés vért találtak, ami utalhatott volna mérgezésre, viszont sem a véréből, sem pedig a vizeletéből nem tudták kimutatni méreg nyomait. A halottkém azonban nem zárta ki, hogy olyan mérget kaphatott vagy vehetett be, amely rövid időn belül nyomtalanul lebomlik.
Nagyon izmos vádlijai voltak, és lábujjai úgy voltak megnyomorgatva, mintha hosszú időn át a kelleténél egy számmal kisebb cipőbe lettek volna beleerőszakolva. Később volt, aki feltételezte, hogy egykor balett-táncos lehetett az ismeretlen. Fogai nagyon jellegzetesek voltak, és szokatlanul nagy fülkagylókat írtak le.
A rendőrség a közeli vasútállomáson talált egy elhagyatott bőröndöt, amely valószínűleg a férfié volt, mert rábukkantak benne egy ugyanolyan színű spulni cérnára, mint amilyennel az egyik nadrágzsebét megvarrták. A bőröndben semmi olyasmire nem bukkantak, ami segítette volna az azonosítást.
Ujjlenyomatot is vettek tőle, és elkezdték a rendszerben összehasonlítani más ujjlenyomatokkal, sőt még az FBI-nak és a Scotland Yardnak is megküldték, de nem volt egyezés. Hónapokkal később egy férfi jelentkezett a rendőrségen, és leadott egy könyvet, amelyet az eset utáni napon talált az autójában. Nem fordított rá figyelmet, csak akkor, amikor hallotta, hogy egy perzsa versrészletet is találtak a somertoni férfi zsebében. A könyv a Rubáiyát volt, amely a perzsa csillagász-költő, Omár Kháyyám verseit tartalmazta. Utolsó oldalát kitépték, azt az oldalt, amely a már említett két szót, a „tamám sudot” tartalmazta.
A könyv hátsó borítóján látszólag véletlenszerű betűk listájára bukkantak, amelyekről azt feltételezték a hidegháború kezdetén, hogy talán egy Ausztráliában élő szovjet kém kódjait tartalmazta, végül nem tudták megfejteni. Viszont volt benne egy telefonszám, amely egy ápolónőé volt, aki öt percre lakott attól a helytől, ahol a testet megtalálták. Amikor a rendőrök felkeresték, tagadta, hogy ismerte volna a férfit, és tudná, ki az ismeretlen, viszont nagyon bizonytalanul viselkedett. A nő valódi nevét csak évtizedekkel később hozták nyilvánosságra.
Az Adelaide-i Egyetem professzorát, Derek Abbottot mindig is izgatta a somertoni férfi esete. A professzor a férfiről készített halotti gipszmaszkban talált hajszálak alapján kezdett el vizsgálódni. Amikor kiderült, hogy a könyvben talált telefonszám valójában egy Jo Thomson nevű nőé volt, a professzor 2009-ben megpróbálta felkutatni, hogy beszéljen vele, ám két évvel korábban meghalt. Egyetlen fia azonban profi balett-táncosvolt. Egykori fényképek alapján az is világos lett, hogy ugyanolyan jellegzetes fogai és fülei voltak, mint a somertoni férfinak. Mire megtalálta Jo Thomson fiát 2009-ben, kiderült, hogy hónapokkal korábban meghalt. Volt egy lánya, Rachel Egan, aki viszont semmit nem tudott feltételezett nagyapja haláláról. Tavaly egyébként a rendőrség exhumálta a somertoni férfi maradványait, hogy DNS alapján próbálják meg kideríteni, ki volt valójában. Abbott professzor megkérte az ismert és a döglött akták felderítésében sikeres amerikai igazságügyi szakértőt, Colleen Fitzpatricket, hogy segítsen végre kibogozni a rejtélyes ügyet.
A kapott DNS-minta alapján elkezdtek egy feltételezett családfát összerakni. Négyezer lehetséges névből indult a keresés, amelyet sikerült leszűkíteniük, és ez Carl Webbhez vezetett, mert egyedül az ő halálának dátumát nem jegyezték fel. Utána megkeresték a férfi még élő rokonait, tőlük is DNS-mintát vettek, hogy kétséget kizáróan beazonosítsák Webbet, ami végül is sikerült.
Abbott professzor szerint keveset tudni Webbről, aki 1905-ben született Melbourne külvárosában. Hat gyerek közül ő volt a legkisebb. Később feleségül vette Dorothy Robertsont, aki utána Doff Webbként élt a férfi mellett. Idővel a férfi elhagyta a nőt, aki Ausztrália déli részébe költözött.
Valószínű, hogy Carl Webb azért ment Adelaide-be, hogy a nő nyomára bukkanjon
– mondja az egyik lehetséges változatot a professzor. Mivel válófélben voltak, elképzelhető, hogy a nő kiadta Webb útját, aki ezt nem tudta elviselni.
(Borítókép: A Somerton Park Beach 2020. március 28-án. Fotó: Peter Mundy / Getty Images)