Az Oroszország által február 24-ét követően megszállt ukrán területeken egyre nagyobb ellenállási mozgalom bontakozik ki az oroszokkal szemben. Az ukrán partizánok orosz tisztviselőket és a velük kollaborálókat gyilkolnak meg, vasúti síneket rongálnak, szabotázsakciókat szerveznek, patriotikus falfirkákat és röplapokat terjesztenek. Legalább ennyire fontos az orosz csapatok mozgásáról és a lőszerraktáraik helyzetéről szóló hírszerzési információk átadása az ukrán vezérkarnak. A partizánok az elmúlt hónapokban meglehetősen nehézzé tették az Ukrajna déli területei feletti teljes kontroll megszerzését az orosz vezetés számára, de az eddigi talán legfontosabb eredményük a tavaszra tervezett referendumok ellehetetlenítése volt. A következő feladat a szeptember 11-ei referendum megakadályozása lesz, amelyre Moszkva már hónapok óta alaposan készül.
„24. 08. 2022. Ahogy visszatérünk, minden jóra fordul” – szól az egyik, Herszonban kiragasztott optimista röplap. „Ha nem sikerül a HIMARS-nak, majd besegítenek a partizánok” – olvasható egy másikon. Az elmúlt hónapokban az orosz hadsereg által megszállt területek utcáit és köztereit ellepték az ehhez hasonló röplapok és ukrán nemzeti színekben készült graffitik. Ahogy az orosz katonáknak és kollaboránsoknak szánt fenyegető plakátok is: „Halál az ellenségre!”,
„Orosz katona, fordulj hátra, tudjuk, hogy merre jársz” – ezek már egy-egy melitopoli röplapról származnak.
Az ilyen plakátokra rápillantó orosz katona komolyan is kell hogy vegye a fenyegetést: nem telik el olyan nap, hogy a helyi Telegram-csatornák ne számolnának be felrobbantott kollaboráns autójáról vagy itt-ott meggyilkolt katonákról. Az elmúlt hónapokban a helyi partizánok legalább egy tucat sikeres merényletet hajtottak végre ismert kollaboráns vezetőkkel szemben, de a kisebb incidensek száma mindennapossá vált.
Néhány napja, szombaton az oroszok által megszállt Melitopolban robbant fel egy haditechnikai géppark és a helyi katonai adminisztráció irodája. Vasárnap egy Melitopol melletti vasúti híddal végeztek, de a héten történtek rejtélyes robbantások a Krím félszigeten is. A kollaboránsok elleni merényletek közül lehet említeni Vlagyimir Szaldo, a herszoni orosz adminisztráció vezetőjének az augusztus eleji megmérgezését, Energodar polgármesterének, Andrej Sevcsik házában történt májusi robbantást, vagy Jurij Turulev, Alekszej Kovaljov, Dmitrij Szavlucsenko helyi politikusok személyautóinak a felrobbantását.
В Херсоне подорвали автомобиль в котором был начальник исправительной колонии №90 Евгений Соболев, который перешел на сторону оккупантов pic.twitter.com/bth6jQhwwZ
— Тишком-Нишком (@TyshkomNyshkom) June 18, 2022
Az orosz oldalra átállt herszoni büntetés-végrehajtási kolónia vezetője, Jevgenyij Szoboljev elleni merénylet 2022 júniusában.
Az ukrán partizánmozgalom nem a semmiből és nem is váratlanul jött létre: Kijev már a háborút megelőző hónapokban készült rá. Az Egyesült Államok nagyjából október végétől minden nyilvános és informális csatornán állította: Oroszország háborúra készül Ukrajna ellen. Az ukrán vezetés nyilvánosan tagadta a támadás lehetőségét, de nagyon úgy tűnik, hogy a háttérben komoly készülődés vette kezdetét. Ennek része volt a territoriális védelem és a partizánhálózat létrehozása.
2022. január 1-ével indult „A nemzeti ellenállás alapjairól” szóló elnöki rendelet. Ebben rögzítették a territoriális védelem rendszerének az alapjait, amely magában foglalta a katonai és polgári összetevőket. A territoriális védelembe önkéntes alapon bármely, 18 év feletti ukrán állampolgár beléphetett, a megszállás alatti területeken élők (akkor ez még csak a Krím félsziget, valamint a donyecki és luhanszki megyék egy részét érintette) teljesen konfidenciális alapon tehették ezt meg. A belépők katonai veterán státuszt kaptak, amely szociális állami juttatásokat is jelent számukra.
A következő lépés volt a január 27-én elfogadott „nemzeti ellenállásról” szóló törvény, amely az ukrán lakosság felkészítésére vállalkozott az ellenséggel szemben. A partizánok gerincét éppen a territoriális védelembe belépők jelentették. Február elejétől az ukrán közösségi médiában itt-ott felbukkantak toborzó felhívások. A csatlakozóknak alapvető katonai és orvosi felkészítést ajánlottak.
A partizánrendszer létrehozásáról év elején beszámoló orosz média lényegében kifigurázta Kijevet, mondván, érthetetlen, hogy ezek a II. világháborút idéző alakulatok ki ellen is akarnak harcolni pontosan. Nem is tévedhettek volna nagyobbat.
A megszállt területeken működő ukrán ellenállás működéséről valójában nincs olyan sok információnk. Kezdetben a felkészítést az ukrán nemzetbiztonság (SZBU), a helyi katonai stábok, a katonai hírszerzés és az ukrán Különleges Műveleti Erők (SZSZO) végezték. Márciustól a felkészítési feladatok egy részét átvette az akkor létrehozott Nemzeti Ellenállás Központja.
A partizánmozgalmat a 2016-ban létrehozott ukrán Különleges Műveleti Erők (SZSZO) koordinálják. Az SZSZO a 2014-es katonai kudarcokat követő hadsereg-modernizáció keretében alakult, ahol a kiképzés és az irányítás már teljes egészében a NATO modellje alapján valósult meg. Az SZSZO műveletei titkosítottak, ezért a partizánok pontos működéséről vélhetően legalább a háború végéig nem is lesznek pontos háttér-információink.
Alapos kutatómunkával ugyanakkor nagy vonalakban felvázolhatóak a működés alapjai. Az SZSZO koordinációjával megvalósuló, szervezett ellenállásban a helyi polgári lakosság mellett vélhetően hivatásos katonák is részt vesznek. Bizonyos források alapján az arány 60-40% lehet a hivatásos egységek javára.
A partizánok pontos létszámát nem tudjuk, de jelzésértékű lehet, hogy a Nemzeti Ellenállás Központja által készített felkészítő anyagokat csak március folyamán több mint százezer alkalommal töltötték le.
Az anyagban többek között arról olvashatunk, milyenek lehetnek az erőszakmentes ellenállás formái, hogyan lehet beállítani az orosz cenzúra kikerülését szolgáló VPN-t, mit kell tenni vegyi fegyverekkel történt támadás esetén, vagy hogyan érdemes viselkedni fogságba kerüléskor. De akadnak közte olyan praktikus tanácsok is, mint „az ellenséges tank hatástalanítása”, vagy „mit kell tenni akkor, ha ellenséges drónt szúrtam ki”.
A partizán-ellenállás elsődleges központjai Herszon, Energodar és Melitopol városok, illetve azok környéke, de az elmúlt időszakban egyre gyakoribbak az ukrán akciók a Luhanszki területeken és a Krím félszigeten is.
A megszállt területeken különböző partizáncsoportok működnek. Ezek egyike például a herszoni megyében tevékenykedő „Жовта Стрічка”, vagyis „sárga szalag”. A csoportnak mintegy hatezer tagja van a Telegramon.
Украинские партизаны призывают жителей Херсона отказываться от российских паспортов
— Invisible (@bosman199) August 8, 2022
Соответсвующие листовки распространяет движение сопротивления оккупационным властям «Жовта стрічка» («Желтая лента»). pic.twitter.com/ZXrkLEctqp
„Elfogadod az orosz útlevelet? Oké, de akkor készülj fel arra, hogy bármely, közösségi oldalon közzétett posztért börtönbe kerülhetsz” – olvasható az egyik röplapon Herszonban.
Az orosz agresszióval szembeni ellenállásnak persze számos formája lehet, és itt nem feltétlenül kell fegyveres akciókra gondolni.
A partizánműveletek egyik következménye lett, hogy az orosz médiában most már kitakarják a velük együttműködők arcát, mert egy-egy ilyen riport komoly veszélybe sodorhatja őket.
A tét persze nem kicsi: ha a megszálló hatóságok rajtakapnak valakit egy ukrán plakát kiragasztásán, akkor a legtöbb esetben „terrorizmus” vagy „hazaárulás” vádjával ítélhetik el. Rosszabb esetben az adott személy egyszerűen eltűnik. Ilyen eltűnt személyekre tucatszámra van példa, és hozzátartozóik hónapok óta semmit nem tudnak a sorsukról. A nagyobb városokban járőröző orosz katonák továbbá rendszeresen megállítják a buszokat és személyautókat, és átvizsgálják az utasokat.
Bármilyen jele annak, hogy az illető támogathatja az ukrán hatóságokat – akár egy üzenet vagy fotó a telefonján – letartóztatáshoz vezethet.
A következő hetek legfontosabb tétje a megszállt területeken szeptember 11-re tervezett orosz referendum lesz. Moszkva április óta „referendumot” próbál szervezni a területek hovatartozásáról, de adminisztrációs akadályok és a helyi lakosság ellenállása miatt ez eddig meghiúsult. A korábbi tervekkel ellentétben a referendum már nem a területek elkülönüléséről szólna, a 2014-ben függetlenséget hirdetett Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok (DNR és LNR) mintájára, hanem a kérdés konkrétan az Oroszországhoz való csatlakozásról fog szólni.
Így július óta a háború újabb szakaszaként versenyfutás kezdődött a Herszoni és Zaporizzsjai területeken. Az oroszok minden erővel a referendum megszervezésén dolgoznak, miközben a helyi ellenállás és az ukrán hadsereg próbálja megakadályozni azt.
És hogy miért számít egy olyan referendum meghirdetése, amelyet az égvilágon senki nem ismerne el? Mert onnantól kezdve az orosz védelmi doktrína alapján ezek a területek is orosz közigazgatás alá kerülnek. A területek hovatartozása onnantól az Orosz Föderációban tabutéma (ahogy a Krím félsziget helyzete is), és az ukrán visszaszerzési kísérletekre akár nukleáris válasz is adható.
„2022. szeptember 11-én az orosz katonai csapatok a jóindulat gesztusának jegyében megadják magukat” – olvasható az egyik partizánbrosúrán a referendummal szemben, ami egyben egy utalás is az oroszok Kígyó-szigetről történt kivonulására. Bár tömeges megadásra a következő hetekben azért aligha lehet számítani, de az orosz katonák a megszállt területeken nincsenek könnyű helyzetben.
(Borítókép: Ukrán katonák járőröznek Mikolajiv frontvonalán 2022. április 19-én. Fotó: Celestino Arce/NurPhoto/Getty Images)