Folyók és tavak száradtak ki az öreg kontinensen, ami komoly problémákat okoz a hajózás számára. Az apadó vízszint jó néhány korábban elsüllyedt kincset is felszínre hozott.
Ezek közül a legveszélyesebbek az úgynevezett „éhségkövek”, amelyeket a korábbi aszályok idején a folyók vízvonalába véstek, hogy figyelmeztessék a jövő generációit, hogy amikor a kövek a víz fölé kerülnek, nehézségek várnak rájuk.
A legtöbb kő a Cseh Köztársaságtól Németországon átfolyó Elba folyó partján bukkant fel újra. Az egyik kő, amelyet még a 15. században faragtak ki először, már 1616-ban is felbukkant, amikor a helyiek a „ha látsz engem, sírj” szavakat vésték bele.
A szerbiai Duna alacsony vízszintje a második világháborús hajók elsüllyedt, robbanóanyaggal megrakott maradványait hozta felszínre. A Prahovo közelében talált hajók egy 1944-ben elsüllyedt náci flotta részei voltak. A szárazság folytatódásával várhatóan további maradványok is előkerülnek.
Az olaszországi Pó folyóban is találtak fel nem robbant lőszereket. Júliusban mintegy 3000 embert evakuáltak egy Mantova városához közeli faluból, miközben a szakértők eltávolítottak és biztonságosan felrobbantottak egy korábban elsüllyedt második világháborús bombát.
Egy 1943-ban elsüllyedt, németek által használt uszály is előkerült a Pó folyóból. A helyiek a vízszint csökkenésével néhány hónapja meglátták a zibellói uszályt, amelyből a szárazság folytatódásával egyre több látszódott – írja a BBC.
A római Tevere folyó alacsony vízszintje egy olyan ősi híd romjait hozta felszínre, amelyet valószínűleg még Nero császár építtetett Kr. u. 50 körül. Alacsony vízállásnál mindig is lehetett látni a romok egy kis részét, de most a szokásosnál sokkal többet lehet látni az építményből. A romok a modern Vittorio Emanuele II. híd alatt fekszenek.
Spanyolországban a „spanyol Stonehenge” a Caceres tartományban található Valdecanas víztározóban bukkant fel. A hivatalosan Guadalperal dolmenjének nevezett, kövekből álló kör a feltételezések szerint i. e. 5000-ből származik. Egy régész 1926-ban fedezte fel őket, de a területet 1963-ban egy vidékfejlesztési projekt során elárasztották. Azóta csak négy alkalommal voltak láthatóak a kövek.
A Portugáliával határos Galíciában az év elején egy „szellemfalu” került elő, mivel a szárazság drámai módon kiürítette egy víztározó vizét. Aceredót 1992-ben árasztották el, hogy helyet alakítsanak ki a víztározónak. Néhányan az egykori lakosok közül visszatértek, hogy szétnézzenek a mára romos épületekben.
A derbyshire-i Derwent faluban egy templom romjait vélték felfedezni. A falut az 1940-es években elárasztották, hogy helyet csináljanak a Ladybower víztározónak. A cornwalli Colliford Lake víztározónál régi fák maradványait tárták fel. A Bodmin Moorban lévő területet az 1980-as években árasztották el.
A délnyugat-angliai Swindonban, a Lydiard Parkban pedig 17. századi kertek nyomai kerültek elő, miután a forró időjárás elpusztította a füvet, és a talajban lévő lenyomatok bukkantak fel. Hasonló „szellemkertek” jelentek meg a közeli Longleatben egy közeli kastélyban is.
(Borítókép: Egy második világháborúban elsüllyedt hajó roncsa a Pó folyó mentén. Fotó: Nicola Marfisi/AGF/Universal Images Group/Getty Images)