Milyen reakciókat váltott ki Oroszországban Darja Dugina halála? Befolyásolhatja a merénylet a háború alakulását? Milyen „gonosz dologra” készülhet Oroszország az ukrán nemzeti ünnepen? Vannak-e a német kancellárnak komolyan vehető ütőkártyái? Játszhat-e a török elnök kulcsszerepet a tűzszünet vagy a béke elérésében? Kosztur András történészt, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját kérdeztük.
Augusztus 20-án, szombat este autóba rejtett pokolgéppel meggyilkolták Moszkva közelében a nyugati sajtóban gyakran Vlagyimir Putyin „főideológusának” nevezett Alekszandr Dugin lányát, Darja Duginát. Az orosz nyomozó hatóság közleményében újságírónak és politikai szakértőnek nevezte a merényletben életét vesztett nőt. A célpont azonban nem biztos, hogy ő volt, hanem a „Putyin agyának” hívott apja is lehetett. Dugin prominens eurázsianista filozófus, akiről korábban többször is azt írták, közel áll az orosz elnökhöz, de évek óta azt is állítják róla, hogy a Kremllel való kapcsolata már meglazult, és valójában semmilyen befolyása sincs az orosz politikára. Az Egyesült Államok Dugint és a lányát is szankciókkal sújtotta az Ukrajna ellen indított háborús agresszióban játszott szerepük miatt.
Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója az Indexnek azt mondta: az ukrajnai orosz „különleges hadművelet” támogatói körében óriási felháborodást váltott ki Darja Dugina halála, többen súlyos válaszcsapást követeltek, és az ukrán szolgálatokat, esetleg azok „nyugati patrónusait” vádolták a merénylet elkövetésével. Az úgynevezett háborúellenes ellenzéki körök közül azonban sokan gúnyolódtak is Alekszandr Dugin lányának halálán.
A merénylet annyiban befolyásolhatja a háború menetét, hogy a krími incidensekhez hasonlóan további eszkaláció felé vezet, emellett radikalizálja az orosz közvéleményt, legalábbis annak a hadműveleteket támogató részét
– fogalmazott lapunknak az elemző.
Kosztur András szerint, bár az ukrán vezetés tagadja a szerepét, egy ilyen merénylet illeszkedne a viszonylag könnyű célpontok elleni látványos támadások ukrán stratégiájába.
„Miután a hosszasan beharangozott herszoni ellentámadás elmaradt, Kijevnek szüksége van valamilyen sikerre, ami az ellenségben félelmet kelt, az ukrán erőket pedig lelkesítheti. A sajtóban Putyin agyaként és főideológusaként ábrázolt Dugin elleni közvetlen vagy közvetett támadás erre alkalmas is lehetett” – mondta az elemző.
Kijev álláspontja az, hogy orosz belharcok vezettek a merénylethez. Volodimir Zelenszkij elnök főtanácsadója közölte: Ukrajnának semmi köze nem volt a robbantáshoz. Az orosz hatóságok Ukrajnát vádolják a robbantásos gyilkossággal.
„Ilja Ponomarjov Ukrajnába emigrált egykori orosz képviselő egy olyan verziót vázolt fel, miszerint orosz ellenzéki partizánok lehettek az elkövetők, akikkel ő korábban is kapcsolatban állt, segítette őket és több hasonló akciót is végrehajtottak már. Már ez is közvetetten ukrán szálnak volt tekinthető, amelynek célja az lehetett, hogy bár Kijev nem ismerheti be az akciót, kommunikációs szempontból érdeke, hogy – legalábbis az orosz közvéleményben – őt lássák az akció mögött, akár az ukránok követték el, akár nem. Más kérdés, hogy az FSZB elég gyorsan előállt egy meglehetősen részletes verzióval, és a merénylet elkövetésével egy nőt vádolnak, akit szerintük az ukrán titkosszolgálat bízott meg” – fejtette ki Kosztur András.
Hétfőn, vagyis augusztus 22-én az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egy ukrán állampolgárságú nőt gyanúsított meg Darija Dugina meggyilkolásával. Az MTI azt írta, hogy az FSZB szerint az 1979-es születésű Natalja Vovk július 23-án érkezett Oroszországba 2010-es születésű lányával, Szofiha Sabannal, és abban a házban bérelt lakást Moszkvában, ahol Dugina lakott, hogy kémkedjen kiszemelt áldozata után.
Az FSZB azt is állította, hogy az ukrán nő által használt Mini Cooper gépkocsin az oroszországi belépéskor a donyecki szakadár köztársaság rendszáma volt, amelyet később kazah, az ország elhagyásakor pedig ukrán rendszámra cserélt le. Az orosz biztonsági szolgálat szerint Vovk több ukrán titkosszolgálat megbízásából követte el a gyilkosságot, de nem nevezték meg ezeket.
Vlagyimir Putyin orosz elnök táviratban fejezte ki részvétét a meggyilkolt Darja Dugina családjának. Egy hétfőn megjelent nyilatkozatban Alekszandr Dugin egyértelműen arra utalt, hogy a merénylet kitervelőit Ukrajnában kell keresni, azt írta, Oroszország ellenségei „alattomosan, sunyi módon ölték meg” lányát. „A szívünk nem pusztán bosszúra vagy megtorlásra szomjas. Ez túl sekélyes volna, nem orosz. Mi kizárólag a győzelmünket akarjuk… Győzzenek hát, kérem!” – közölte Dugin.
Augusztus 24-én ünnepli Ukrajna, hogy az ország 1991-ben elszakadt a Szovjetuniótól és kikiáltotta függetlenségét. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a napokban arról beszélt, hogy a héten az ukrán nemzeti ünnephez kapcsolódva – amikor már fél éve tart a háború – „gonosz dologra” készülhet Oroszország.
Kosztur András szerint az, hogy Oroszország szimbolikus dátumokhoz igazítja a lépéseit, gyakran merül fel a sajtóban és a közbeszédben, de ritkán nyer igazolást.
„Tény, hogy a herszoni ellentámadás elmaradásával párhuzamosan ukrán oldalon egyre gyakrabban beszéltek arról, hogy az erre a frontra áthelyezett orosz csapatok támadást indíthatnak Mikolajiv vagy Krivij Rih irányában, és ez nem is zárható ki, biztosat erről nem állíthatunk. Elképzelhető, hogy az ukrán erők fokozott aktivitása ezen a frontvonalon lépésekre kényszeríti az oroszokat” – vélekedett az elemző.
Korábban az ukránok azt tűzték ki célul, hogy szeptemberre visszafoglalják Herszon régiót, először július 27-ét nevezték meg a hadműveletek kezdődátumának, majd egy augusztus 9-i légitámadást jelöltek meg annak.
Arra az elméletre reagálva, hogy az ukrán vezetés „akarhat kiprovokálni” egy orosz támadást, Kosztur András elmondta: nem feltétlenül támadás kiprovokálásáról van szó, „inkább arról, hogy szét akarják zilálni az oroszok terveit”, amelyek – amennyire ez megállapítható – valószínűleg arra irányultak, hogy a Donbász maradékának elfoglalása után „mondhatni hagyják kimerülni Ukrajnát”, és csak jövőre indítanak újabb nagyszabású támadásokat. Közben pedig integrálják Oroszországba a már elfoglalt területeket, és mintegy alternatívát állítanak a gazdasági és társadalmi válságba kényszerülő Ukrajnával szemben.
Az oroszok által ellenőrzött területek állandó tűz alatt tartása ezt a »békés« integrációs forgatókönyvet lehetetleníti el, beleértve a népszavazások megtartását, amelyek az Oroszországhoz csatlakozásról döntenének. Ha pedig az ellentámadásról szóló kommunikáció valóban csapatáthelyezésekhez vezetett orosz részről, akkor a donbászi előrenyomulást is lassíthatta ez az »információs-pszichológiai művelet«, ahogy azt az egyik ukrán elnöki tanácsadó nevezte
– tette hozzá a XXI. Század Intézet vezető kutatója, aki arra is felhívta a figyelmet: ha újabb komoly orosz támadások történnek az ukrán területek ellen, esetleg a krími csapásokra valamilyen megrázó választ adnak, úgy Kijev nagyobb eséllyel tudna további fegyvereket kérni a háborúba lassan belefáradó nyugati kormányoktól.
Kosztur András most úgy látja, az erőviszonyok az oroszoknak kedveznek, akik továbbra is kezdeményezőbbek a fronton, a tartalékaik sem merültek ki, ahogy azt egyesek várták, és a nemzetközi színtéren sem sikerült őket sarokba szorítani. Ami kérdéses, az az, hogy pontosan milyen lehetőségei vannak még Oroszországnak (tud-e újabb nagyobb támadásokat indítani vagy sem), illetve az, hogy az ukránok jelenlegi stratégiája képes-e szétzilálni az oroszok terveit, esetleg elbizonytalanítani a hátországot.
Utóbbi persze kockázatos is lehet ukrán szempontból, hiszen a háború gyorsabb lezárása iránti várakozás nemcsak a követelésekről való lemondás, de a totális háborúvá fokozás felé is elmozdíthatja az orosz vezetést
– jegyezte meg az elemző.
Egy augusztus 16-i Facebook-bejegyzésében azt írta: globális türelemjáték zajlik, amely során a szemben álló felek abban reménykednek, hogy az idő nekik dolgozik. Továbbá azt is kérdésként vetette fel, hogy a Nyugat, és elsősorban az Európai Unió meddig képes viselni a háború, illetve a szankciók terhét, a már tavaly ősszel is fennálló energiaválság súlyosbodását, valamint a menekültválságot.
Kosztur András az Indexnek hozzátette: az események alakulására az is döntő befolyással lehet, ha valahol másutt is eszkaláció történne, például Tajvan vagy Koszovó kérdésében.
Olaf Scholz német kancellár – szintén a napokban – arról beszélt, hogy a NATO soha nem jelentett fenyegetést Oroszországra. Elutasította azokat a vádakat, hogy a szövetség országai az ukrajnai háború előtt nem törődtek Oroszország biztonsági érdekeivel.
„Scholz külső várakozások és német érdekek közötti ingadozása tétovává teszi az álláspontját, ez pedig felőrli választói támogatását is, ezáltal még tovább csökkentve tekintélyét” – jelentette ki Kosztur András arra válaszolva, hogy a német kancellár mennyiben tudja befolyásolni az események alakulását, mennyire veszik komolyan, illetve milyen ütőkártyái lehetnek.
Az elemző elmondta: egy 80 milliós ország vezetőjeként befolyásolni tud bizonyos kérdéseket, és vélhetően van szerepe abban, hogy „a legőrültebb ötletek” lekerültek a napirendről vagy csupán félig-meddig lettek elfogadva (például a gáz- és az olajembargó), a fő irányvonalakat azonban nem Berlinben határozzák meg.
„Jellemző a német érdekérvényesítési képességekre, hogy Németország az ukrán vezetők részéről érkező nyílt sértésekre is csupán passzív engedetlenséggel – fegyverszállítmányok és anyagi támogatások visszatartása – tudott reagálni. Végül ez is célt ért, és Kijev visszafogta a kritikáját, de hónapokon át ez a csendes tűrés is rombolta Scholz nemzetközi tekintélyét” – mutatott rá a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
Arra válaszul, hogy mekkora szava van Európának az események alakításában, illetve az európai vezetők közül kinek van a legnagyobb szava, Kosztur András úgy fogalmazott: sokszor úgy tűnik, az európai országok már sikerként könyvelhetik el, ha elemi érdekeik nem sérülnek. „Miután megindul a békefolyamat, az európaiak mozgástere is bővül majd” – tette hozzá.
Az elmúlt időszakban Recep Tayyip Erdogan török államfő találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, illetve Kijevben is tárgyalt. A kérdés az, hogy a török elnök játszhat-e kulcsszerepet a tűzszünet vagy a béke elérésében.
Kosztur András szerint arra minden esély megvan, hogy közvetítőként szerepet kaphat majd a háború lezárásában, hiszen az eddigi megállapodásokban (az oroszok kivonulása Ukrajna északi részéből, gabonakereskedelmi egyezmény) is Törökország közvetített. Az azonban, hogy erre mikor kerül majd sor, ahogy a XXI. Század Intézet vezető kutatója kiemelte: elsősorban a szemben álló felek akaratán múlhat, azaz Oroszországén, Ukrajnáén, valamint az Egyesült Államokén, amelynek támogatása nélkül Ukrajna lényegesen rövidebb ideig tudna ellenállni Oroszországnak.
(Borítókép: Egy ukrán katona ül egy harckocsin 2022. május 12-én. Fotó: Yasuyoshi CHIBA/AFP )