Pályájukat tömegesen elhagyó tanárok, sztrájkok, bizonytalan gyerekek, dühös szülők, alacsony színvonalú oktatás, erőszak, ideológiai háború. Megkezdődött az új tanév az Egyesült Államokban. Egyes szakértők már nemcsak közoktatási válságról, hanem nemzeti katasztrófáról beszélnek, hiszen a jövő nemzedék sorsa forog kockán.
Várható volt, hogy a kritikus helyzet előbb-utóbb eléri a tűréshatárt. A Covid alatti lezárás, a Zoom-oktatás, majd az iskolába való visszatérés, a maszkban történő tanítás után az alulfizetett pedagógustársadalom egy része úgy döntött, hogy elég volt.
Mára 280 ezer betöltetlen tanári állás van Amerikában.
Pótlásuk szinte lehetetlen. Floridában veterán katonák, nyugdíjas rendőrök, tűzoltók álltak ideiglenesen munkába az iskolákban. Több városban, köztök San Francisco néhány oktatási intézményében áttértek a négynapos iskolai hétre.
A probléma nem új keletű, de eddig sikerült elodázni nemcsak a megoldást, de még a szembenézést is. Az elavultnak ítélt tekintélyelvű iskola szétverésével, a rosszul értelmezett diákszabadsággal lassan erodálódott a tanárok tekintélye. Az órák nagy részét nem a tudás átadására, hanem fegyelmezésre fordítják. De erre sincs megfelelő eszközük, hiszen a diákok bármikor visszaszólhatnak nekik. Egy-egy veszélyes körzetben örülhetnek, ha garázdaság nélkül, épségben megússzák a napot.
A fizikai veszély nagyon is valós, hiszen az 1999-ben a Colorado állambeli Columbine középiskolában történt tragédia óta
169-en haltak meg lövöldözésben: diákok, tanárok, iskolai dolgozók.
„Azért lettünk tanárok, mert szeretjük a gyerekeket, és nem azért, hogy élő pajzsok, testőrök, alkalmi rendőrök legyünk” – mondták a lövöldözésekben megsérült tanárok. Visszautasítják, hogy erődítményekben, örök félelemben dolgozzanak vagy hogy felfegyverezzék őket.
Szülői segítségre is egyre kevésbé számíthat az iskola a diszfunkcionális családok számának növekedésével.
Legrosszabb a helyzet a szegény körzetekben, ahol sem a szülő, sem a diák nincs motiválva, hogy iskolai kötelezettségének eleget tegyen. Hogyan tudott volna tanulni a gyermek a Covid idején, szülői felügyelet és internet nélkül?
A legszegényebbek az egyetlen napi étkezéstől, az állami iskolák által biztosított ebédtől is elestek a lezárások idején.
A jelenlegi közoktatással rabszolgákat nevelünk saját állampolgárainkból. A minőségi munkát tudás hiányában képtelenek lesznek Amerikában amerikaiak elvégezni
– jelentette ki 2005-ben Bill Gates. A helyzet azóta sem sokat változott. A Nemzeti Oktatási Statisztikai Központ 2019-es felmérése szerint olvasásból a nyolcadikosok 29, matematikából 31, természettudományokból 33 százaléka nem tudja teljesíteni az alapkövetelményeket.
A legalacsonyabb szintre a színes bőrűek és a spanyol ajkúak kerültek, az utóbbiaknak még az angol nyelvvel is meg kell küzdeniük. A kisebbségek közül a fegyelmezett, ambiciózus ázsiaiak eredményei messze az átlag felett vannak.
Az Egyesült Államokban nincs központosított iskolarendszer, minden állam maga finanszírozza az oktatást, szabja meg a tantervet és a követelményrendszert. A tanulók közel 90 százaléka ebben a rendszerben tanul,
12 százalék jár fizetős magániskolába.
Tehetik ezt nemcsak a gazdagok gyermekei, hanem azok is, akiknek a szülei komoly anyagi áldozatot hoznak a minőségi oktatásért. A szakadék a magán- és közoktatásban végzettek tudása között évről évre mélyül. Az esélyegyenlőség futurisztikus idea marad.
Örökké hálás leszek lányaim magániskoláinak, nem csak az oktatás színvonaláért, hanem a fegyelemért, az intézmény szellemiségéért. Az iskola irányelveit írásban fektették le a tanév elején, amit a szülőkkel aláírattak.
Szerződést kötöttünk, amelyet mindkét félnek be kellett tartania. Alapkövetelmény volt a tanárok és diáktársak tisztelete, tiltották a bulizást, a durva beszédet. Alkohol, drog tilos volt minden iskolai rendezvényen. Kötelezővé tették az egyenruhát. A szülőnek nincs nagyobb áldás, mint hogy nem kell kamaszlányaival veszekedni a reggeli öltözésnél. Az egyenruha attól is megvédte a diákokat, hogy egymással versenyezzenek a külsőségek miatt.
Az állami iskolák tanárainak átlagfizetése évi 60 ezer dollár, 33 százalékkal kevesebb, mint bármely más diplomásé. Ez a fizetés kisebb helyeken talán elég lehet, de nagyvárosokban, különösen a drága New Yorkban, San Franciscóban vagy a techszékhelyen, a Szilícium-völgyben szinte lehetetlen belőle megélni.
Nem csak amerikai, hanem globális jelenség, hogy matematikatanárból óriási a hiány. A matematika szakon végzett hallgatók sokszoros fizetésért könnyen elhelyezkedhetnek startupoknál, informatikai cégeknél, ahol kevesebb a stressz, kevesebb a kritika, rugalmas a munkaidő.
Csak a tanári hivatás megszállottjai maradnak a pályán.
Már korábban is külföldieket, elsősorban kanadaiakat, Fülöp-szigetieket toboroztak a hiány pótlására. Az új helyzetben tovább kell keresgélni.
Az érdekvédelmi szervezet átment politikai mozgalomba és a Demokrata Párt legfőbb támogatója lett. Az iskolareformhoz pénzt követelnek a kormányoktól, de azt nem az intézményekre, pedagógusokra fordítanák, hanem a bürokráciára. A szakszervezet 2005-ben már látványosan összecsapott Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzóval, aki népszavazást kezdeményezett mások mellett két oktatási kérdésben. Schwarzenegger azt szerette volna, ha nem két, hanem öt év gyakorlat után véglegesítik a tanárokat.
Azt is támogatta, hogy kiskorú lányokat ne vihessen el az iskola a szülő értesítése nélkül abortuszra. Mindkét indítványát leszavazták. A pedagógus-szakszervezet 100 millió dollárt költött a gyermek, a tanár, a jövő ellenségének lefestett kormányzó lejáratására.
Minden választási kampány egyik vezető témája a közoktatás reformja. Mivel a lepusztult közoktatás elsősorban a hátrányos helyzetű diákokat sújtja, a Demokrata Pártnak elemi érdeke lenne a gyökeres változtatás, ehelyett fenntartva a status quót, csupán apró módosításokat terveznek, és több pénzt kívánnak adni az iskoláknak.
A politikusok képmutatását mi sem jelzi jobban, mint hogy elméletileg hangosan kiállnak az állami iskolák mellett, de Jimmy Carter kivételével mindegyik elnök magániskolába küldte gyerekeit.
Utoljára a republikánus George W. Bush mert hozzányúlni a közoktatáshoz 2002-ben. A cél az volt, hogy minden tanuló a harmadik osztály végére tudjon olvasni. Az előmenetelt évenkénti vizsgákkal ellenőrzik, attól az iskolától, amelyik az alapvető normákat nem teljesíti, meg lehet vonni az állami támogatást, és a szülőnek joga van más iskolába átvinni gyermekét. A törvény végre kimondta, hogy követelményrendszer, fegyelem, ellenőrzés nélkül nem lehet oktatni. 2015-ben módosították a törvényt és visszautalták az ellenőrzést a szövetségi államok hatáskörébe, vagyis a törvényt szétverték.
De Barack Obama sem járt jobban. 2010-ben, amikor egy általános alapelveket, iránymutatókat tartalmazó alaptantervet szeretett volna bevezetni. A cél az lett volna, hogy egységes értékek szerint tanítsák például a történelmet, az irodalmat. Ne a tanár egyéni ízlése szerint olvasson a diák harmadrangú feminista, kisebbségi, politikai töltetű könyveket. A javaslatot számos író, tudós támogatta, de mindhiába. Rányomták a kommunista bélyeget. Központositani akarja az oktatást, el akarja venni a tanári szabadságot? Tűrhetetlen.
Az ideológiai harc mindig is jelen volt az amerikai iskolákban. A konzervatívok komolyabb morális oktatást vártak el, határozottan tiltakoztak az ellen, hogy a hetero- és homoszexualitás minden apró részletébe beavassák a kisiskolásokat. A liberális csoportok árgus szemekkel figyelték, hogy az állam és egyház szétválasztása teljes mértékben megtörténjen az oktatásban.
A radikális baloldali woke mozgalommal ez a harc háborúvá vált.
Már az iskolások is elitélik a rasszizmust, homofóbiat, kiállnak a transz jogokért, bocsánatot kérnek a fehér bűnökért.
Át akarják írni az amerikai történelmet, ki akarják iktatni az alapító atyákat, korábbi hősöket. San Franciscóban meg akarták változtatni az Abraham Lincolnról, George Washingtonról, Thomas Jeffersonról elnevezett iskolák nevét. (A hatalmas tiltakozás miatt ettől kénytelenek voltak elállni.)
A woke iskolai mozgalom a nagyvárosok elit balos iskoláiból, többek között New Yorkból indult, de ma már országszerte elterjedt, sok külső támogatással.
Megyn Kelly, a Fox, majd az NBC sztárműsorvezetője elmesélte, hogy miért vitte el három gyermekét az iskolából. Kellynek nem volt kifogása a baloldali szellemiség ellen, de az már túl sok volt neki, hogy óvodáskorban már aktivistákat akarnak nevelni. Nyolcéves fiának háromhetes transzgender kísérleti programban kellett részt vennie. Hatéves óvodás kisfiának levelet kellett írnia arról, hogy miért rossz a clevelandi indiánok kabalafigurája. Kelly jobban örült volna, ha kisfia előbb le tudja írni Cleveland nevét és utána szervezik be aktivistának.
A mozgalom terjedésén feldühödve konzervatív szülői csoportok ellenőrizni akarják az iskolákat, a tantervet, órákat, tankönyveket, könyvtárakat. Részesei akarnak lenni minden döntésnek.
Más sem hiányzott a megélhetési gondokkal küszködő, túlterhelt egyszerű tanárnak, mint hogy ideológiai ütközőponttá tegyék az iskolát, baloldali aktivisták és felháborodott szülők között vergődjön. Csoda, hogy egyáltalán maradt még tanár Amerikában.
(Borítókép: Maszkot és arcvédőt viselő tanárnő segít egy első osztályos tanulónak a Stark Általános Iskola olvasási órán 2020. szeptember 16-án, Stamford Connecticutban. Fotó: John Moore/Getty Images)