A diákhitel elengedése megosztja az amerikai közvéleményt. A rendelet és az azt övező vita reflektorfénybe vonta az amerikai felsőoktatás pozitívumait és negatívumait egyaránt.
„Empatikus rendelet, amely megmenti az egyetemistákat, a jövő értelmiségét”. „Olaj az infláció tüzére.” „Aláássa az egyéni szabadságnak a felelősséggel párosuló amerikai alapelvét.” Ilyen és ehhez hasonló érveket lehetett hallani, amikor Joe Biden amerikai elnök múlt héten bejelentette az egyetemi diákhitelek részleges eltörlését. A szegényeknek 20 ezer dollárt, az évi 125 ezer dollárnál kevesebbet keresőknek 10 ezer dollárt engedett el. Az intézkedés évente 24 milliárd dollárral terheli majd a költségvetést.
Az Egyesült Államok több mint ötezer egyetemén 20 millióan tanulnak alapképzésen. (Közülük 1,7 millió folytatja tanulmányait mesterfokon.) A „bulizó” vagy „divatiskolának” bélyegzett gyenge felsőoktatási intézményektől a világ élvonalába tartozó, legmagasabb szintű kutatásokat is végző elit egyetemekig széles a skála. Az utóbbiakba nehéz bekerülni. Nemcsak kiváló középiskolai eredmények, a központi tesztek szinte hibátlan megoldása kell, hanem azt is figyelembe veszik, hogy a jelentkezőnek van-e olyan iskolán kívüli tevékenysége, ahol a kreativitását is megmutathatja. Magasak az elvárások, ádáz a versengés, de a végzős diákoknak kiváló ajánlólevél az itt szerzett diploma.
A legjobb egyetem címért nagy a verseny többek között a Stanford, a Harvard, az MIT, a Yale, a Princeton, a Berkeley és a Johns Hopkins között.
Az egyetemek büszkék híres hallgatóikra. A Harvardon végzett John F. Kennedy, Barack Obama, innen maradt ki a Facebook-alapító Mark Zuckerberg. A Yale öregdiákja Hillary Clinton, Meryl Streep. A Stanfordon diplomázott John Steinbeck Nobel-díjas író, Sergey Brin, Larry Page, a Google alapítói, a Princetonra járt F. Scott Fitzgerald író, Jeff Bezos, az Amazon alapítója.
Az intézetekbe külföldi diákokat is felvesznek, lényegesen magasabb tandíjért. Amerikai egyetemeken diplomázott számos miniszterelnök, államfő, politikus, mint Benjamin Netanyahu korábbi izraeli miniszterelnök, Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, Vincent Fox mexikói elnök, Albert monacói herceg.
A másik véglet a keveset követelő „party college”, ahol nem megerőltető a tanulás, de jól érzik magukat a hallgatók.
Az egyetemi évekhez szorosan hozzátartozik a pezsgő kampuszélet, író-olvasó találkozókkal, politikusok, Nobel-díjas közgazdászok, neves üzletemberek előadásaival, koncertekkel, színházi bemutatókkal, filmnapokkal.
A világ dolgai iránti egykori szenvedélyes, intellektuális érdeklődés az utóbbi években némileg visszaszorult. Olyan nagy méretű megmozdulások, mint a 60-as, 70-es évek vietnámi háború elleni tiltakozása, ami a kaliforniai Berkeley Egyetemről indult, ma már elképzelhetetlen. A véleménycsere, a nézetek ütköztetése is kihalófélben van.
Egy felmérés szerint a Demokrata Párthoz közeli hallgatók 62 százaléka soha nem költözne össze trumpista diákkal.
A sportban talán még van egyetértés. Ideológiai beállítottságtól függetlenül is lelkesen látogatják az egyetemi futball- és kosárlabda-mérkőzéseket. A sport egyébként is jelentős szerepet játszik az amerikai egyetemeken. Sportösztöndíjjal könnyebb bekerülni még az elit egyetemekre is, hiszen az olimpiai bajnokok rangot adnak az intézménynek. A sportösztöndíjjal történt visszaélés volt az utóbbi évek legnagyobb egyetemi botránya, aminek következtében többek között a hollywoodi sztár, Lori Laughlin is börtönbe került. A színésznő két lányát akarta bejuttatni a rangos University of Southern California egyetemre. Megvesztegette a sportvezetőt, hogy hamisan élsportolónak tüntesse fel gyermekeit.
A sportesemények előtt és után, de általában minden hétvégén jöhetnek a nagy bulik. Addig nincs is baj, amíg a szórakozás át nem csap mértéktelen alkoholfogyasztásba, ami a fiatalok életét is követelheti, mint például 2005-ben két Berkeley-diákét. A drogok, alkohol, a párokat egy éjszakára összehozó „hook-up” szokás lett a legfőbb előidézője az egyetemi megerőszakolásoknak, szexuális bántalmazásoknak.
Négy év után vége a viszonylag gondtalan, szabad egyetemi éveknek. És ekkor jön az első nagy sokk, kezdődik a depresszió, mert az alapfokon végzett hallgatók negyven százaléka nem kap a diplomájának megfelelő állást. Többek között azért sem, mert olyan szakot választott, amire alig van kereslet.
Ilyen például az antropológia, archeológia, bűnügyi igazságszolgáltatás, kommunikáció, kreatív írás, összehasonlító irodalomtörténet, etnikai tanulmányok, színháztudomány.
Állása nincs, diákhitelét képtelen törleszteni, szüleihez nem kíván visszamenni, albérletet nem tud fizetni. Lassan arra kényszerül, hogy szakmát keressen magának. A kaliforniai egyetemen kommunikációt tanult hallgató villanyszerelő lett, és sikeres vállalatot alapított. A bűnügyi igazságszolgáltatásból diplomázott egyetemista ma marihuánatermesztő.
A példák felvetik azt a kérdést, hogy igazuk van-e azoknak – mások mellett a volt elnöknek, Barack Obamának –, akik szerint az egyetemi diploma tömeges erőltetése helyett a szakképzésre kellene nagyobb súlyt helyezni.
Az amerikai egyetemek fizetősek, tandíjuk attól is függ, hogy állami egyetemre vagy magánegyetemre jár-e a hallgató. Ha valaki a lakóhelye szerinti szövetségi államban tanul tovább, az lényegesen olcsóbb. Kaliforniában az átlagos tandíj helyieknek évi 8 ezer, a más államból jövőknek 26 ezer dollár. A kaliforniai Palo Altóban lévő Stanford magánegyetem évi tandíja 56 ezer dollár. Ehhez jönnek a könyvek, a kollégium vagy albérlet, a megélhetési költségek.
A hallgatók pályázhatnak segélyekre, ösztöndíjakra, vagy a szülők fedezik a költségeket. Sokan közülük már gyermekük születésekor gyűjteni kezdenek az egyetemre. A hallgatók is vállalnak állásokat az egyetem mellett: bébiszitterkedést, futárszolgálatot, pincérkedést és így tovább.
Akit ez sem segít ki, vagy jobban akar élni, az a diákhitel-intézethez fordul, amely alapképzésnél 5500-tól 12 500 dollárig kölcsönözhet évente.
A mesterképzésnél a hitel elérheti az évi 20 ezer dollárt.
A visszafizetés a diplomaosztástól kezdődik. Akik különböző okok miatt nem tudják ezt teljesíteni, azoknak a tartozása a kamattal, a késedelmi díjakkal lassan olyan magasra nő, hogy képtelenség kezelni. Sokuk nem gondolt arra, hogy a hitelfelvétel felelősséggel jár. Nem világ körüli utakra, hanem tanulásra adják.
Joe Biden intézkedését az egyetemisták nagy ovációval fogadták, de mind a bal-, mind a jobboldalon éles kritika is érte.
A radikális baloldaliak még több pénzt adtak volna. A Demokrata Párt egykori munkásosztálybeli bázisa, amely egyre inkább trumpistává válik, azt sérelmezte, hogy rájuk senki sem gondol. Mikor segít nekik az állam a lakás- vagy autótörlesztésben? A fiskálisan fegyelmezettek azért háborogtak, mert az akció további terheket ró a költségvetésre. A konzervatívok szerint a felelősségen alapuló egyéni szabadság elvébe rúgott bele a kormány, amikor a felelőtleneket jutalmazta.
A cinikusok pedig egyszerűen úgy vélték, hogy a diákhitel eltörlése egyszerűen csak a szokásos választás előtti pénzosztogatás a leendő szavazóknak. Ne feledjük, novemberben törvényhozói választások lesznek az Egyesült Államokban.
(Borítókép: A Harvard Egyetem kampusza 2020. július 8-án. Fotó: Maddie Meyer / Getty Images )