A Ruszlánnal készített interjú leszervezése túlzások nélkül hetekig tartott. Ruszlán a frontvonalon harcolt, internetelérése csak ritkán volt, és előfordult, hogy napokra teljesen eltűnt. Amikor végül bejelentkezett, hogy pár óra múlva ér el egy Starlink vételi ponthoz, és akkor jó lehet-e, mindent félredobtam, hogy összejöjjön. „Hogyan mutathatom be?” – kérdeztem a végén. „Egyszerűen úgy, hogy »Ruszlán, ukrán katonatiszt«, ennél nem kell több”, mondta az interjúalanyom. Ruszlán az Ukrajnában harcoló idegenlégiósok egyik századát vezeti, és hónapok óta a harcok sűrűjében van a keletukrán fronton. Az Index exkluzív interjúja következik, amelyben bepillantást adunk egy ukrán katonatiszt gondolkodásába és mindennapjaiba.
Amikor Ruszlán egy augusztus végi szombati napon végre ismét bejelentkezik, egy percig tudunk egyeztetni videókapcsolaton keresztül. A kijelzőn a hosszú, őszes szakállát látom, ahogy éppen egy sűrű erdőn keresztül halad, vállán egy gépkarabély, mellette a társai hangját hallom. Elmondja, hogy hamarosan egy stabil Starlink kapcsolatponthoz ér, ahol egy fél órát tudunk beszélni, mielőtt tovább kell, hogy menjen. Sajnos a biztonság érdekében a videókapcsolatot a továbbiakban mellőzni kell, csak titkosított üzenetküldő alkalmazásban, hangkapcsolaton keresztül beszélhetünk. Az ukrán katonatiszt közben elmondta azt is, hogy a mobilkapcsolat a biztonság érdekében a teljes frontvonalon és annak közelében tilos. Az interjúalanyom minden egyes szavát alaposan átgondolta, mérlegelte, nehogy olyan információt áruljon el, amely valamilyen módon árthatna az ukrán hadsereg számára.
Mielőtt belekezdünk az interjúba, Ruszlán érdeklődik nálam, hogy egyébként a magyar társadalom hogyan viszonyul a háborúhoz Ukrajnában. Elmondom, hogy a felmérések szerint az emberek nagy része egyértelműen elítéli az orosz agressziót, és Ukrajna mellett van, de azért lehet hallani oroszbarát hangokat is, és viszonylag nagy azok tábora, akik a Nyugatot (is) hibáztatják a háború kirobbanásáért. Ruszlán emiatt azt kéri, hogy mielőtt bármit is válaszol a kérdéseimre, tisztázni szeretne néhány dolgot. Nem ellenkezem.
– A jelenlegi konfliktus több évszázados előtörténettel rendelkezik – kezdi az ukrán katonatiszt. – Túl primitív dolog azt hinni, hogy az ukránokat és az oroszokat a Nyugat fordította egymással szemben, és az okokat valahol a Nyugat és Oroszország ellentétében kell keresni. Ez így nem igaz. A háború nem 2022. február 24-én kezdődött. Mi azt mondjuk, hogy ez a hatodik hónapja a háború ezen szakaszának, amely még 2014-ben kezdődött, és magának a háborúnak az előzménye háromszáz évre tekint vissza. Most folytatódik az ukrán nép küzdelme a függetlenségért az orosz birodalomtól. Ez utóbbi különböző formákat öltött, de ez ne tévesszen meg senkit: volt korábban orosz birodalom, amely 1917-ben szétesett, majd harcoltunk a bolsevik Oroszországgal szemben, függetlenedni próbáltunk a Szovjetuniótól. Mivel a mai Oroszország kijelentette, hogy ők a cári birodalom és a Szovjetunió jogutódjának tartják magukat, ezért mi úgy vesszük, hogy folytatjuk a függetlenségi harcunkat az Orosz Föderációval szemben.
Másodsorban: a harc nemcsak a függetlenségünkért folyik, hanem Ukrajna civilizációs választásáért. A kijevi és a lvivi egyetemek Európa élvonalában voltak már a 16-17. századtól kezdve. Amikor a mi területünkön egyetemek indultak virágzásnak, Moszkóviában ezekről még nem is hallottak.
Nem azért küzdünk, hogy helyet kapjunk Európában. Mi mindig is Európa része voltunk.
Végső soron arról van szó, hogy végleg elvágjuk a köldökzsinórt az Orosz Birodalom és az országunk között, és folytassuk a természetes fejlődésünket az európai népek családjában, amelyhez mindig is tartoztunk. Ezeket a most is terjedő orosz narratívákat még a Szovjetunió terjesztette el, és a hatásuk sajnos Magyarországon is érvényesül, de ebben Magyarország nem kivétel. Több más közép-európai ország is sajnos még mindig az orosz narratívák befolyása alatt van.
Az, hogy
ami Ukrajnában történik, egy proxi háború a Nyugat és Oroszország között, egy ilyen tipikus orosz narratíva, amelyet ebben a térségben terjesztenek el az oroszok.
Ez a rossz, hanyatlásban lévő Nyugat szovjet narratívája, amely Moszkvából jön. A gonosz Nyugat, amely egymás ellen fordítja a két szláv testvérnépet – de a helyzet az, hogy két szláv „testvérnép”, mint olyan, soha nem létezett! Mindig is volt a Rusz, és volt a Moszkóvia.
Nagyon hálásak vagyunk a Nyugatnak, hogy támogatnak bennünket. Különösen hálásak vagyunk az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának is, amelyek segítik a függetlenségi harcunkat. Ők mindezzel a saját céljaikat is követik, ez természetes. A NATO-t 1949-ben hozták létre az európai és a nyugati értékek védelméért, nemde? A saját jogunkat védjük az emberi jogokra, a személyiségjogokra, a szabad választások jogára, a vallásszabadság jogára, a véleményszabadságra – mindazokra a jogokra, amelyeket a Kreml betiltott az egész Orosz Föderáció területén.
Ez a küzdelem most ért a csúcspontra. Senki sem gondolta volna, hogy ez a kicsi Ukrajna hat hónapon keresztül képes lesz kivédeni a hatalmas orosz szörnyeteg agresszióját. Ez éppen most történik, a szemünk előtt. Most, hogy tisztáztuk a helyzetet, folytathatjuk az interjút.
Milyen egységekben szolgál?
Az egyik, külföldi légiósokból álló századot vezetem. Tizennégy különböző nemzet tagjai vannak a katonáim között. Az Ukrajnában harcoló több ezer külföldi katona a legjobb mutatója annak, hogy ez a háború az értékekért zajlik. Az európai és észak-amerikai társadalmak legjobb képviselőivel van dolgunk. Ezek az emberek idealisták, akik azért jönnek Ukrajnába, hogy kivegyék a részüket az orosz szörnyeteggel szembeni harcban. Mindannyian nagyon motiváltak, hogy győzzünk. Sajnos voltak veszteségeink és halottjaink, de ez nem csökkentette az elszántságukat, sőt, épp ellenkezőleg. Voltak persze olyanok is, akik a háború kezdete óta elhagyták a sorainkat. Teljesítették a feladataikat, a kitűzött céljaikat, és büszkén hazamentek.
A fontvonalon vannak?
Most éppen az egyik ukrán régióban vagyunk, pótoljuk az erőinket, pihenünk, és hamarosan ismét visszamegyünk a frontra egy újabb feladattal.
A front melyik részében vettek részt eddig a harcokban?
Keleten végeztünk harci feladatokat.
Hogyan zajlik a külföldről érkezők katonai felkészítése? Ők már rendelkeznek bizonyos katonai háttérrel?
Nincs időnk arra, hogy nagy tudású katonákat képezzünk. Természetesen a jelöltek kiválasztása során elsősorban azokat fogadjuk el, akik rendelkeznek katonai szolgálatban töltött tapasztalatokkal. Harci tapasztalat nem feltétlenül kell hozzá. Szóval ők általában volt katonák. Így sokkal gyorsabb és egyszerűbb előkészíteni az egységeinket. Tapasztalatlan újoncoknak itt nincs helyük. Nem vagyunk moszkoviták, hogy ágyútölteléknek használjuk ezeket a fiatal srácokat. Mi máshogy állunk hozzá.
Milyen szerepet tölt be az idegenlégiósokból álló százada az ukrán hadsereg rendszerében?
Az ukrán hadsereg része vagyunk. Miután lezajlott a katonák kiválasztása a megfelelő szűrők és feltételek teljesítésével, a jelentkezők egy szerződést írnak alá, majd hűségesküt tesznek az ukrán népre. Innentől kezdve az ukrán haderő teljes értékű tagjaivá válnak, azonos jogokkal, mint az ukrán katonák. Kapnak érte fizetést és juttatásokat.
Mi a helyzet a hadi felszerelésekkel?
Mindenünk megvan. Ha hiányozna valami, segítenek az önkéntesek. Nálunk nagyon fejlett az önkéntesek mozgalma, és amivel csak lehet, próbálnak segíteni bennünket, legyen az felszerelés vagy bármi más.
Konkrétan az Ön századán hogyan tükröződött a nyugati katonai segítség, amely az elmúlt hónapokban egyre növekvő mértékben érkezik az országba?
Az én katonáim már mind nyugati típusú lőfegyverekkel vannak felszerelve. Gépfegyverek, rohampuskák – például M240, M4, MG42. Páncéltörő nyugati fegyverek. Az egész ukrán hadseregben a szovjet fegyverekről fokozatosan áttérünk a sokkal hatékonyabb nyugati rendszerekre. Mindezek mellett a harci feladatainkból kifolyólag tüzérségi fedőtűzre is szükségünk van, amit újabban az M777-es tarackok és a HIMARS-rendszerek biztosítják. Köszönjük szépen az eddigi fegyvereket, és ha lehet, küldjenek még többet, hogy meg tudjuk védeni magunkat.
Miben látja az ukrán hadsereg fő stratégiai előnyeit, hátrányait, és miben az oroszokét?
A mi legfőbb stratégiai előnyünk, hogy a saját földünket védjük. Ők viszont idegen területre léptek, és pontosan tisztában vannak vele. Az orosz katonák nem értik, milyen célt szolgál ez a háború, idegen földre lettek küldve, hogy idegen népet gyilkoljanak, és ez szörnyen demotiválja őket, ez az ő fő gyengeségük. Legyen bármilyen jó a fegyverük, de ilyen körülmények mellett nem mennek vele semmire. „Aki karddal jön hozzánk, az kard által hal meg.”
Hogyan látja a következő heteket, hónapokat? Van-e valamilyen előrejelzése, mire számít?
Arra számítok, hogy ki fogjuk tűzni az ukrán zászlót a Kreml tornyára. Ez az, amire én személyesen számítok, ha rólam vagy a katonáimról van szó. Az Orosz Föderációnak véget kell vetni. Ez az, ahogy érezzük magunkat, és az ukránok többsége is így érez. Ehhez azonban hosszú évekre lesz szükség. Lehet beszélni a háború befejezéséről vagy győzelemről. Az ukránok a győzelemben bíznak, mert pontosan értjük azokat a célokat, amelyeket Putyin úr kitűzött maga elé. Az orosz művelet hivatalos célja Ukrajna „denacifikációja” és „demilitarizációja”. Mit jelent ez az ukránok számára? Genocídiumot. Megérti ezt maga?
Ha erről van szó, akkor csak egyetlenegy választásunk maradt: Vagy mi, vagy ők.
Lehet hónapok perspektívájáról beszélni, csak nincs értelme. Lehet, hogy lesz valamilyen lenyugvás, egy téli operatív szünet, mert az oroszoknak erőgyűjtésre lesz szükségük. De a nagy háború kizárólag a Kreml megsemmisülésével érhet véget – vagy fordítva. Ezért nagyon elszántak vagyunk, és a végsőkig fogunk harcolni.
(Borítókép: Ihor Thachev / AFP)