Az Athosz-hegyi kolostorköztársaság területén a mai napig teljes elzártságban él körülbelül kétezer ortodox szerzetes.
A Hálkidiki-félsziget 336 négyzetkilométernyi részén olyan, mintha még ma is létezne egy mini-Bizánc. Azonban a középkori Bizánccal ellentétben ez egy békés közeg, ahol kizárólag görög rítusú ortodox szerzetesek élnek.
A Szent Hegy, amelyet hivatalosan 1913. október 3-án nyilvánítottak autonóm területté, Athosz-hegyi Köztársaságként ismert. Az autonóm régió a harmadik hellén állam, ahol – Görögország és Ciprus mellett – a görög a hivatalos nyelv.
Az Athosz egy görög név, amely onnan ered, hogy az ókori mitológia szerint egy gigász óriási sziklát dobott Poszeidónra, a tenger istenére, és a szikla Makedónia partvidékére esett, ezzel megalkotva a Hálkidiki-félszigetet. Emellett a hagyomány szerint Szűz Mária hajója is itt ért partot a Kr. u. I. században, majd Mária megáldotta a területet. A görög szerzetesek a Kr. u. IV. században érkeztek az Athosz-hegy környékére, ahol egyidejűleg éltek a pogányok maradékaival. Utóbbiak száma azonban fokozatosan csökkent Konstantinápoly megszorításainak hatására. Amikor a Közel-Keleten teret nyert az iszlám, és kiszorították onnan a bizánciakat a 600-as évek végén, sok szerzetes érkezett ide Afrikából és az Arab-félszigetről.
A kolostorköztársaság többé-kevésbé saját maga irányította külkapcsolatait mind a bizánci, mind az oszmán uralom alatt. Székhelye Kariész városa, amely ma már a Görögország által delegált helytartónak is otthona. Emellett a szerzetesközösség elnöke (görögül protosz) is Kariészben él, őt az egyes kolostorok delegáltjai választják meg.
1283-ban a keresztes lovagok megtámadták az Athosz-hegyet, aminek a protosz és rengeteg védtelen szerzetes esett áldozatául.
Őket a mai napig mártírként tartják számon. Nem véletlen, hogy a nyugati kereszténységgel szemben a mai napig bizalmatlanok az Athosz-hegyen. Emellett az antant 1915-ben egy ideig azt is fontolgatta, hogy elfoglalja a területet, hogy onnan indítson ellentámadást az Oszmán Birodalom ellen, azonban ebből a tervből végül semmi nem valósult meg.
Bár a hivatalos nyelv a görög, sok szerzetes érkezett Oroszországból, Romániából, Szerbiából és Bulgáriából. Oroszország nagyon sokáig támogatta a szerzeteseket, egyszer pedig konfliktusba is került Görögországgal a terület feletti irányítás kérdéskörében, az 1917-es októberi forradalom azonban lezárta ezt a vitát.
A közösséget jelenleg körülbelül 2000 szerzetes alkotja, ők a konstantinápolyi (ma isztambuli) pátriárka joghatósága alá tartoznak. Bár ez mindenképpen egyedi helyzet, az Európai Unió 1981-ben az Athosz-hegyi Köztársaság felvételét is ratifikálta Görögországéval együtt.
A terület azonban sok különös esetről is nevezetes. Például Dareiosz perzsa király körülbelül 300 hajót veszített itt, majd egy 50 hajóból álló spártai flotta is odaveszett Kr. e. 411-ben. 2014-ben szintén egy máig megmagyarázhatatlan tragédia történt. Ekkor egy helikopter csapódott az Athosz-hegybe 17 ember, köztük VII. Péter alexandriai pátriárka halálát okozva.
A kolostorköztársaságról 2016-ban dokumentumfilm is készült, amelyen keresztül az is láthatóvá válik, hogy mennyire elzártan élnek a mai napig a szerzetesek. Egyikük ezt így fogalmazta meg:
Szerzetesként meg kell szakítanod a köteléket az édesanyáddal, a világgal, máskülönben egyre nagyobb problémákkal kell szembenézned. Ezt az évek során jobban megérted. Távolságtartó leszel a szüleiddel, majd végleg megszakad köztetek a kapcsolat.
A filmben azt is láthatjuk, hogy az elhunyt szerzeteseket nem eltemetik, hanem haláluk után koponyájukat elválasztják a testüktől, és azt egy külön teremben őrzik, hogy ott várják a feltámadást.
Azonban nem ez az egyetlen furcsaság az Athosz-hegyen. Mindennap csupán 100 ortodox és 10 nem ortodox zarándok nyerhet bebocsátást a területre, ahol maximum három éjszakát tölthetnek. Ők azonban csak férfiak lehetnek, ugyanis
nőket a mai napig nem engednek be, sőt a part ötszáz méteres körzetébe sem mehetnek.
Ennek egyik oka, hogy ez a legegyszerűbb módja a cölibátus megtartásának, a másik pedig a már említett legenda, hogy Szűz Mária megáldotta a területet, amikor Ciprus helyett itt ért partot, emiatt az Athosz-hegyet a mai napig „Isten anyjának kertjeként” tisztelik. Ezért is határozták el, hogy Szűz Mária a női nemet egyedül képviseli a kolostorköztársaságban.
A szabályozás azonban nemcsak a nőkre, hanem a nőstény állatokra is vonatkozik, kivételt képeznek ezalól a macskák. Ennek oka, hogy a kártevőket, köztük az egereket és patkányokat levadásszák.
Természetesen az elmúlt évszázadban is történtek szabálysértések. 1953-ban egy görög nő lépett be a területre férfinak öltözve, ami később azt eredményezte, hogy a görög parlamenten átment egy törvény, amely szerint azok a nők, akik a tiltás ellenére belépnek az Athosz-hegyi Köztársaság területére, 12 hónap szabadságvesztéssel sújthatók.
A legutóbbi eset 2008-ban történt, amikor négy moldáv nőt hagytak ott ukrán embercsempészek. A rendőrség gyorsan intézkedett, azonban jelezték, a szerzetesek megbocsátottak a nőknek.
(Borítókép: Egy szerzetes a Dionüsziosz-kolostor felé néz egy komphajóról, mielőtt megérkezik az Athosz-hegyhez 2016. december 5-én. Fotó: Rick Findler / Getty Images)