A királyi család új vezetője, aki 15 ország államfője az Egyesült Királyságtól Tuvalun és Jamaicán keresztül Ausztráliáig, a nyilvánosság előtt korábban gyakran tett határozott kijelentéseket.

Királyként ezeket óvatosabban kell kezelnie, hogy ne keltsenek feszültséget a parlamenttel vagy a külföldi diplomáciai partnerekkel − írja elemzésében Robert Booth, a The Guardian újságírója. 

III. Károly még trónörökösként tiltakozott az esőerdők kiirtása ellen, felszólalt az alternatív gyógymódok beépítéséért az egészségügyi rendszerbe, és a 2013-as ukrán válság idején, amikor Kanadába utazott, azt mondta egy 78 éves zsidó nőnek, aki a nácik elől menekült, hogy Vlagyimir Putyin „ugyanúgy viselkedik, mint Hitler”.

Azonban ő és tanácsadói már régóta mondják, hogy tisztában van az alkotmányos különbséggel az államfői és a trónörökösi poszt között, vezetőként pedig folytonosságra fog törekedni Erzsébet királynő uralkodásával, amit megerősít, hogy Károly évtizedeken át támogatta édesanyját, és hogy az elmúlt két évtizedben megnőtt iránta a közvélemény megbecsülése.

Amikor 2018-ban a BBC arról kérdezte, hogy kampánytevékenységeit ugyanúgy fogja-e folytatni, ha elfoglalja a trónt, úgy válaszolt, hogy

természetesen nem. Nem vagyok olyan ostoba. Tisztában vagyok vele, hogy uralkodónak lenni egy egészen más minőség. 

Hetven év alatt azonban elkerülhetetlenül kialakultak olyan ösztönei és szokásai a közszerepléseivel kapcsolatban, amelyeket talán nehezen tud majd levetkőzni. Mark Bolland, aki 1996 és 2002 között Károly magántitkára volt, 2005-ben azt mondta, hogy a herceg néha „az uralkodó politikai konszenzus ellenében működő másként gondolkodóként” emlegette magát.

Elmagyarázta nekem, hogy nagyon határozott célja volt a közvélemény befolyásolása 

− emlékezett vissza. 

A lap szerint kötelességének érezte, hogy ne csak beszéljen, hanem cselekedjen is, különösen az általa fő prioritásként megjelölt kérdésben: az éghajlatváltozásban. 

Egy őt ismerő forrás szerint továbbra is a környezetvédelemre és a vidék ügyeire fog összpontosítani, míg egészségügyi és építészeti kérdésekben csak nagyon ritkán fog megszólalni.  Külügyi tapasztalatai − csak 2014 óta több mint 90 hivatalos állami látogatást tett − várhatóan erősítést jelentenek majd, tekintve, hogy az uralkodó várhatóan a brit külpolitika közvetítőjeként fog működni.

Az, ahogyan megkezdi uralkodását, kulcsfontosságú lehet a brit közvélemény szempontjából, amely jelenleg ambivalensen áll hozzá, hogy milyen király lesz belőle. III. Károly péntek este először szólt népéhez, melyről itt írtunk részletesebben.

(Borítókép: Shaun Botterill / Getty Images)