Néhány fiatal afrikai ehelyett képeket és történeteket osztott meg saját nagyszüleiről, akik a brit gyarmati történelem brutális korszakát élték át a királynő hosszú uralkodása alatt − olvasható Stephanie Busari, a CNN afrikai kiadásának többszörösen díjnyertes felelős szerkesztőjének elemzésében. 

Nem tudok gyászolni

− írta az egyikük a Twitteren, egy képet posztolva arról, ami szerinte a nagymamája „mozgási engedélye” volt − egy gyarmati dokumentum, amely elnevezésével ellentétben megakadályozta a kenyaiak szabad utazását a brit uralom alatt a kelet-afrikai országban.

Egy másik azt írta, hogy a nagymamája „elmesélte nekünk, hogyan verték őket, és hogyan vették el tőlük a férjüket, és hogyan hagyták ott őket, hogy vigyázzanak a gyerekeikre” a gyarmati időkben.

Soha ne felejtsük el őket. Ők a mi hőseink

− tette hozzá. A gyász elutasítása rávilágít a királynő örökségének összetettségére, akit a széles körű népszerűség ellenére az elnyomás szimbólumának is tekintettek a világ azon részein, ahová egykor a Brit Birodalom kiterjedt.

Az 1895 óta brit fennhatóság alatt álló Kenyát 1920-ban nyilvánították hivatalosan gyarmatnak, és az is maradt egészen 1963-ig, függetlensége elnyeréséig. A brit uralom alatt elkövetett legsúlyosabb atrocitások közé tartozott az 1952-ben − Erzsébet királynő trónra lépésének évében − kitört Mau Mau felkelés.

Az akkori gyarmati adminisztráció brutális kínzásokat hajtott végre, beleértve a kasztrálást és a szexuális erőszakot is a fogolytáborokban, ahol 150 ezer kenyai lakost tartottak fogva. A 2011-ben kártérítésért pereskedő idős kenyaiaknak végül 19,9 millió fontot (9 milliárd forintot) ítélt meg egy brit bíróság, amelyet több mint ötezer felperes között kell felosztani.

Az akkori brit külügyminiszter, William Hague így nyilatkozott:

A brit kormány elismeri, hogy a kenyaiak kínzásnak és egyéb rossz bánásmódnak voltak kitéve a gyarmati közigazgatás részéről. A brit kormány őszintén sajnálja, hogy ezek a visszaélések megtörténtek, és hogy meghiúsították Kenya függetlenség felé vezető útját.

A királynő emlékezete Afrikában nem választható el a gyarmati múlttól − mondta Farooq Kperogi, a Kennesaw Állami Egyetem kommunikációs professzora a CNN-nek.

A királynő öröksége a gyarmatosítással kezdődött, és még mindig annak árnyéka vetül rá. Régebben azt mondták, hogy a brit birodalom felett nem nyugszik le a nap. Semmilyen együttérzés vagy szimpátia, amit a halála kiváltott, nem tudja ezt eltörölni

− fogalmazott.

Tragikus időszak

Míg számos afrikai vezető gyászolta II. Erzsébetet − köztük Muhammadu Buhari nigériai elnök, aki „egyedülállónak és csodálatosnak” nevezte uralkodását −, a helyi politika más prominens képviselői nem tették ezt meg. Dél-Afrikában az egyik ellenzéki párt, a Gazdasági Szabadságharcosok (EFF) egyértelműen fogalmazott.

Nem gyászoljuk Erzsébet halálát, mert számunkra halála az ország és Afrika történelmének egy nagyon tragikus időszakára emlékeztet. A Nagy-Britanniával való kapcsolatunk a fájdalom ... a halál és a kisajátítás, valamint az afrikai emberek dehumanizálása volt

- áll az EFF közleményében.

Mások felidézték Nagy-Britanniának a nigériai polgárháborúban játszott szerepét, ahol titokban fegyvereket szállítottak a kormánynak, hogy azokat a biafranok ellen használják, akik külön köztársaságot akartak alapítani. Abban a háborúban 1 és 3 millió közötti ember halt meg. John Lennon ekkor adta vissza lovagi címét a királynőnek, tiltakozásul Nagy-Britanniának a háborúban játszott szerepe miatt.

A kontinensen mégis sokan úgy emlékeznek a királynőre, mint stabilizáló erőre, aki uralkodása alatt pozitív változásokat hozott. Ayodele Modupe Obayelu Nigériából a CNN-nek nyilatkozott:

Uralkodása idején megszűnt a Brit Birodalom, és az afrikai országok ... köztársasággá váltak. Nem igazán érdemel érte semmilyen díjat vagy tapsvihart, de ez egy lépés volt a jó irányba.

Dele Momodu laptulajdonos pedig csak szuperlativuszokban nyilatkozott a volt uralkodóról, és elmesélte, hogy 2003-ban Abujában találkozott vele, amikor nigériai látogatásáról tudósított. Hozzátette, hogy 1995-ben, Sani Abacha diktátor rezsimje idején menekült el Nigériából az Egyesült Királyságba.

Közöltem vele, hogy menekült vagyok, és most egy magazin kiadója. Gratulált nekem, majd továbblépett a sorban álló többi emberhez. Tisztelegtem előtte. A végsőkig dolgozott, és soha nem fáradt bele, hogy a hazájáért dolgozzon. Mindent megtett a hazájáért, és ez pedig nagy lecke lecke a többi vezetőnek 

− mondta el.

Momodu úgy véli, hogy a királynő valóban megpróbált „vezekelni” a Brit Birodalom brutalitásáért. Ahogy fogalmazott:

Eljött Nigériába, amikor már függetlenek voltunk, és néhány műkincset az ő uralkodása alatt adtak vissza. Ezért virágzik tovább a Nemzetközösség. Nagyon szomorú vagyok, hogy a világ egy nagyszerű embert veszített el.

A szintén nigériai Adekunbi Rowland elmondta:

A királynő halála egy korszak végét jelenti. Nőként izgatott a története. Ez a fiatal nő példátlan módon került a trónra, és nagy kecsességgel és méltósággal mindent megtett, hogy megvédje az országot és a Nemzetközösséget, amelyet szeretett. Bármibe is került.

A Nemzetközösség királynője

A királynő egyszer kijelentette:

Úgy hiszem, majdnem mindenkinél többet láttam Afrikából. 

Első hivatalos tengerentúli látogatását 1947-ben, még hercegnőként tette Dél-Afrikában, és uralkodása alatt több mint 120 országot látogatott meg, közülük sokat a kontinensen.

1952-ben, kenyai látogatása során tudta meg, hogy királynő lett. Édesapja, György herceg akkor halt meg, amikor Fülöp herceggel együtt ott tartózkodott, és ő azonnal trónra lépett.

Amikor a birodalom később összeomlott, az egykori gyarmatok a Nemzetközösség csoportjába kerültek, amelynek élén a királynő állt, és az évek során fáradhatatlanul dolgozott a csoport összetartásán. Erős kapcsolatokat alakított ki afrikai vezetőkkel, köztük Nelson Mandelával, akit kétszer is meglátogatott Dél-Afrikában, és Kwame Nkrumah-val, a ghánai függetlenség élharcosával és az ország első miniszterelnökével, akivel az 1961-es ghánai látogatása során készült híres képen táncolt.

Most azonban egyre többen követelik a függetlenséget és a felelősségre vonást Nagy-Britannia múltbeli bűneiért, például a rabszolgaságért. Barbados 2021 novemberében, 55 évvel azután, hogy kikiáltotta függetlenségét Nagy-Britanniától, eltávolította a királynőt az államfői posztról, és más karibi országok, például Jamaica, jelezték, hogy ugyanezt kívánják tenni.

Vilmos herceg és felesége, Katalin cambridge-i hercegné márciusban Jamaicába látogatott, de az út során tiltakozásokkal és jóvátételt követelő felhívásokkal szembesültek. A királyi családnak a rabszolgasághoz fűződő kapcsolatai miatt hivatalos bocsánatkérést is követeltek.

A trónon töltött 70 éve alatt a nagyanyátok semmit sem tett azért, hogy jóvátegye és kiengesztelje őseink szenvedéseit, amelyek az ő uralkodása alatt és/vagy az afrikaiakkal való brit emberkereskedelem, rabszolgasorba taszítás, leigázás és gyarmatosítás teljes időszakában történtek

− írták egy tiltakozó csoport, az Advocates Network tagjai.

Júniusban Károly herceg volt a királyi család első tagja, aki Ruandába látogatott, ahol a királynőt képviselte a Nemzetközösség kormányfőinek találkozóján. Édesanyja halála után most ő áll a Nemzetközösség élén, és új kapcsolatokat kezd annak tagjaival, amelyeknek mintegy harmada Afrikában található. Sokan találgatják, hogy vajon ugyanolyan hatékonyan össze tudja-e tartani a szervezetet, mint az édesanyja, és azt is sokan megkérdőjelezik, hogy szükség van-e még rá, tekintve, hogy a szervezet gyökerei a birodalomban vannak.

(Borítókép: Egy helyi lakos újságot olvas, amelyben beszámoltak  II. Erzsébet királynő haláláról 2022. szeptember 9-én Nairobi, Kenyában. Fotó: Donwilson Odhiambo/Getty Images)