„A mindenkori uralkodónak fontos és számos diplomáciai, valamint protokollszerepet kell betöltenie. II. Erzsébet az Egyesült Királyság első számú és talán legjobb diplomatája volt, ez komoly kihívás lesz Károlynak” – fejtette ki lapunk kérdésére Kiss Rajmund.

A Mathias Corvinus Collegium Diplomáciai Műhelyének vezetője az alkotmányos monarchia működéséről elmondta, hogy az uralkodó nevezi ki a miniszterelnököt, és ugyan formálisan, a felségjog alapján a végrehajtó hatalom az uralkodóé, de ezt a jogát csak a parlament által elfogadott törvényeknek, szokásoknak és precedenseknek megfelelően gyakorolhatja.

Kiss Rajmund kiemelte, hogy II. Erzsébet kerülte a belpolitikát, viszályok idején sem szólt bele a politikai kérdésekbe, egyébként tizenöt miniszterelnököt nevezett ki, az utolsót, Liz Trusst, pár nappal halála előtt.

A mindenkori uralkodónak elsősorban a protokoll és a diplomáciai szerepe fontos, belpolitikai kezdeményező szerepe nincs

– foglalta össze az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője, azzal folytatva, hogy Károly már hercegként is aktívabban kommunikált belpolitikai ügyekben, voltak olyan törvényjavaslatok az elmúlt évtizedekben, amelyeket nyilvánosan bírált, és emiatt nem is volt túl népszerű. Ami viszont népszerű téma, és Károly következetesen képviselte, azok a környezetvédelmi, klímavédelmi kérdések.

Károly kevésbé integratív személyiség

Kiss Rajmund nem számít a királyság szétesésére, de lazulhat a kötelék, mert III. Károly nem tűnik annyira integratív személyiségnek, mint II. Erzsébet volt. A korábbi diplomata egy kutatás adatait ismertetve részletezte: a monarchia támogatottsága Nagy-Britanniában 2012-ben még 70-75 százalékon állt, ez mára 60 százalékra csökkent, miközben II. Erzsébet népszerűsége folyamatosan 85 százalék körül mozgott. Károly nem tartozik a királyi család legnépszerűbb tagjai közé, megelőzi többek között Vilmos és Katalin is.

A köztársaság támogatottsága a korábbi 10-15 százalékról indulva napjainkban megközelíti a 30 százalékot. Érdemi parlamenti képviselete nincs a köztársaságpártiaknak, a Zöld Párt vall republikánus nézeteket, de a programjukban ők sem rögzítették, hogy köztársaságot szeretnének.

Az államforma megítélésében eltérő arányokat láthatunk a különböző korosztályokban. A 75 év felettiek körében 83 százalékos a monarchia támogatottsága, viszont a 18–24 év közöttieknél kiegyenlítettek az arányok: 42 százalék váltana köztársaságra, 41 százalék maradna a jelenlegi berendezkedésnél. A nem fehér etnikumú briteknél arányaiban ennél is többen, 47 százaléknyian támogatják a köztársaságot.

Kiss Rajmund hangsúlyozta, hogy II. Erzsébetnek mindig prioritás volt a nemzetközösség, az ő személyiségének, elhivatottságának és erőfeszítéseinek is köszönhető, hogy létezik még a nemzetközösség.

Változások elképzelhetők, Barbados 2021-ben szakadt el a koronától, és más karibi országok is jelezték, hogy szeretnének függetlenedni. Kiss Rajmund arra is felhívta a figyelmünket, hogy több elemző, a brit kormány, és talán a korona képviselői is arra számítottak, hogy a brexit után a nemzetközösség országaival szorosabb gazdasági kapcsolat alakulhat ki, de ez végül nem hozott új összetartó erőt a nemzetközösség működésébe.

Karcsúsított monarchia?

Sajtóértesülések szerint II. Erzsébet, Vilmos és Károly arról egyeztettek korábban, hogy karcsúsítják a monarchiát, ami a királyi család költségeinek csökkentését jelentené. Ennek része lehet többek között a Buckingham-palota átalakítása szerényebb királyi rezidenciává, valamint több palota is közösségi funkciót kaphat, például múzeumként működhet a Balmoral kastély.

Júniusban arról írtunk, hogy 2021-ben a monarchia hivatalos kiadásainak teljes összege 102,4 millió font volt, ami 17 százalékos emelkedést mutat a 2020-as 87,5 millió fonthoz képest. Kiss Rajmund ugyanakkor aláhúzta, hogy a királyi család jelentős bevételeket is hoz Nagy-Britanniának, a királyi család arcképével, szimbólumaival ellátott termékeket értékesítenek, és turisták százezreit vonzzák az országba.

Kiss Rajmund végül úgy összegzett, hogy III. Károly több szempontból is nehéz időszakban ül a trónra, a nemzetközösség függetlenedni kívánó országai a koronának jelentenek kihívást, míg az elszálló energiaárak, a többszörösére emelkedő rezsiköltségek és infláció a kormány elé állítanak feladatokat.

(Borítókép: II. Erzsébet királynő a Westminster Hallban 2012. március 20-án. Fotó: Dan Kitwood - WPA Pool / Getty Images)