Özönlenek a nyugati befektetések Ukrajnába, a moralizáló amerikai külpolitikának pedig csupán mellékterméke az óriási profit, valamint az Európai Unió gyengélkedése.
Szombaton Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter rendkívüli Kormányinfót tartott, ahol megjelent Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is. Nála arról érdeklődtünk, hogyan érinti az amerikai gazdaságot a februárban kirobbant orosz–ukrán háború.
Ha csak a szankciókat nézzük, és megnézzük, mennyibe kerül most a gáz Amerikában – az LNG tekintetében –, akkor azt látjuk, hogy hatodannyiba, mint az Európai Unióban vagy Ázsiában. Ez azt jelenti, hogy amerikai cégeknek az energiaköltségei lényegében ott vannak, mint egy évvel ezelőtt. Ez látható a Henry Hub-indexből is, ha valaki erre rákeres, azt láthatja, hogy Amerikában ez nem változott, miközben Európában a gázárak a többszörösére emelkedtek
– fogalmazott a miniszter, aki szerint óriási versenyelőnyre tesz szert Washington, sőt szerinte az Egyesült Államok a kialakult helyzet és a szankciók egyik legnagyobb nyertese.
Ha valaki elfogultsággal vádolná a minisztert: „Az európai energiaválság nagy nyertese: az Egyesült Államok gazdasága” – ezzel a felütéssel kezdte az egyik cikkét a napokban a Wall Street Journal, amelyben többek között azt fejtegetik, hogy az Európában egekbe szökő gázárak hatására a vállalatok a stabilabb energiaárak miatt az Egyesült Államokba helyezik át tevékenységüket.
De ez még csak a jéghegy csúcsa, hiszen az amerikai lap szerint az energiaárak vad ingadozása és az ellátási láncok tartós problémái fenyegetik Európát, miközben Washington számos ösztönző intézkedést vezetett be. Ennek az eredménye pedig az lett, hogy a kialakult nemzetközi helyzet egyre inkább az Egyesült Államok javára billen.
Ha valaki elfogultsággal vádolná a Wall Street Journalt: „A fegyvergyártók amerikai külpolitikára gyakorolt hatása annyira megnőtt, hogy már-már éppen azt a demokráciát veszélyezteti, amelyért elméletileg csatasorba állnak” – fogalmazott Shlomo Ben-Ami volt izraeli külügyminiszter. De a makrogazdasági kérdéseknél nem csak a fegyvergyártókról van szó.
A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint az USA részéről nem számoltak azzal, hogy az ukrajnai háborúból a gazdaságuk akár jól is kikeveredhet. Ez inkább csak egy okozatnak minősíthető. Washington már számtalanszor szankcionált országokat a közelmúltban, ám a szankciók működésének módját az Egyesült Államok nem teljesen értette. Egy nagyhatalom szankcionálása nagyban különbözik Irak, Szíria vagy Irán szankcionálásától. Oroszország oly mértékben veszi ki a részét a világgazdaságból – ráadásul ennek az alapja a nyersanyag –, hogy ha ezt végiggondolja az ember, nem juthat arra a következtetésre, hogy ténylegesen izolálni lehetne a gazdaságát.
Az amerikai stratégák ezt nem vették teljes mértékben figyelembe, és ehelyett erősen moralista megközelítést követtek
– fogalmazott lapunknak Gladden John Pappin, a Dallasi Egyetem docense, aki kiemelte, az orosz inváziót követő első napokban az amerikai média erkölcstelennek festett le minden üzleti vagy pénzügyi kapcsolatot a Nyugat és Oroszország között. Tehát a legfontosabb dolog az, hogy az amerikaiak nem számoltak a szankciók negatív hatásaival. Végeredményben a hibás, morális alapokon nyugvó amerikai külpolitika elszámolta magát.
A Dallasi Egyetem Politikatudományi Tanszékének egyetemi docense. Az American Affairs társalapítója, valamint a Notre Dame Egyetem vezető tanácsadója és kutatója, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vendégoktatója. Kutatási területe az Egyesült Államok és Európa jelenkori politikája, a Mathias. Tanulmányait a Harvard Egyetemen folytatta.
Nyugati befektetések régóta özönlenek Ukrajnába. A nyugati államokon belül az Egyesült Államok ebben élen járt, és folyamatosan növelte a befolyását a régióban.
„Az USA nem számított arra, hogy ez a jelenlét – más provokatív tényezők mellett – valóban orosz inváziót vált ki. Valószínű, hogy Amerikának végső soron muszáj lesz végignéznie, hogy a nyugati befolyás alatt álló Ukrajna egy széthulló állam lesz” – fogalmazott lapunknak Gladden John Pappin, aki szerint a háború előrehaladtával a nyugati vezetők közelebb fognak kerülni a konfliktus tárgyalásos rendezéséhez, hiszen a nyugati vezetők hangzatos retorikája ellenére a közvetlen katonai szerepvállalás az amerikaiak részéről nem valószínű.
Ugyanakkor SZÁMTALAN REALISTA IRÁNYZATHOZ TARTOZÓ POLITIKAI GONDOLKODÓ, KÖZTÜK JOHN MEARSHEIMER ÉS HENRY KISSINGER IS MEGJEGYEZTE: AZ AMERIKAI MAGABIZTOSSÁG A HÁBORÚ ELŐRE LÁTHATÓ KÖVETKEZMÉNYE VOLT.
Számtalan külpolitikai szakértő egyébként kiemeli, azzal, hogy az Egyesült Államok kivonult Afganisztánból (vagy inkább kimenekült), azonnal megnövelte az orosz ambíciókat. De az igazi fordulatot az orosz katonai doktrína ezzel kapcsolatos terveiben két dolog hozta el: Ukrajna kinyilvánította, hogy csatlakozni szeretne a NATO-hoz, valamint felül akarta vizsgálni atommentes státuszát. Ezek külön-külön is bőven elég fenyegetést jelentenének az orosz védelmi politikának.
Az amerikai GDP százalékában kifejezett védelmi kiadások az utóbbi időben csökkentek, a 2020-as 3,5 százalékról 2022-re 3,1 százalékra esett vissza. Az OECD szerint az USA GDP-növekedése a háború miatt 1,28 százalékkal volt lassabb.
„Piaci befektetésként az amerikai repülőgépipar és védelmi ágazat értéke 2022 eleje óta mintegy 5 százalékkal csökkent, és még mindig 12 százalékkal alacsonyabb, mint három évvel ezelőtt. Pénzügyi szempontból az amerikai védelmi ipar profitja szinte biztosan nem az amerikai külpolitika fő mozgatórugója. Ennek ellenére a hadiipari komplexum gyakran kap szabad kezet a külpolitikai döntésekben” – foglalta össze lapunknak Gladden John Pappin.
EZ gazdasági szempontból nem feltétlenül éri meg Amerikának, de a hadiipar mégis erre buzdít.
Egyébként az ellátási láncok akadozása jelentősen megzavarta az amerikai gazdaságot. Gladden John Pappin felhívta arra a figyelmet, hogy 2021-ben az Ukrajnába irányuló amerikai közvetlen külföldi befektetések közzétett értéke 532 millió dollár volt – szemben az oroszországi 12,3 milliárd dollárral. Ráadásul a 2019-es 872 millió dollárhoz képest némileg csökkent Washington befektetési hajlandósága.
Az amerikai befektetések nagy része az ukrán technológiai szektorban landolt az ország északnyugati részében. Mivel a technológiai vállalatok könnyen mozoghatnak, ezen befektetések értékének nagy része valószínűleg megmaradt. Összességében 2022-ben az Egyesült Államok mintegy 44,5 milliárd euró értékben nyújtott támogatást Ukrajnának, ebből 25 milliárd euró volt a katonai segély. Az uniós intézmények összesen 16,2 milliárd euró értékű támogatást nyújtottak.
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a dollár értéke körülbelül 20 százalékkal emelkedett az elmúlt évben a globális valutakosárhoz képest, és most az elmúlt húsz év legmagasabb szintjén áll. Vannak olyan napok, amikor egy euró kevesebbet ér, mint egy dollár, korábban ez nagyon távolinak tűnt. Ugyanakkor semmilyen szándékosságot nem lehet találni az amerikai oldalról Gladden John Pappin szerint, ahogy az unió gyengítése sem volt az amerikai stratégia elsődleges célja. Az USA nem tervezte meg az európai gazdaság tönkretételét a szankciók visszahatásai miatt. Az amerikai morális külpolitikának tehát nem szándékosan, de mégis kárvallottja lett Európa.
Mivel ez a pozíció egyébként nem feltétlenül rossz Amerikának, ezért úgy látják, hogy ez Brüsszel problémája, nem az övék. Gladden John Pappin úgy véli, hogy Amerika részéről az EU gyengítése nem volt elsődleges cél, szerinte az USA egyszerűen csak nem tervezte meg, hogy a szankciók hogyan fognak hatni az európai gazdaságra.
Az Egyesült Államok két világrendnek is vezető hatalma volt a második világháború után: a hidegháború kétpólusú rendszerében, valamint a Szovjetunió fölbomlása utáni neoliberális rendben, amelyben ők voltak az egyetlen szuperhatalom. Utóbbinak egyébként a legnagyobb ellentmondása, hogy az azt vezető amerikaiakkal szemben Kína lett a legnagyobb nyertese.
Az USA azért támogatta a szabadkereskedelmi egyezményeken alapuló globalizációs folyamatokat, mert ezzel
A GAZDASÁGILAG ERŐSEBB ÁLLAMOK MÉG NAGYOBB ELŐNYBE KERÜLNEK A FEJLŐDŐ VILÁGGAL SZEMBEN – ÉS AMI MÉG FONTOSABB, A FELTÖREKVŐ FÉLPERIFÉRIÁS ORSZÁGOKKAL SZEMBEN.
Erre tökéletes példa az Európai Unió, illetve az odaintegrálódó közép- és kelet-európai térség. Bár ezek az országok sokkal közelebb kerültek a jóléti társadalmakhoz, az uniós tagság pedig a támogatási politikának is köszönhetően a GDP-növekedés ütemében is meglátszik, a nemzetgazdasági és ezzel együtt politikai kiszolgáltatottságuk – főleg az állami tulajdonú iparát az 1990-es években privatizáló Magyarország esetében – megnőtt, elsősorban Németország felé.
A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI FÉLPERIFÉRIA TEHÁT A JÓLÉTET ÉS A GAZDASÁGI MUTATÓKAT TEKINTVE KÖZELEBB KERÜLT A CENTRUMHOZ, AZONBAN POLITIKAI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTŐ KÉPESSÉGÉT NÉZVE TÁVOLODOTT TŐLE.
Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a függés az ellátási láncok kevésbé produktív részeinek egyre nagyobb mértékű kiszervezésével kölcsönössé vált a centrum és a félperiféria között mind Európában, mind azon kívül. Ezért történhetett meg az, hogy a nagy lélekszámú, olcsó munkaerőt kínáló országok, elsősorban Kína, de mellette még India, Brazília vagy a második generációs délkelet-ázsiai kistigrisek fontos tényezővé váltak, ezáltal pedig
MEGBOMLOTT AZ USA EGYEDURALMA, ÉS A 2010-ES ÉVEKRE MÁR MULTIPOLÁRIS VILÁGRÓL KELLETT BESZÉLNÜNK.
Erre két válasz született az Egyesült Államokban: egyfelől Donald Trump, másfelől Joe Biden és a korábban Hillary Clinton által képviselt politikai programok képében. Előbbi a „Make America Great Again” mottóval inkább a belpolitikai problémákra összpontosított a világcsendőri szerep feladásával együtt, ami az afganisztáni kivonulással, valamint a közel-keleti inaktivitással járt együtt.
Ezzel szemben Joe Biden a „Build Back Better World” programjával az Egyesült Államok globális hegemóniáját próbálja visszaállítani, és nem akarja elengedni az 1990-es években kialakuló neoliberális rendet, amelynek legitimitását a demokráciák világszintű támogatása adja. Nem véletlen, hogy 2021-ben demokráciacsúcsot tartott az USA, ahol azonban elég vegyesek voltak a meghívottak.
A világpolitikai folyamatok, valamint az ezzel együtt járó amerikai belpolitikai válság az egyik tényező, ami miatt Oroszország is bátrabb és asszertívebb külpolitikát kezdett folytatni a múlt évtized közepére, és Kína mellett a leginkább revizionista hatalommá vált. Az említett narratíva alapja, hogy a középhatalmak asszertívebbé válnak, és az Egyesült Államok kivonulása vagy beavatkozásának elmaradása miatt keletkezett regionális űrt próbálják betölteni.
A Biden-adminisztráció jelszavai ellenére az Egyesült Államok a gyakorlatban Donald Trump külpolitikáját folytatja az eurázsiai régióban.
NEM STABILIZÁLNAK OLYAN RÉGIÓKAT, AHOL OROSZ HATALMI ÉRDEKELTSÉG IS VAN.
Nem maradt el az afganisztáni kivonulás, emellett a Közel-Keleten továbbra is inaktív a 2000-es évekhez képest az amerikai külpolitika.
AZ OROSZOKAT SZÍRIA IS ARRA BÁTORÍTHATTA, HOGY BEAVATKOZZANAK UKRAJNÁBAN, HISZEN ARRA SZÁMÍTOTTAK, HOGY KÖZVETLEN ÖSSZEÜTKÖZÉSBE OTT SEM FOGNAK KERÜLNI AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKKAL, AMI VISZONT UTÓBBINAK IS KÉNYELMES MEGOLDÁS.
Amerikának ugyanis már messze nem olyan fontos Európa, mint például az indopacifikus térség. Nem véletlen, hogy a Biden-adminisztráció sokkal keményebben lép fel Tajvan, mint Ukrajna ügyében. Ez azt is jelenti, hogy
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNAK EGYÁLTALÁN NEM PRIORITÁS AZ, HOGY A KÖZEL-KELETEN VAGY AKÁR EURÓPÁBAN POLITIKAI STABILITÁS LEGYEN.
Azzal valószínűleg tisztában vannak, hogy a nukleáris elrettentő erejét leszámítva Oroszország semmilyen téren nem jelent veszélyt rájuk az ukrajnai háborúval, valamint az amiatt kivetett szankciókkal pedig saját magát emészti fel lassan. Európa és Oroszország távolodása pedig egyenesen amerikai érdeknek is tekinthető. Előbbi ugyanis kiszolgáltatott az energiahordozók szempontjából,
A SZABADKERESKEDELMI EGYEZMÉNYEKEN ALAPULÓ GLOBALIZÁCIÓS VILÁGRENDSZER PEDIG EMIATT EURÓPA–USA-VISZONYLATBAN IS VÉGLEG ELBILLENTHETI AZ ERŐEGYENSÚLYT UTÓBBI JAVÁRA.
Ukrajna ráadásul jó lehetőség az amerikai fegyverek kipróbálására is, amit az Egyesült Államok egy másodlagos terepen tud megtenni úgy, hogy azzal közvetlenül nem destabilizálja a számára fontosabbnak tartott régiókat, köztük az indopacifikus térséget. Bár az ukrajnai válság megnövelte a régió jelentőségét, Közép-Európa a globális nagyhatalmak számára nem elsődleges jelentőségű térség, mint ahogy nem volt az a hidegháború idején sem.