Mihail Hodorkovszkij, egykori politikai fogoly, a Jukosz olajvállalat vezérigazgatója arra figyelmeztet: nem szabad, hogy megfélemlítsen minket egy olyan zsarnok, aki tudja, hogy vesztésre áll. Putyin zsarolásának csak úgy lehet véget vetni, ha inváziós haderejét megfutamítják.
„Amikor pénteken bejelentette az ukrajnai Luhanszk, Donyeck, valamint Zaporizzsja és Herszon régiók egy részének annektálását, Vlagyimir Putyin orosz elnök jellegzetes megvetést tanúsított az igazsággal szemben. A bejelentést a Putyin által képviselt demokráciát tükröző álnépszavazások követték, ahol a szavazás fegyverrel fenyegetve történik, és az eredmény előre meghatározott” – írja Hodorkovszkij a Politicónak írt legújabb publicisztikájában.
„A 300 000 tartalékos katona mozgósításának múlt heti bejelentése volt a legközelebb ahhoz, hogy beismerje, vesztésre áll. A mostanra ismertté vált fenyegetőzés, hogy atomfegyvereket fog bevetni, szintén ebben az összefüggésben értelmezhető.”
A „sátáni” Nyugatról szóló, bombázás közepette tartott beszéd Putyin legújabb kísérlete volt arra, hogy visszaszerezze a kezdeményezést, és elterelje a figyelmet arról a tényről, hogy katasztrofális háborúját elveszíti.
„Putyin minden kártyáját kiterítette az asztalra, de ez nem szabad, hogy megfélemlítsen bennünket, hiszen ez egy olyan zsarnok duhajkodása, aki tudja, hogy vesztésre áll. Ehelyett fokoznunk kell Ukrajnának nyújtott támogatásunkat, és meg kell adnunk neki, amire szüksége van ahhoz, hogy garantáljuk Putyin vereségét. Ezzel párhuzamosan a Nyugatnak lépéseket kell tennie az orosz lakosság azon tagjainak támogatására és ösztönzésére, akik nem értenek egyet a Kreml legutóbbi förtelmeivel, hogy felgyorsítsák a vereségét otthon” – írja Hodorkovszkij.
Jelen állás szerint Putyin erői már képtelenek tartani a vonalat masszív erősítés nélkül.
Egyes becslések szerint az invázió kezdete óta az orosz elesettek és sebesültek száma 100-150 ezerre tehető, ami nagyjából a kezdeti inváziós erők teljes létszámának felel meg. „Az orosz tábornokok pedig többször, még nyilvánosan is hangsúlyozták, hogy komoly létszámnövelés nélkül nem tudják teljesíteni a kitűzött célokat. Kétségbeesésük világossá vált, amikor felvételek láttak napvilágot arról, hogy Jevgenyij Prigozsin, Putyin bizalmasa orosz börtönöket kutat fel szerződéses harcosok után, akiket be lehetne sorozni” – állapítja meg az egykori politikai fogoly.
Eddig az ukrajnai háborút az orosz társadalom részéről „apatikus be nem avatkozásként” lehetett definiálni. Ez egy olyan ügy volt, amellyel a Kremlnek kellett foglalkoznia, és nem érintette a társadalmat közvetlenül. A mozgósítás azonban ezt a helyzetet széles körben felrobbantotta, és sokkoló hullámokat küldött az egész lakosságra.
Korábban a hatóságok egyensúlyt tudtak teremteni a sorkatonák nem teljesen önkéntes felhasználása és a nagyvonalú segélyek felajánlása között, ha megsebesülnek vagy megölik őket.
A mozgósítást Oroszország szegény perifériájáról érkezőkkel kezdték, de mostanra kimerítették ezt az ágyútöltelék-állományt. A mozgósítás után az ukrajnai háború már nem valami távoli dolog az egyszerű oroszok számára.
Ezért a harcképes korú orosz férfiak százezrei kétségbeesetten próbálnak elmenekülni az országból. Miért akarnának ezek a férfiak maradni, és miért akarnának szembesülni a háború borzalmaival? Egy olyan háborúval, amely nem szolgál más célt, mint egy korrupt rezsim fennmaradását.
„Miért akarnának háborús bűnösökké vagy holtakká vagy válni csak azért, hogy megvédjék Putyin és gengszter cimborái gazdagságát, hatalmát és büszkeségét?” – teszi fel költői kérdését Hodorkovszkij, hozzátéve: 300 000 katonát besorozni csak az első lépés. Jelenleg Oroszország minden régiójából és társadalmi csoportjából kapnak mozgósítási értesítést az emberek, és valószínű, hogy a jövő év elejére több mint egymillió embert fognak besorozni.
„A frontvonalak telítése rosszul kiképzett és még kevésbé motivált mozgósított csapatokkal nem fog nagyobb katonai sikerhez vezetni. Kezelhetetlen lesz, és a várható veszteségek katasztrofálisak lesznek” – jósolja a szerző.
Az idő előrehaladtával a tiltakozás passzív formái, mint például a behívók megkerülése, növekedni fognak. És ahogy a veszteségek növekednek és a dezertőrök száma tovább nő, a tiltakozás agresszívebb formákat fog ölteni.
„Aztán ott vannak még a középtávú belpolitikai kockázatok is a rendszer számára, mint például az, hogy Oroszországban legalább több tízezer olyan személy jelenik meg, akik mély, de eddig visszafogott sérelmeket éreznek a sorsukkal kapcsolatban, és most fegyverrel, kiképzéssel és használati tapasztalattal rendelkeznek. Ráadásul ez a csoport nemcsak oroszokból fog állni, hanem a Putyin által most »annektált« ukrán területek fegyveres szeparatistáiból is, akiknek állampolgárságot adott” – figyelmeztet Hodorkovszkij.
Amikor az ukrán hadsereg behatol a frontra, akkor nem lesz lehetséges megállítani ezt a fegyveres „orosz” hordát abban, hogy visszavonuljon az Orosz Föderációba, és a szomszédos régiókon keresztül Moszkva felé vegye az irányt.
Mintául szolgálhat az 1917-es történelmi precedens, amikor az első világháborúban a csapatok frontról való visszahúzódása a rezsim bukásához és a bolsevik hatalomátvételhez vezetett.
Mindezek a kockázatok talán visszatartották Putyint attól, hogy hamarabb mozgósítson, de a helyzet a fronton mostanra már irányíthatatlanná vált. A mozgósítás, a látszatnépszavazások és az annexió dicsekvő kijelentései a kétségbeesés és a gyengeség jelei, és a Nyugatnak el kell döntenie, hogyan reagál.
A mozgósításra adott egyik válasz lehet, hogy az európai országok menedéket adnak a behívót kapott oroszoknak. Ukrajna menedékjogot adhatna azoknak az oroszoknak is, akik az ukrán oldalon kívánnak harcolni, vagy más módon támogatnák a háborús erőfeszítéseket is.
Ugyanakkor azonban Ukrajnának fegyverekre van szüksége, és minden az olyan országokon múlik, amelyeknek lehetőségük van rá, hogy biztosítsák azokat. Különösen fontos, hogy növeljék a távoli parancsnoki és logisztikai központok kiiktatására alkalmas fegyverek utánpótlását.
„De bármi is történjék, a Nyugat számára nem most van itt az ideje, hogy enyhítsen a Putyin elleni harcon. Itt az ideje, hogy fokozza az elszántságát. Nincs »menekülőrámpa«, amit felajánlhatnánk neki; nincs elegáns módja annak, hogy lehetővé tegyük számára a győzelem kihirdetését. Az ilyen »megoldásokat« sürgetők nem értik Putyint, vagy ami még rosszabb, a fasiszta diktátorral szembeni megbékélési politikát támogatják, hogy megpróbálják csökkenteni a gázszámlájukat” – fejti ki álláspontját a szerző.
Ehelyett messze a leghatékonyabb módja annak, hogy véget vessenek Putyin energetikai zsarolásának és nukleáris fenyegetéseinek, az lenne, ha inváziós haderejét még jobban megfutamítanák. „Ezért kell a világnak most minden eddiginél nagyobb intenzitással támogatnia az ukrán erőket.”
Mihail Hodorkovszkij, egykori politikai fogoly és a Jukosz olajvállalat vezérigazgatója, Az orosz rejtély: Hogyan dőlt be a Nyugat Putyin hatalmi cselének – és hogyan lehet helyrehozni című könyv szerzője.
(Borítókép: Mihail Hodorkovszkij 2022. március 23-án. Fotó: Bernd von Jutrczenka/picture alliance/Getty Images)