A Régiók és Városok Európai Hetén a kohéziós támogatások felhasználása volt a fókuszban. Brüsszelben uniós szakértőknél érdeklődtünk arról, hogyan és mire fordítaná a magyar kormány az új költségvetési ciklusban lehívott támogatásokat.
A digitális és zöld átalakulás, valamint a fiatalok foglalkoztatása mellett a területi kohézió volt a fő témája az október 10. és 14. között megrendezett a Régiók és Városok Európai Hetének Brüsszelben. Bár a kohéziós alapból lehívott támogatásokat minden tagállam az egyes régióinak fejlettsége alapján kapja meg, azonban azok elosztása mindig az adott ország berendezkedésétől függ.
Mario Nova, az Európai Bizottság strukturális reformokért felelős főigazgatója egy brüsszeli sajtótájékoztatón elmondta,
a pénz alapvető fontosságú, de annak megfelelő elköltése sokkal lényegesebb.
Ugyanakkor míg a decentralizált Olaszország vagy Spanyolország esetében ezek a források közvetlenül a régiókhoz kerülnek, addig a központosított Magyarországon vagy Szlovákiában a kormányzat rendelkezik minden hatáskörrel a kohéziós források elköltését illetően, ez pedig magában rejti az elosztás területi aránytalanságának veszélyét.
Arra kérdeztünk rá uniós tisztviselőknél, hogy mi az akadálya annak, hogy ezek a források közvetlenül az – elsősorban hátrányos helyzetű – régiókhoz jussanak el. Marc Lemaitre, az Európai Bizottság regionális ügyekért felelős főigazgatója azt válaszolta lapunk kérdésére, hogy az egyes országok politikai berendezkedésébe nincs beleszólása az EU-nak, ami annak fényében rendkívül érdekes, hogy Magyarországon a régiósítás az egyik feltétele volt az uniós tagságnak.
Uniós szakértők azonban elmondták, hogy a 2021–2027-es költségvetési ciklusban minden kormányzat, így a magyar is, vállalta, hogy a kohéziós alapból lehívott támogatások legalább 65 százalékát a valóban hátrányos helyzetű régiókban fogja befektetni.
Emellett az is fontos, hogy a magyar kormány arra vonatkozóan kötelezettséget vállalt, hogy az elosztásról szóló döntési folyamatba bevonja az önkormányzatok, szakszervezetek és oktatási intézmények képviselőit is.
Amennyiben azonban a támogatások elköltésével probléma merül föl, azt kötelező kivizsgálnia a hatóságoknak, amennyiben viszont ez nem elégséges, akkor az OLAF-nak jogköre lesz ahhoz, hogy közbelépjen.
A magyar kormányzat 2019-ben indította el a Felzárkózó Települések Programot (FeTe), amely a 300 leghátrányosabb helyzetű településre fókuszál, ahol közel 300 ezer ember él a mai napig mélyszegénységben. Ehhez uniós forrásokat vennének igénybe a kohéziós alapból, és a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével hajtanák végre a programpontokat.
Ezek a települések egyébként elsősorban Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében helyezkednek el. Ugyanakkor kiemelten érintett Somogy, illetve Baranya megye is, emellett Zala egyes települései, valamint Heves megye déli járásaiban is szükség van a felzárkóztatásra.
A FeTe programjának három kiemelt területe van:
az oktatás fejlesztése, az egészségügyi és szociális ellátások, illetve a munkalehetőség biztosítása.
Uniós szakértők ezzel kapcsolatban kiemelték, hogy a beavatkozásra integrált megközelítést alkalmazva kell sort keríteni.
Ez a munkalehetőségek terén azt jelenti, hogy azt a járási szinten már előrehaladottabb településen kell megteremteni, a közlekedést pedig biztosítani kell a környező falvakból a munkaerő számára.
A szakértők elmondták, hogy Magyarországon nagyon rosszul állunk az oktatás tekintetében, ennek egyik mérőszáma az iskolaelhagyók aránya. Az uniós országok korábban elkötelezték magukat amellett, hogy 2020-ra 10 százalék alá csökkentik az iskolákból lemorzsolódó tanulók átlagos arányát. Bár az Eurostat adatai szerint az uniós átlag 2021-re 9,7 százalékra csökkent,
Magyarországon ez az arány továbbra is 12 százalék, amivel az EU-ban csak Bulgáriát, Spanyolországot, Olaszországot és Romániát előzzük meg.
Az egyik fő probléma egyébként az, hogy a nők későn állnak munkába a gyermek születése után, részben azért, mert nincsenek meg a hátrányos helyzetű területeken a megfelelő szociális szolgáltatások. A FeTe emiatt középpontba helyezi a bölcsődei férőhelyek biztosítását ezekben a régiókban.
Ez pedig elsősorban az általános iskolák drasztikus színvonalcsökkenésével, valamint bizonyos értelemben gyermekmegőrző funkcióval rendelkező alapképzési rendszerrel jár együtt.
Uniós szakértők szerint kulcsfontosságú a zárványok mobilizálása ebben a tekintetben, azonban egyelőre még nagy kérdőjel az, hogy mindez milyen módon valósul meg a gyakorlatban.
A harmadik kiemelt területnek az egészségügyi és szociális ellátások számítanak. A hátrányos helyzetű településeken speciális védőnői hálózatot építenének ki, valamint kapcsolatot teremtetnének az egészségügyi és szociális rendszer között. Itt kerül képbe a Máltai Szeretetszolgálat, akik a Jelenlét Pontokon keresztül integrált tanácsadási rendszert üzemeltetnének, és biztosítanák a digitális infrastruktúrát is.
Programterv tehát van, azonban az továbbra is nagy fejtörést okoz, hogy a leszakadó régiók felzárkóztatását, valamint a lakosság integrációját hogyan lehetne számszerűsítve elszámolni az Európai Unió felé. A szakértők azt mondták, a konkrét mérőszámokkal és kritériumokkal kapcsolatban egyelőre nem történt megállapodás.
Cikkünk második részében az infrastruktúra, azon belül is elsősorban a vasúti hálózatok fejlesztési tervét járjuk körül.
(Borítókép: European Union/Fred Guerdin)