Az oroszoknak két gyenge pontja van, az egyik az emberhiány, a másik a rendkívül gyenge kiképzési program – mondta az Indexnek adott exkluzív interjúban George Friedman magyar származású, nemzetközileg elismert amerikai geopolitikai stratéga, akit a legutóbbi tusványosi beszédében Orbán Viktor is idézett. Friedman állítja: számos kérdésben nem ért egyet Orbánnal, de szeret vele beszélgetni. A sztárelemző szerint Oroszország addig húzza el a háborút, ameddig csak akarja, de nem győzhet, így végül tárgyalni fog. A Geopolitical Futures alapítója Európa jövőjét borúsan látja, de úgy véli, már a háború előtt is repedezett a rendszer. Ha a szankciók bevezetése tovább töri az EU-t, újjá kell alakítani azt.
Legutóbb júniusban járt Budapesten, akkor Orbán Viktor a Karmelita kolostorban fogadta, ahol bemutatta a Vihar a csönd előtt című új könyvét. Nem először találkoztak, hogyan jellemezné a kapcsolatát a magyar miniszterelnökkel?
Valóban találkoztam már vele korábban is, úgy gondolom, hogy jó a kapcsolatunk. Számos kérdésben nem értünk egyet, de mélyen ellenzem azt a mai tendenciát, hogy démonizáljuk azokat, akikkel nem egyezik a véleményünk. Ebben az értelemben vannak olyan gondolatai, amelyeket el tudok fogadni, és vannak olyanok, amelyeket nem, de nagyon szeretek vele beszélgetni.
Meglepte, hogy Orbán a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban idézett a Vihar a csönd előttből?
Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a könyvemből idézett. Minden egyes szerzőnek szüksége van a figyelemre, ezalól én sem vagyok kivétel. Ha nem vesznek észre, hiába írsz, feleslegesek a szavak, a mondatok.
Tusnádfürdőn arról is beszélt a magyar kormányfő, hogy ki sem tört volna a háború, ha idén februárban még Donald Trump az Egyesült Államok elnöke, Angela Merkel pedig Németország kancellárja. Mi a véleménye erről?
Messzebbről indítanék. Ami Orbán Viktor Ukrajnával kapcsolatos véleményét illeti, nem értettem egyet azzal, hogy az oroszok nem fognak támadni. Egy 2008-ban írt könyvemben, A következő 100 évben azt jósoltam, hogy Oroszország 2020 körül megtámadja Ukrajnát, de az offenzíva kudarcot vall. Tehát az egyik állításban igazam van, a másikat majd még meglátjuk. Azt is el kell mondanom, hogy amikor a veszélyről beszéltem, eléggé egyedül voltam a véleményemmel. Sokan vészmadárnak tartottak, sokan, akik mostanra már elfelejtették ezt. Tehát a miniszterelnök úr nem volt egyedül azzal a véleményével, hogy ez nem fog megtörténni. Értem az eredeti gondolatmenetet, de nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy ekkor már se Trump, se Merkel nem volt a porondon.
Orbán szerint az EU szankciós politikája Európát gyengíti, nem Oroszországot. Egyetért? Milyen jövőt jósol az uniónak?
Bevallom, az Európai Unióról alkotott véleményem már a háború előtt is meglehetősen pesszimista volt. Egyetlen központi bank nem tudja kezelni Németország és Olaszország igényeit, és akkor a többi 25 tagállamról még egy szó sem esett. Ráadásul a német gazdasági hatalom hajlamos arra, hogy az uniót német dominanciájú intézménnyé tegye. Ez, valamint az egységes európai identitás mítosza aggasztónak tűnt számomra. Az én véleményem tehát az, hogy nem a háború teremtette meg a feszültséget, az már megvolt, az orosz–ukrán konfliktus csak tovább növeli azt. Ugyanakkor valószínűtlennek tartom azt a hitet is, hogy időnként nem lesznek háborúk. Egyetlen intézmény vagy nemzet sem tudja úgy felépíteni magát, hogy ne számoljon a háború lehetőségével. Európának is számolnia kell vele. Ha pedig azt látni, hogy pusztán a szankciók bevezetése tovább töri az EU-t, akkor nincs mese, újra kell alakítani. Egyetértek tehát azzal, hogy az unió bajban van, de azzal nem, hogy ez a háború volt a baj elsődleges forrása.
Mikor érhet véget a háború? Mi most a legvalószínűbb forgatókönyv?
Az oroszoknak két gyenge pontja van. Az egyik az emberhiány, a másik a rendkívül gyenge kiképzési program. Az új katonákat ki kell képezni, mielőtt harcba küldik őket. Tehát a túl kevés, túlságosan képzetlen katona rossz ómen Oroszország számára. Felkészültek arra, hogy tömeges veszteségeket szenvedjenek el egy idegen országban, miközben az ukránok a saját hazájukért harcolnak és halnak meg. Oroszország addig húzza el a háborút, ameddig csak akarja, de nem hiszem, hogy győzni tud. Tehát a politika Moszkvában változni fog, és tárgyalásokra kerül sor.
Az energiaválság egyre sötétebb felhőket hoz magával. Mikor és hogyan találhatjuk meg ebből a krízisből a kiutat?
Az európai helyzet rosszabb, mint a legtöbb más régióban. Ennek az oka az, amit már mondtam, Európa nem készült fel a háborúra. A múltban Európát szétszaggató kegyetlen fegyveres konfliktusok ellenére úgy tűnik, a mai Európa azt hitte, hogy a háborúk egyszer már megtörténtek, és többé már nem fognak. Így ahelyett, hogy évekkel ezelőtt megteremtették volna a saját energiaforrásaikat, és felhalmozták volna az üzemanyagot, az európaiak egy boldog fantáziavilágban éltek, ahol az energia mindig elérhető lesz, megfelelő áron. Most ők fizetnek érte. Lehetséges, hogy egy másik fantáziavilágot is elhisznek, hogy ha Oroszország győz Ukrajnában, akkor később nem indulnak meg újra keleten, ha az érdekük azt kívánja. Európában mindig a legrosszabbra kell számítani. Az általában be is következik.
A Vihar a csönd előtt című könyvében azt állította, hogy az európai miniszterelnököknek nagyobb hatalmuk van, mint az Egyesült Államok elnökének. Ez alapján Orbán Viktor erősebb, mint Joe Biden?
Magyarországon mindenképpen, de azért nem árt árnyalni ezt a képet. A miniszteriális kormányzati rendszer óriási hatalmat ad a kormányzó pártnak, hiszen nincsenek intézményes ellenőrzések. Így az európai miniszterelnökök, köztük Orbán nem néznek szembe a kongresszussal és a legfelsőbb bírósággal, amelyet az amerikai alapítók azért terveztek, hogy megakadályozzák a koncentrált hatalmat, akár az instabilitás árán is. Az USA-ban nagy az instabilitás, ez nem Magyarország. Lássuk be, az amerikaiak nem értik az európaiakat, mint ahogy az európaiak sem az amerikaiakat.
Milyen lehetőségeket lát az USA és Magyarország kapcsolatában? Fontos partnerei vagyunk Amerikának?
Régóta feszültség van mindkét oldalon. A feszültség most a háború, Oroszország álláspontja és az USA fellépése miatt nagyobb, mint korábban. Mindegyik nemzet a maga útját járja, de a legjobb, amit jelenleg mondani lehet, hogy a legtöbb amerikai vezető nem igazán gondolkodik Magyarországról, így nem is érzi szükségét bármilyen nyomásgyakorlásnak. Bízom benne, hogy idővel a kapcsolat meg fog gyógyulni. Magyarország stratégiai fontosságú ország Európában. És nem könnyű figyelmen kívül hagyni az Egyesült Államokat, amely ma már sokkal nagyobb erő Európában, mint korábban.
Érdemes felidézni, mit mondott Orbán Viktor július 23-án, Tusnádfürdőn. Az alábbi részletből nemcsak az derül ki, milyen kontextusban került elő George Friedman neve, hanem az is kirajzolódik belőle, mit tart reális célnak a miniszterelnök erre az évtizedre.
„Végül azt kell mondanom, hogy közben itt az évszámokkal zsonglőrködve ne felejtsük el, hogy azért valójában 2030-ra gyúrunk. Most ugyan sok mindenről beszéltem, és most a magyar kormányzás leginkább a kínai artistákra emlékeztet, akik egyszerre húsz tányért pörgetnek, és egyiknek sem szabad leesnie. Körülbelül ez az a feladat, amit meg kell oldanunk, de közben nem szabad elveszíteni, hogy a tányérok pörgetésén túl a mi gondolkodásunkban a legfontosabb horizont, időhatár 2030 környéke. A mi elemzéseink szerint ekkorra fognak felhalmozódni és feszítőerőt jelentve megsokszorozódni a nyugati világ problémái. Lesz egy nagyon komoly válság az Egyesült Államokban. Ha már az előbb ajánlottam ezt a francia szerzőt (Jean Raspail: A szentek tábora – a szerk.), mindenkinek ajánlom a Friedman nevű amerikai elemzőnek a könyvét, magyarul is megjelent: a Vihar a csönd előtt címet viseli, és ő ütemezi nagyjából a különböző kihívásokat, amelyekkel az USA-nak meg kell kínlódnia, és amelyek a tetőpontjukat 2030 környékén fogják elérni. De valahogy ebben az idősávban jelentkezik majd az eurózóna összes problémája is, aminek a lényege, hogy a Dél és az Észak fejlődési pályái eltérnek egymástól, a Dél el van adósodva, ezt az Északnak kell finanszíroznia, de ez egy olyan feszültséget okoz, ami egy idő után, hacsak a déliek nem reformálják meg magukat északi módon, nem lesz fönntartható. Márpedig nem sok hajlandóságot mutatnak arra, hogy hirtelen kultúrát váltsanak, ezért a déli országok államadóssága a 120-150-180 százalékos magasságban van. És ekkor, 2030 környékén lesznek az unión belül új politikai erőviszonyok, mert a közép-európaiak, akikkel úgy bánnak, ahogy – ezt nem kell ecsetelnem –, mi, közép-európaiak ekkortájt leszünk nettó befizetők.”
(Borítókép: George Friedman 2017. október 26-án. Fotó: Christopher Goodney / Bloomberg / Getty Images)