Ha olajról és gázról van szó, gyakran elfelejtődnek az emberi jogi kérdések és a katonai konfliktusok. Az Egyesült Államok Venezuela, az Európai Unió pedig Katar, valamint Azerbajdzsán felé nyit, hogy alternatívát találjon az orosz energia helyett.
2022 végén Venezuela helyzete nagyon más, mint 2019-ben. Akkoriban Juan Guaidót, egy kevéssé ismert ellenzéki vezetőt Donald Trump amerikai kormányzata és a nyugati világ nagy része támogatta. Egy ideig úgy nézett ki, mint aki képes lenne kiszorítani a hatalomból a népszerűtlen baloldali diktátort, Nicolás Madurót, aki az azt megelőző évben elcsalta a választást.
Guaidó és támogatói azonban rosszul ítélték meg a hadsereg Maduróhoz, valamint közvetlen elődjéhez, Hugo Chávezhez való hűségét, és alábecsülték a rezsim könyörtelenségét.
Az ukrajnai háború pedig csak rátett minderre egy lapáttal, hiszen olyan környezetet teremtett, amelyben az Egyesült Államok elkezdte újragondolni kapcsolatait az olajtermelő államokkal.
Manapság Guaidó, bár az Egyesült Államok és Nagy-Britannia még mindig őt emlegeti legitim elnökként, már csak egy a számos ellenzéki vezető közül, akik napjaik nagy részét Zoom-hívásokkal töltik egy bevásárlóközpont fölötti irodából. Valószínűtlennek tűnik, hogy bármikor is megválasszák.
Ezzel szemben Maduro kilenc év után is hatalmon van, az elmúlt hat hónapban pedig a geopolitika is a kezére játszott. Venezuela a világ ismert olajkészletének 20 százalékát birtokolja, többet, mint bármely más ország.
Az ukrajnai háború mindenkiben kétségeket ébresztett az olajellátás tekintetében, ezért magasabbnak tűnnek Venezuela elszigetelésének költségei.
Trump idején az USA szankciókat vezetett be Venezuela olajára, bankrendszerére és bányászatára, valamint a rezsim több mint 140 bennfentesére. Ezzel szemben Joe Biden óvatosan újból kapcsolatba lép Venezuelával. Biden követei már kétszer találkoztak Maduro rezsimjének delegáltjaival Caracasban, októberben pedig hét, Venezuelában bebörtönzött amerikai állampolgárt Maduro feleségének, Cilia Floresnek két unokaöccsére cseréltek.
November 26-án a Biden-kormányzat jelentős lépést hajtott végre. Korlátozott engedélyt adott a Chevron amerikai olajipari vállalatnak – amelynek jelenleg négy inaktív vegyesvállalata van a PDVSA, Venezuela állami olajóriásával –, hogy ismét megkezdje az olajkitermelést és annak exportját az Egyesült Államokba.
Miközben Biden elnök egy politikailag kockázatos utazást tervezett ezen a nyáron Szaúd-Arábiába, befolyásos munkatársai úgy gondolták, hogy titkos megállapodást kötnek az olajtermelés év végéig történő fellendítéséről.
Október elején azonban Szaúd-Arábia és Oroszország a termelő országok egy csoportját napi kétmillió hordóval történő olajkitermelés csökkentésre bírta rá. A lépés arra késztette a Biden-adminisztráció tisztviselőit, hogy újraértékeljék az USA kapcsolatát a királysággal, ez pedig vádaskodó nyilatkozatok záporát idézte elő a két kormányzat között.
Ez az epizód egyúttal arra is rámutat, hogy Szaúd-Arábia ambiciózus és gyakran könyörtelen koronahercegének vezetése alatt a szaúdiak a jelek szerint alig várják, hogy kiváljanak az Egyesült Államoktól való hosszú távú függőségből, miközben Mohamed herceg megpróbálja Szaúd-Arábiát nagyhatalommá tenni.
Ugyanakkor az amerikai tisztviselők újabb potenciális áremelkedésre készülnek decemberben, ha életbe lép az orosz olajjal szembeni európai embargó, és a szaúdiak megtagadják az olajtermelés növelését, hogy ellensúlyozzák a kínálat várható csökkenését. A tisztviselők szerint
ez biztos jele lenne annak, hogy a szaúdiak az amerikai és európai vezetésű terv aláásásával segítik az oroszokat.
Egyes elemzők szerint magas rangú amerikai és szaúdi tisztviselők félreértették egymást mind az olajpiac dinamikáját, mind az Oroszország körüli geopolitikát illetően, és a Biden-kormányzatnak nehéz lesz kinyomoznia, hol csúszott félre a kommunikáció.
Szaúd-arábiai tisztviselők hevesen cáfolták, hogy együttműködnének Oroszországgal, és azt mondták, hogy semleges közvetítőnek tekintik magukat Oroszország Ukrajnával folytatott háborújában. Egyes amerikai tisztviselők szerint arra a kérdésre, hogy Rijád valóban összejátszik-e Moszkvával, december 4-én érkezik válasz, amikor az OPEC Plus tanácsa ismét összeül.
A Fehér Ház az európai szövetségesekkel együttműködve részleges embargót és ársapkát vezet be az orosz olajeladásokra decembertől. Céljuk, hogy megfosszák Moszkvát az erőforrásoktól, és fokozzák a nyomást Vlagyimir Putyinra az ukrajnai háború befejezése érdekében, miközben stabil szinten tartják a globális olajkészleteket.
Azonban sok múlik azon, hogy a szaúdiak mit választanak. Ha nem hajlandók bejelenteni a termelés növelését a decemberi találkozón, az olajárak megugorhatnak, aláásva Biden Oroszország elleni erőfeszítéseit, és felpörgetve a globális inflációt.
Ugyanakkor nem csak az amerikaiaknak kell lavírozniuk az olajtermelő autokráciák között.
Németország annak ellenére, hogy a labdarúgó-világbajnokság rendezésével kapcsolatban kormányzati szinten is többször kifejezte nemtetszését, a QatarEnergy és az amerikai ConocoPhillips vállalat 15 éves szerződésének köszönhetően kétmillió tonna cseppfolyósított földgázhoz (LNG) fog hozzájutni Katarból.
2022 márciusában, kevesebb mint egy hónappal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, Németország energetikai jövője kilátástalannak tűnt. Új beszállítók után kutatva Robert Habeck alkancellár és gazdasági miniszter Katarba utazott, hogy elindítsa a tárgyalásokat a világpiac egyik legnagyobb szereplőjének további gázellátásáról.
A megállapodás végül kedden született meg. A megállapodás értelmében a ConocoPhillips évente mintegy 2,5 milliárd köbméter katari gázt juttat be a német piacra, ami Németország korábbi, Oroszországból származó importjának mintegy öt százalékát helyettesíti. A szállítások a tervek szerint 2026-ban kezdődnek.
Ahogy az oroszországi gázszállítás csökken, és fagyosan érkezik a téli hideg, Európa alternatív energiaforrások után néz. Az Egyesült Arab Emírségektől Azerbajdzsánig azonban Európa alternatív energiaforrásai olyan országokból származnak, amelyekben régóta fennállnak az emberi jogi aggályok és a demokráciával kapcsolatos problémák.
Ezek az aggályok viszont gyakran feledésbe merülnek a magas rangú EU-tisztviselők és képviselők közötti energiaügyi tárgyalások során
– emelte ki az EurActiv.
Júliusban az Európai Unió együttműködési nyilatkozatot írt alá Azerbajdzsánnal, miután Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Kadri Simson energiaügyi biztos Bakuba utazott, hogy találkozzon az ország elnökével, Ilham Alijevvel.
Az azeri fővárosban tartott találkozót a héten az úgynevezett Együttműködési Tanács követi szintű ülése, ahol a két partner áttekintette az átfogó kapcsolatokat, és megvitatta a jövőbeni együttműködés lehetséges területeit.
Az új megállapodás értelmében a fosszilis tüzelőanyagokban gazdag Azerbajdzsán vállalta, hogy 2027-ig megkétszerezi az EU területére irányuló gázszállítást legalább évi 20 milliárd köbméterre emeli fel. Az orosz fosszilis tüzelőanyagokról való mielőbbi elmozdulás érdekében Azerbajdzsán már most is növeli az EU-ba irányuló földgázszállítást, a 2021-es 8,1 milliárd köbméterről 2022-ben várhatóan 12 milliárd köbméterre.
A megállapodás egyébként azért is ellentmondásos, mert Oroszország ukrajnai agressziójához hasonlóan Azerbajdzsán is háborút kezdeményezett közvetlen szomszédjával, Örményországgal szemben még 2020-ban
– emlékeztetnek a szakértők.
(Borítókép: Joe Biden. Fotó: Tom Brenner / Reuters)